Az utolsó fürdés, egy hegyi séta és egy fél éves terv

Egy mediterrán nyár vége, néhány eseménytelen nap, egy meglepően hosszú gyalogtúra, és egyre több őszinte mondat. Ez a hét nemcsak a tengerparti búcsúkról, hanem búcsúkról, új tervekről és váratlan helyzetekről szólt. Néha egy szál törölköző is elég, hogy kibillenjen az ember a komfortzónájából.

---

Szombat, 2025. október 4.

A nap, amikor utoljára fürödtem a Földközi-tengerben ebben az évben. Innentől már túl hideg a víz – kivéve az északi államokból érkezőknek, akik plusz tizenöt fokos levegőben rövidnadrágot húznak, míg mi kabátot.

Vasárnap, hétfő.

Annyira eseménytelenek voltak ezek a napok, hogy nem is emlékszem rájuk. Ez nem azt jelenti, hogy rosszak voltak, csak érdektelenek.

Kedd, október 7.

Elvittem a biciklimet szerelőhöz, de annyi munkája van, hogy még arra is csak egy hét múlva kapok időpontot, hogy ránézzen. Most gyalog közlekedem.

Egyébként ma gyönyörű a telihold, egészen közel van a Földhöz.

Szerda, október 8.

Gyönyörű, rózsaszín felhőpamacsok úsztak reggel a medence fölött.
Néha szeretem a munkámat.

Ma egyébként füvet nyírtam a főút mellett, ami errefelé azért bonyolult, mert vagy a közlekedési, vagy a tűzvédelmi szabályok tiltják. No comment…

Csütörtök, október 9.

Ma dolgoztam utoljára a karbantartó lánnyal – lejár a munkaszerződése. Hiányozni fog.

Ma is szép virágokat fotóztam munka közben.

Délután átbusszoztam St. Remy-be. A buszmenetrend oda és vissza is megtréfált. Két és fél órát gyalogoltam a hegyen keresztül a sötétben.

Péntek, október 10.

A tönkrement Samsung fülhallgatómat vittem szervizbe. A feladatáthárításban zseniálisak a franciák. Két ügyfélszolgálaton is panaszt tettem.

Marseille még mindig nagyon szép város, szeretek ide jönni. Azonban egyre gyengébb a biztonságérzetem, már a belvárosban is megszokottak az utcán ordibáló részegek.

Szombat, október 11.

Akartam újabb panaszt tenni a Samsung fülhallgatóval kapcsolatban, de úgy elaludtam, hogy csak tizenegykor másztam ki az ágyból.
Ehelyett a délutánt arra használtam, hogy készítettem egy őrült fél éves tervet.
Novemberben Magyarországon leszek – amihez csak azért nincs kedvem, mert az az ország többe fog kerülni, mintha például Svájcba mennék.
Decembertől hogyan lesz pénzem és munkám, még nem tudom. De ha erre gondolok, nevetek, mert nincs is mit elveszítenem.
Az biztos, hogy valahogy megoldom.

Ma végérvényesen elbúcsúztam a karbantartó lánytól. Sajnálom, hogy elmegy.

Este megint kiállítást néztem a bányában – jó volt.

Vasárnap, október 12.

Eseménytelen vasárnap; kertészkedtem.
Az igazgató megkérdezte, tudok-e reggelire tojást készíteni. Azt válaszoltam, hogy persze, be tudok állni a konyhára kedd és szerda reggelenként a szabadnapos szakács helyett.

Újabban egyre gyakrabban adok vagy szemtelen, vagy cinikus válaszokat. Már nemcsak arról van szó, hogy nem akarok hazudni, hanem kertelés nélkül kimondom, amit gondolok. Ehhez hozzájön, hogy mindig is fárasztottak a feleslegesnek vélt körök.

