Balázs Panzió

Egy olyan völgyben, amit kis hazánkb gondolkodás nélkül Nemzeti parknak nyilvánítana. S sokat látott természetőr családtagom, térde borulva várná Szent Pétert a mennyek székely kapujában. A helyiek, pedig csendesen elnézést kértek, mert hangos a patak…
A civilizáció már távol, Előttünk egy patak part mentén mesebeli faházikók. A a bejáratnál egy medvebocs méretű (kuvasz) raszta kutya, ez a maci Kivételesen játékos

A kiadós vacsorát, nagyobb mennyiségű pálinka követte, es fürdés a dézsában illetve szauna vár minket.

Köszönéstől köszönésig a házigazda minden mozzanatában a vendégszeretet érezhető.
A házas pár a beton rengetegből költözött ki, illetve le a térképről 
Nagy telek, akkor még egy kis ház. Amit bővítgetett s épített melle egy másik házikót.
A férj elhunyt. Az asszony nem adott fel semmit. Egyszer aztán a környékben dolgozó osztrák munkások nála kértek  szállást. Közel háromnegyed évig húzta meg magát az anya es két lánya a konyhában es a hátsó helyiségekben, hisz, a  munkásoknak kiadtak mindent.
Ebből a pénzből építtettek meg a  különleges atmoszférájú harmadik házat.
Azóta is vannak további tervei.

A Balázs Panzió magasra tette a mércét a falusi vendéglátásban.