Munka ut\u00e1n beugrottam a v\u00e1rosba, ahol egy t\u00f6r\u00f6k \u00e9tteremben gyros t\u00e1lat ettem, majd jazz koncertet hallgattam a v\u00e1rosh\u00e1za t\u00e9ren. A nap f\u00e9nypontja azonban a s\u00f6r\u00f6z\u0151 latin estje volt. K\u00f6zben pedig k\u00fcl\u00f6nb\u00f6z\u0151 gondolatok cik\u00e1ztak a fejemben a v\u00e1rosi \u00e9let dinamik\u00e1j\u00e1r\u00f3l, a gyerekek \u00f6nfeledt j\u00e1t\u00e9k\u00e1r\u00f3l \u00e9s a zene hat\u00e1s\u00e1r\u00f3l.<\/p>\n\n
Tanuls\u00e1g:<\/strong> N\u00e9ha a legv\u00e1ratlanabb pillanatokban j\u00f6v\u00fcnk r\u00e1, hogy a k\u00f6rnyezet\u00fcnk mennyi lehet\u0151s\u00e9get k\u00edn\u00e1l arra, hogy jobban \u00e9rezz\u00fck magunkat a b\u0151r\u00fcnkben, legyen az egy j\u00f3 koncert, egy spont\u00e1n t\u00e1nc vagy csak egy mosoly a t\u00f6megben.<\/p>\n\n\n\n
\n\n