Frei Tamás: Puccs Moszkvában

 Ez egy olyan fikciós regény, amely valós eseményeken alapul, de olyan hitelességgel egészíti ki a valóságot, hogy az olvasó könnyen elhiszi: akár így is történhetett volna. Frei Tamás könyve a cselekmény izgalmai mellett azzal nyűgöz le, hogy bepillantást enged a hírek mögötti háttérfolyamatokba. A történet filmszerű, lendületes, és elgondolkodtató magyarázatokkal gazdagítja az aktuális geopolitikai eseményeket.

---

A regény az orosz–ukrán háború végének idején játszódik. Párizsban indulunk egy titkos ügynökkel, majd Kelet-Oroszországig követjük az eseményeket. Közben orosz oligarchák esnek ki az ablakokon, bombák robbannak, egy repülőgép csapódik az orosz parlamentbe, és több titkos bevetést is végigizgulhatunk.

A könyv erőssége nemcsak a fordulatos cselekményben rejlik, hanem a magyarázatokban is. Frei érti a világot: a motivációkat, a színfalak előtti és mögötti eseményeket. Nem az a kérdés, hogy hány százalékban fikció vagy összeesküvés-elmélet az, amit leír, hanem az, hogy mennyire pontosan látja a jelen történéseit.

A sokszereplős történet egyik főszereplője egy francia idegenlégiós, aki Ukrajnában született, de fontos szerepet kapnak az orosz titkosszolgálatok tisztjei, valamint több világvezető is. A regény csúcspontja az, amikor az orosz elnök keze lekerül az atombombáról, és a végén azon izgulhatunk, hogy a titkos bevetésen lévő katona vagy maga az elnök éli túl az eseményeket.

A filmszerűen megírt jelenetek közül számomra kiemelkedik, amikor a szereplők Moszkva alatti bunkerrendszerben bolyonganak. Ez az alagúthálózat annyira izgalmas, hogy szívesen megnézném a valóságban is.

Kiemelt gondolatok
A könyv egyik legerősebb üzenete az emberi cselekedetek mozgatórugóira összpontosít:

• „A világot a kapzsi vágy és a félelem irányítja. Ez a kettő.”
• „Az atomháborút nem lehet megnyerni, úgyhogy meg sem kell vívni.”
• „A sakkjátszma nyertese mindig az a játékos, aki az utolsó előtti hibát követi el.”

Záró gondolatok
Frei Tamás regénye nemcsak szórakoztat, hanem gondolkodásra is késztet. Az események filmszerűsége mellett a háttérmagyarázatok adják az igazi értékét. Ez a könyv több, mint egy kémregény; egy lehetséges forgatókönyvet nyújt a jelen világpolitikájának alakulásához.

Arles, 2024. december 2.

---

Puccs Moszkvában – Putyin végnapjai – André Calvi visszatér

Frei Tamás

az ég mozivásznára

*****

szemhatárán

*****

a sötétség hirtelen, hömpölyögve lefelé zúdult.

*****

rettentő randevúja

*****

z aranyozott Aphrodité-fejekben végződő háttámlák nem támaszkodtak kényelmes könyöktartókra:

*****

A hatékony, fókuszált, közös megértés mindig eltereli a figyelmet,

*****

az élet egyre szebb lesz, ahogy fogy

*****

nem volt elég bátor ahhoz, hogy ne tegyen semmit.

*****

lágyan végigsimították Adrienn arcát. Leheletkönnyen megérintették az ajkát. Aztán André elment Oroszországba.

Visszajött ide…

Az enyhülő moszkvai esőben az ablaktörlő halkan kattogott.

*****

A németeket meg kell érteni ahhoz, hogy szeretni tudjuk őket – mondta mosolyogva a brit kormányfő a berlini kancellárnak, aztán ránézett Emmanuel Macronra, aki eddig meg sem szólalt –, a franciákat viszont szeretni kell ahhoz, hogy képesek legyünk megérteni őket.

*****

A nagyobb összefüggésekben gondolkodó amerikai elnök képes volt felülemelkedni a szűk látókörű és felhergelt európai széthúzáson.

*****

Mert a céljait már úgyis elérte. Hiszen Oroszország és Európa megint hosszú évtizedekre elszakadt egymástól.

*****

„Az atomháborút nem lehet megnyerni,

úgyhogy meg sem kell vívni.”

Ronald Reagan,

*****

vállának feszülő halálkaszát.

*****

A lelkiismeret ellen nehezebb harcolni, mint egy hadsereg ellen

*****

egy ország csak akkor marad szabad, ha bátor emberek lakják.

*****

a szemükkel kifeszítették az élet képzeletbeli függőhídját, és tartották rajta egymást,

*****

Oxigéntolvaj. – Vagyis túl sokat beszél, elveszi a levegőt mások elől, a sokkal fontosabb dolgok elől.

*****

a sakkjátszma nyertese mindig az a játékos, aki az utolsó előtti hibát követi el.

*****

a világot a kapzsi vágy és a félelem irányítja. Ez a kettő. Minden embert valamelyik a kettő közül.

*****

A félelem, a kapzsiság és az ebből táplálkozó hatalomvágy szinte mindenki elméjében ott rejlik. Legfeljebb nem tör felszínre. Félünk a jövőtől, a haláltól, a szegénységtől, millió és millió dologtól. Vagy vágyunk pénzre, hatalomra, befolyásra, szerelemre, örök boldogságra és még sok minden másra. Vagy a félelem vezérel minket, és ez alapján cselekszünk, vagy a mértéket sokszor egyáltalán nem ismerő vágy. Vagy az egyik, vagy a másik. Az emberi cselekedeteknek csak ez a két mozgatórugója van. Valójában csak ez a kettő!

*****

És ezekből néha pusztító őrület keletkezik.

Mert néha közénk születnek olyanok, akikben összesűrűsödik mind a kettő, és olyan romboló, negatív energiát teremt, olyan őrületet, ami, ha kisül, százezrek vagy akár milliók halálát is okozhatja. Tele a történelem ilyen őrültekkel. Szenvedést, pusztítást és gyászt szülnek. Olyat, mint Putyin őrülete Ukrajnában. Most már atombombát is ledobott. Eljutott ide a gondolatmenete, hogy még ez is indokolt. Küldetéstudatból, hatalomvágyból, elvakultságból. Ezzel aztán tovább generálja milliók félelmeit, és persze a kapzsiságot is, a pusztítás utáni osztozkodás és marakodás éhes kapzsiságát. Ezért majd tovább folytatódik az őrület. Csak magasabb szintre lép. Még nagyobb lesz, és még pusztítóbb.

A világon nem lehet segíteni. Legfeljebb úgy, hogy a romboló negatív energiát, az őrületet, annak hordozóját, a kapzsi félelemgenerátort kiiktatjuk.

Ennyit tehetünk, semmi többet.

Ha ez megadatik…