A történetek hol nevetést, hol szíven ütős pillanatokat hoznak, miközben észrevétlenül filozófiai mélységekbe húznak. Aztán jön a film: ugyanaz a lélek, más idővonal – és a végére mintha a világ is jobb hely lenne.

---

Mikor olvastam?
Az elmúlt két évben úgy négyhavonta.

Izlandon vagyunk egy kis faluban, ahol különös dolgok történnek. Mint például: sötétség lesz ok nélkül, egy varrodából étterem lesz; a gyárigazgatóból meg elvált csillagász. Egy kis falu életét követjük nyomon: fejezetenként egy-egy újabb sztorival.

Miről szól a könyv?
Nehéz megmondani egyetlen szóval. Ezek elmélkedések, melyek helyenként viccesek, helyenként érzelmesek. Nekem bejön ez a stílus, amelyben egy picit novellaszerűen van megírva. A fejezetek összefüggnek, hisz ugyanannak a közösségnek a motivációit ismerjük meg újabb és újabb szemszögből.

Leginkább azt szeretem benne, hogy úgy repít filozófiai mélységekbe, hogy közben megmarad könnyen érthetőnek. Szeretem, ha valami úgy humoros, hogy közben elgondolkodtató. Erre kevesen képesek!

Hogy ki a főhős ebben a regényben?
Talán maga a természet.

Indulunk a varrodából, aztán megismerjük többek közt a mezőgazdasági terménybolt csapatát; bepillantunk egy rendőrőrs életébe; belecsöppenünk egy bálba, ahol az alkalmi gitáros elveszti a szüzességét a függöny mögött. Hazajön a világ körüli útjáról a falu szépének a szerelme. Egy félénk gazda addig tépelődik, míg végül végleg elveszti azt a szerelmét, akit meg sem mert szólítani. A másik gazda pedig igencsak szoros kapcsolatba kerül a szomszéd asszonnyal—olyannyira, hogy a felszarvazott feleség bosszúból felgyújtja a kocsit is.

Majd a végére mindenki megbékél mindenkivel, mi pedig a szórványos poénok közt könnyekig hatódunk.

Nóbel díjat adnék ennek a fickónak!

Hurghada, 2026.01.09.

Amint megláttam a plakátot, azonnal megvettem a jegyet a kedvenc könyvemből készült filmre.

Teljesen átrendezték az idővonalakat a könyvhöz képest. Viszont a gyönyörű szövegkönyvet megtartották. Több szereplőt kihagytak, néhány jelenetet átírtak. Tették mindezt azért, hogy egy ilyen sűrű történet két órában elmesélhető legyen. Az eredmény egy megható vígjáték, gyönyörű, hozzáillő zenével.

Kíváncsi lennék, aki nem olvasta a könyvet, nem ismeri a kimaradt jeleneteket, az mit érzékel a filmből. A moziteremben ezt nem tudtam megállapítani, mert összesen hárman voltunk a tizennégy fős teremben (a Puskin mozi kistermében). Azt gyanítom, mindenkinek is élvezhető, hisz a humora akkor is átjön; a szövegek mély tartalma pedig még jobban átjön a képi világnak köszönhetően.

Ez nem elvont, ez nem filozofikus, ez nem szomorú, ez nem vidám; ez izlandi, ahol a dolgok egyszerre humorosak, meghatóak és elgondolkodtatóak.

Ja, és itt a film végére az emberek egy nagyon picit változnak, ezáltal a világ sokkal jobb hely lesz, mint amilyen volt. A könyvben a szereplők nem változnak (kivéve a gyárigazgatót a regény elején). Olvasva viszont a könyv végére elfogadjuk őket olyannak, amilyenek; ezáltal a világ sokkal jobb hely lesz, mint amilyen volt.

Budapest, 2025.11.12. kedd

---

Icelandic Nights, Easy Depths

In a small Icelandic village, darkness falls for no reason, a tailor shop turns into a restaurant, and the factory director becomes a divorced astronomer. The chapters arrive like linked short stories—funny, tender, and quietly philosophical without ever turning heavy. Then the film reshuffles the timeline, keeps the lyricism, and somehow leaves the world a little better by the end.

English body

Summer night, and then night descends.

When did I read it?
Over the past two years, about once every four months.

We’re in Iceland, in a small village where strange things happen. For instance: darkness appears for no reason, a tailor shop becomes a restaurant; and the factory director turns into a divorced astronomer. We follow the life of a small village—chapter by chapter, each one bringing a new story.

What is the book about?
It’s hard to put into a single word. These are reflections—sometimes funny, sometimes emotional. I really like this style, written in a slightly short-story-like way. The chapters connect, because we get to know the motivations of the same community, again and again, from new angles.

What I love most is how it lifts you into philosophical depths while staying easy to understand. I like it when something is humorous and still makes you think. Very few can do that.

Who is the main character in this novel?
Maybe nature itself.

We start at the tailor shop, then we meet, among others, the team at the agricultural produce store; we peek into the life of a police station; we tumble into a dance where the part-time guitarist loses his virginity behind the curtain. The lover of the village beauty returns from a trip around the world. A shy farmer agonizes until he finally loses the love he never even dared to speak to. And another farmer ends up in a very close relationship with the neighbor woman—so much so that the cuckolded wife, out of revenge, sets the car on fire too.