Délután egy szál törölközőben nyitottam ajtót Annának, a takarítónak. A vendég pótágyat kért a szobába, a recepciós meg azt sem tudta, hova kapjon. És ha épp sem én, sem Anna nincs a hotelben, akkor mit csinál a recepció?! Merthogy mi munkaidőn kívül segítettünk.
A karbantartó lány is szépen körbefogalmazta a hét elején, hogy őt zavarja, hogy engem kihasználnak.

Les-Baux-de-Provence, 2025. október 12., vasárnap.

---

ENGLISH TITLE
Autumn Diary: Last Swim, A Mountain Walk, and a Half‑Year Plan

ENGLISH INTRODUCTION
A final swim in the Mediterranean, a long trek through the hills, and endless nights of reflection. This week wasn’t full of big events—but it held goodbyes, plans, and honest words. Sometimes a single towel is all it takes to shift your perspective.

ENGLISH TEXT

Saturday, October 4, 2025
The day I last swam in the Mediterranean this year. From now on the water is too cold—except for those coming from northern countries, who in plus‑fifteen‑degree air already wear shorts, while we don coats.

Sunday, Monday.
These days were so uneventful I can’t even remember them. That doesn’t mean they were bad—just uninteresting.

Tuesday, October 7.
I took my bike to the repair shop, but he’s so busy that I could only get an appointment a week later just to let him look at it. Now I walk everywhere. By the way, tonight the full moon is beautiful—quite close to the earth.

Wednesday, October 8.
Beautiful pink cloud tufts floated above the morning pool. Sometimes I like my work. Today I mowed the grass by the main road, which is complicated here because traffic or fire‑safety regulations often forbid it. No comment…

Thursday, October 9.
Today was the last day I worked with the maintenance girl—her employment contract ends. I will miss her. I also took photos of flowers at work. In the afternoon I bused to St. Remy. The bus schedule played tricks both ways. I walked two and a half hours through the hills in the dark.

Friday, October 10.
I took my broken Samsung earphones to service. The French are brilliant at passing tasks around. I made a complaint at two customer service desks. Marseille is still a very beautiful city, I love coming here. However, my feeling of security is weakening—now even in the downtown area I see drunks shouting in the streets.

Saturday, October 11.
I wanted to make another complaint about the Samsung earphones, but I overslept and only crawled out of bed at eleven. Instead, I used the afternoon to draw up a crazy half‑year plan. In November I will be in Hungary—but I’m reluctant, because it will cost more than, say, going to Switzerland.
From December on, I don’t know yet how I’ll have money or work. But when I think about that, I laugh, because there’s nothing to lose. One thing’s for sure: I’ll figure it out somehow.
Today I said a final goodbye to the maintenance girl. I’m sorry she’s leaving. In the evening I visited another exhibition in the quarry—good experience.

Sunday, October 12.
Uneventful Sunday; I gardened. The director asked if I could make eggs for breakfast. I answered that of course, I could take the kitchen shift on Tuesday and Wednesday mornings in place of the off-duty cook.
Lately I often give either cheeky or cynical responses. It’s no longer just that I don’t want to lie; I speak without hedging what I think. Added to this is that I’ve always been tired of what I considered unnecessary rounds.
In the afternoon I opened the door to Anna, the cleaner, wearing only a towel. The guest requested an extra bed in the room, and the receptionist didn’t even know where to begin. And if neither I nor Anna is at the hotel after hours, what does the reception do?! Because we helped even outside work hours.
The maintenance girl also nicely phrased at the start of the week that she was bothered by how much I was being exploited.

Les Baux‑de‑Provence, Sunday, October 12, 2025.

---

TITRE FRANÇAIS
Journal d’automne : dernière baignade, marche en montagne et plan sur six mois

INTRODUCTION FRANÇAISE
Une dernière baignade en Méditerranée, une longue marche dans les collines et des nuits à réfléchir. Cette semaine n’a pas été pleine d’événements — mais elle a accueilli des adieux, des projets et des mots sincères. Parfois, une serviette suffit pour changer de perspective.

