Elmélkedések a Múltról és a Jövőről

Az élet tele van döntésekkel, változásokkal, és olykor váratlan fordulatokkal. Ahogy egy régi baráttal folytatott beszélgetés során kiderül, néha nem az anyagiak vagy a tervek adják meg az életünk irányát, hanem a belső béke, a személyes fejlődés, és az apró örömök. A mai nap tanulsága, hogy a múlt és a jövő csak annyira fontos, amennyire megtaláljuk a helyünket a jelenben.

---

Egy egykoron imádott és ma is nagyra tartott barátnőmmel beszélgettem a neten ma, és megosztok néhány gondolatot.

Nálam a 2016-17-18 év egyfajta vízválasztó volt. A korábbi énem nem biztos, hogy szeretkezett volna veled tavaly karácsonykor. A mostani énem pedig már a szobájába nem kísért volna fel huszonévesen. Talán az emberek változnak. Talán én is. Talán. De ezt nem én döntöm el.

Turkálhatsz a zsebemben. Az a helyzet, hogy sosem fogok meggazdagodni, és ez cseppet sem zavar. Ha még egy hétig romlik a forint árfolyama, akkor elmondhatom, hogy hétszázezer forintos fizetésem van. Ez így nem hangzik rosszul, de itt, Franciaországban, ez az összeg nem elég sok mindenre. Szóval, ezzel a pénzzel itt minimálbéres vagyok. Az a jó, hogy a szállás és étkezés ingyen van, így tudok félretenni. Jövőre talán már autóm is lesz.

Az a mondat, hogy nincsenek terveim, a legtöbb ember számára elég elkeserítően hangzik. Harmincöt éves koromig mindent megkaptam, amit az élettől akartam, talán még többet is. Nincsenek be nem teljesült vágyaim. Bejártam Európát, voltam már gazdag, voltam már csóró. Volt menő munkahelyem, voltam napszámos. Volt csinos belvárosi otthonom, és van papírom arról is, hogy hajléktalan voltam.

Nem akarok mást az élettől, mint jól élni. Olyan munkát szeretnék, ami nem megy az egészségem rovására. A szabadnapjaimon pedig kirándulni akarok. Szeretném, ha lenne annyi pénzem, hogy egy kényelmes, biztonságos életet fent tudjak tartani.
Ezek már négy éve konstans teljesülnek.

Persze, a bakancslistámon vannak még ki nem pipált tételek:
– Megnézni és érteni egy angol nyelvű filmet felirat nélkül.
– Megnézni és érteni egy francia filmet felirat nélkül.
– Feküdni egy függőágyban Thaiföld egy szigetén.
– Bachata táncot járni.
– Ülni az otthonomban, és bámulni az időjárást.
– Az izlandi időjárást nézni a szobám ablakából.
– Az otthonomnak nagy konyhája van, tele vendégekkel, akiknek tapast készítek.
– Teleírni a naptáramat a következő hónapra, heti egy nap túrázással.
– A naptáramba beírni a következő havi munkaidőt, amit én határoztam meg.
– Kávét főzni a lakóautómban, pirítóst sütni helyi gyümölcsök mellé.

A család egy érdekes téma. Elmúltam negyven, és már nem tervezek családdal vagy feleséggel. Ez nem azt jelenti, hogy nem örülnék nekik. Éppen hat éve élek egyedül. Hosszú és fájdalmas lecke volt rájönni, hogy nem egy gyerektől vagy feleségtől lesz teljes az életem. Hanem, ha én önállóan is képes vagyok tartalmas, elégedett, teljes életet élni, akkor talán megmutathatom a gyermekeimnek, hogy ahhoz, hogy örömet találjanak az életükben, nem szükséges másra várni. Minden nap tele van apró csodákkal. Talán nem is kell messzire menni, hogy megtaláljuk az elégedettséget.

Szóval a stabil anyagi helyzetem megvan. Ebben a nyugat-európai kultúrában, ahol élek, nem szempont a saját tulajdon megléte. Emellett képes vagyok arra, hogy magamnak vagy egy egész családnak normális otthont biztosítsak, például ki tudok fizetni egy háromszobás városi lakást.