And by the end, everyone makes peace with everyone, while we—between scattered jokes—end up moved to tears.

I’d give this guy a Nobel Prize!
Hurghada, 2026.01.09.

The moment I saw the poster, I bought a ticket to the film made from my favorite book.

They completely rearranged the timelines compared to the book. But they kept the beautiful script. They left out several characters and rewrote a few scenes—so that such a dense story could be told in two hours. The result is a touching comedy, with gorgeous, fitting music.

I’m curious what someone feels who hasn’t read the book and doesn’t know the missing scenes—what they pick up from the film. In the cinema I couldn’t really tell, because there were only three of us in the fourteen-seat room (in the small theater at Puskin Cinema). My guess is it works for everyone: the humor still comes through, and the deeper meaning of the text comes through even more thanks to the visuals.

This isn’t abstract, this isn’t philosophical, this isn’t sad, this isn’t cheerful; this is Icelandic—where things are humorous, moving, and thought-provoking all at once.

And yeah: by the end of the film, people change just a tiny bit, and that makes the world a much better place than it was. In the book, the characters don’t change (except the factory director at the start of the novel). But by the end of reading, we accept them as they are—and that, too, makes the world a much better place than it was.

Budapest, 2025.11.12. Tuesday

---

Nuits islandaises, profondeurs légères

Dans un petit village d’Islande, l’obscurité tombe sans raison, une mercerie devient un restaurant, et le directeur d’usine se transforme en astronome divorcé. Les chapitres s’enchaînent comme des nouvelles reliées, drôles et bouleversantes, avec une philosophie qui reste toujours accessible. Puis vient le film : chronologie bousculée, même poésie — et, à la fin, on dirait que le monde est un peu meilleur.

Texte français

Nuit d’été, puis la nuit descend.

Quand l’ai-je lu ?
Au cours des deux dernières années, environ tous les quatre mois.

Nous sommes en Islande, dans un petit village où il se passe des choses étranges. Par exemple : l’obscurité arrive sans raison, une mercerie se transforme en restaurant ; et le directeur d’usine devient un astronome divorcé. On suit la vie d’un petit village : chapitre après chapitre, avec à chaque fois une nouvelle histoire.

De quoi parle le livre ?
Difficile à dire en un seul mot. Ce sont des réflexions, parfois drôles, parfois émouvantes. J’aime beaucoup ce style, écrit de façon un peu “nouvelle”. Les chapitres se répondent, puisqu’on découvre les motivations de la même communauté, encore et encore, sous des angles différents.

Ce que je préfère, c’est la manière dont le livre nous emporte vers des profondeurs philosophiques tout en restant facile à comprendre. J’aime quand quelque chose est drôle tout en faisant réfléchir. Peu de gens y parviennent !

Qui est le héros de ce roman ?
Peut-être la nature elle-même.

On part de la mercerie, puis on rencontre, entre autres, l’équipe du magasin de produits agricoles ; on entre dans la vie d’un commissariat ; on atterrit dans un bal où le guitariste occasionnel perd sa virginité derrière le rideau. L’amoureux de la beauté du village rentre de son tour du monde. Un fermier timide hésite si longtemps qu’il finit par perdre, pour de bon, l’amour à qui il n’a même jamais osé adresser la parole. Un autre fermier, lui, se retrouve dans une relation très étroite avec la voisine—à tel point que l’épouse trompée, par vengeance, met le feu à la voiture aussi.

Et à la fin, tout le monde se réconcilie avec tout le monde, et nous, entre des blagues éparses, on se laisse émouvoir jusqu’aux larmes.

Je donnerais un prix Nobel à ce type !
Hurghada, 2026.01.09.

Dès que j’ai vu l’affiche, j’ai acheté un billet pour le film tiré de mon livre préféré.

Ils ont complètement réorganisé les lignes temporelles par rapport au roman. En revanche, ils ont gardé le magnifique scénario. Ils ont supprimé plusieurs personnages et réécrit certaines scènes—pour qu’une histoire aussi dense puisse tenir en deux heures. Le résultat : une comédie émouvante, avec une musique splendide, parfaitement adaptée.

Je me demande ce que ressent quelqu’un qui n’a pas lu le livre, qui ne connaît pas les scènes supprimées : qu’est-ce qu’il perçoit du film ? Dans la salle, je n’ai pas pu le savoir, car nous étions seulement trois dans une petite salle de quatorze places (dans la petite salle du cinéma Puskin). Je soupçonne que c’est agréable pour tout le monde : l’humour passe de toute façon, et la profondeur du texte passe encore mieux grâce à l’univers visuel.

Ce n’est ni abstrait, ni “philosophique”, ni triste, ni joyeux ; c’est islandais—là où les choses sont à la fois drôles, touchantes et déroutantes au bon sens du terme.

Et puis oui : à la fin du film, les gens changent un tout petit peu, et ainsi le monde devient un endroit bien meilleur qu’il ne l’était. Dans le livre, les personnages ne changent pas (sauf le directeur d’usine au début du roman). Mais, en lisant, à la fin, on les accepte tels qu’ils sont ; et ainsi, le monde devient un endroit bien meilleur qu’il ne l’était.

Budapest, 2025.11.12. mardi

---