TEXTE FRANÇAIS

Samedi 4 octobre 2025
Le jour où j’ai pris ma dernière baignade en Méditerranée cette année. Désormais l’eau est trop froide — sauf pour ceux venant des pays nordiques, qui, par quinze degrés, mettent déjà des shorts, tandis que nous portons des manteaux.

Dimanche, lundi.
Ces jours ont été si insignifiants que je ne m’en souviens même pas. Cela ne veut pas dire qu’ils étaient mauvais — juste peu intéressants.

Mardi 7 octobre.
J’ai emmené mon vélo chez le réparateur, mais il a tellement de travail que je n’ai obtenu un rendez-vous que dans une semaine juste pour qu’il y jette un œil. Je me déplace maintenant à pied. D’ailleurs, ce soir la pleine lune est belle — très proche de la Terre.

Mercredi 8 octobre.
De magnifiques touffes de nuages roses flottaient au-dessus de la piscine le matin. Parfois j’aime mon travail. Aujourd’hui j’ai tondu l’herbe près de la route principale, ce qui est compliqué ici parce que les règles de circulation ou de sécurité incendie l’interdisent souvent. No comment…

Jeudi 9 octobre.
Aujourd’hui était mon dernier jour de travail avec la fille de maintenance — son contrat expire. Elle me manquera. J’ai aussi pris des photos de fleurs au travail. L’après-midi, j’ai pris le bus jusqu’à St. Rémy. L’horaire du bus m’a joué des tours dans les deux sens. J’ai marché deux heures et demie à travers les collines dans l’obscurité.

Vendredi 10 octobre.
J’ai amené mes écouteurs Samsung cassés au service après‑vente. Les Français sont brillants pour refiler les tâches. J’ai porté plainte auprès de deux services clients. Marseille est toujours une très belle ville, j’adore venir ici. Cependant, mon sentiment de sécurité s’affaiblit — même dans le centre, je vois des ivrognes crier dans la rue.

Samedi 11 octobre.
Je voulais déposer une nouvelle plainte pour mes écouteurs Samsung, mais je me suis endormi si profondément que je ne suis sorti du lit qu’à onze heures. À la place, j’ai utilisé l’après‑midi pour établir un plan fou pour six mois. En novembre je serai en Hongrie — mais je suis réticent, car cela coûtera plus que, par exemple, aller en Suisse.
À partir de décembre, je ne sais pas encore comment j’aurai de l’argent ou un travail. Mais quand j’y pense, je ris, car il n’y a rien à perdre. Une chose est sûre : je trouverai une solution.
Aujourd’hui j’ai dit un adieu définitif à la fille de maintenance. Je regrette qu’elle parte. Le soir, je suis allé voir une autre expo dans la carrière — c’était bien.

Dimanche 12 octobre.
Dimanche sans événements ; j’ai fait du jardinage. Le directeur m’a demandé si je savais préparer des œufs pour le petit‑déjeuner. J’ai répondu que bien sûr, je pouvais prendre le poste en cuisine mardi et mercredi matin à la place du cuisinier en congé.
Dernièrement, je donne souvent des réponses soit impertinentes, soit cyniques. Ce n’est plus seulement que je ne veux pas mentir ; je dis sans détour ce que je pense. À cela s’ajoute que j’ai toujours été fatigué des cercles que je jugeais inutiles.
L’après‑midi, j’ai ouvert la porte à Anna, la femme de ménage, portant seulement une serviette. L’invité a demandé un lit d’appoint dans la chambre, et la réceptionniste ne savait même pas par où commencer. Et si ni moi ni Anna ne sommes à l’hôtel hors des heures, que fait la réception ?! Parce que nous aidions même en dehors des heures de travail.
La fille de maintenance a aussi exprimé au début de la semaine qu’elle était dérangée par le fait qu’on m’exploitait trop subtilement.

Les Baux‑de‑Provence, dimanche 12 octobre 2025.

---