Bár a gyerekvállalás nem szerepel a bakancslistámon, egy család még szebbé tenné az életemet. Nem keresem a feleségemet, de szeretnék találni egyet.

A kalandvágyam nem csillapodott, de ma már másképp csinálom. Ma már az állandóság fontosabb, mint bármi más. Nem váltogatok sem nőket, sem munkát, sem életet, ha nem muszáj. Viszont a szabadnapomon az elsők között ugrok a szikláról a tengerbe, és talán erre a gyerekeimet is megtanítom. Néha úgy érzem, nem az van, hogy megváltoztam, hanem inkább a dolgok kezdenek a helyükre kerülni.

A fejlődésről jut eszembe a nagy mumusom, a nyelvtanulás. Ez nélkülözhetetlen minden további fejlődéshez.

Az „etetem magam képzettekkel” dolog reggelente jön elő. Este nem zavar, hogy nincs kivel lefeküdni, de reggel egyedül ébredni nem jó. Akkor nagyon hiányzik valaki.

Nekem itt rendben vannak a dolgaim. Ki kell mondanom, nem hiányzik Magyarország. Mit akarok az élettől? Nem tudok konkrét választ adni. Csak annyit szeretnék, hogy ne legyenek rosszabb éveim, mint az előző kettő volt. Nincs kapuzárási pánikom, és nem akarok negyven-ötven évesen is nőket dugdosni. Nem akarok folyton menni valahová.

Ritkábban látok meztelen nőt, mint izgalmas, mindent elsöprő hurrikánt, pedig a híradósok három napja ilyen képekkel riogatnak. A maszturbálás harminc alatt felesleges volt, harminc felett pedig unalmas. Negyven felett érdeklődés hiányában elmarad. De szeretkezni szeretek, és vágyom rá.

Jól látsz engem. Ez már nem a csavargásról szól. Franciaország nem a világ legjobb helye, de itt most jobb.

Más sem tudja, merre járok. Ez az eltűnés nem neked szólt, ez egy jellemvonásom, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni. Kevés emberrel beszélgetek rendszeresen, veled talán a legtöbbet. Ezt azzal kompenzálom, hogy a személyes naplóm nyilvános, bárki beleolvashat.

Néha úgy érzem, hasonlítok az apámra: figyelem az embereket, érdekel, mit éreznek, de nem kérdezem meg senkitől, hogy mi van vele.

Amit mindig is értékeltem benned, az a jó beszélgetés. Így volt ez húsz évvel ezelőtt és fél évvel ezelőtt is. Kedveltelek és kedvellek most is. Nem akartam szemét lenni veled, de amit huszonévesen műveltem, azt egy jó érzésű ember sem nevezhetné másnak. Tavaly télen? Köszönöm azt a napot is.

Veled kapcsolatban az egyetlen gondom, hogy te Magyarországon élsz, én pedig nem.

Nálam a legfontosabb mérce egy párkapcsolatban az együtt töltött idő, a beszélgetések, a megértés. Te jó társaság vagy, ez nagyon fontos az életben. Én sosem értettem, miért vagy egyedül. Egy olyan nőre, mint te, miért nem figyelnek fel a férfiak?

Szeretek veled szeretkezni, de csupán a szex öröméért nem fogok lefeküdni veled. Szeretek veled időt tölteni, és utána már nem csak a szádat kívánni. Jó veled lenni éjjel-nappal.

De most lelombozlak. Örülök neked, és remélem, még sokat lehetek veled, inkább kevesebb, mint több ruhában… Viszont én nem lakom Magyarországon. Biztos, hogy én vagyok a legjobb választás számodra?

Úgy tűnik, agglegényként fogok élni. Így sem rossz, de nővel, családdal még jobb lenne. A stabilitás megint kibillenni látszik, mert nem biztos, hogy jövőre is itt akarok dolgozni. Jó lenne egy helyben maradni…

Nimes, 2024.10.20.

Szóval, végtére is, ha lepereg előttem az életem filmje, nem tudom eldönteni, hogy szex- vagy kalandfilmet láttam-e. De ennek a csapongásnak és folytonos élménygyűjtésnek az volt az ára, hogy nincs se kocsim, se házam, se családom. Három bőröndöm van a szobámban, és egy lassan gyarapodó bankszámlám.

2023 november