Oh igen, l\u00e1ttam m\u00e1r \u00edgy, csak mi v\u00edzszintesen voltunk a szoba padl\u00f3j\u00e1n. Az \u00e1gyig m\u00e1r nem b\u00edrtuk ki. A s\u00f3hajok, a gyeng\u00e9d mozdulatok, ahogy a f\u00fclbe s\u00fag. Beleborzongan\u00e9k, ha \u00e9n \u00e9rezn\u00e9m, a b\u0151re illat\u00e1t, azt amikor m\u00e1r, orrunkon tudjuk egym\u00e1s s\u00f3haj\u00e1t.<\/p>\n\n\n
<\/p>\n
<\/p>\n\n\n
Fura k\u00edv\u00fclr\u0151l l\u00e1tni azt a pontot, amelyben egy ritmusra fesz\u00fclnek – ernyednek az izmaink. Erre a n\u00e9z\u0151pontra nem v\u00e1gytam. A N\u0151m egy m\u00e1sik f\u00e9rfival! F\u00e1zom, vagy csak az idegt\u0151l remegek, mik\u00f6zben azt mormolom, hi\u00e1nyoznak a nedvess\u00e9g cseppjei.<\/p>\n\n\n\n
M\u00e1r a fed\u00e9lzeten j\u00e1rok, mikor azon kapom magam, \u00fagy zih\u00e1lok mint, amikor a cs\u00facs ut\u00e1n egym\u00e1son fekve nevet\u00fcnk. Zih\u00e1llok, fuldoklok. \u00cdg\u00e9rem Istenk\u00e9m, ha legk\u00f6zelebb az alv\u00f3, konyha fel\u00e9 megyek, el\u0151re zajt csapok. Elfogadok b\u00e1rmily\u2019 magyar\u00e1zatot, csak k\u00e9rlek istenem add nekem vissza!<\/p>\n\n\n\n
Lemegyek a sz\u00e1lloda haj\u00f3nkr\u00f3l, el akarok veszni Stockholm utc\u00e1i k\u00f6zt.<\/p>\n\n\n\n
A Gamla szigeten onnan ismerszik meg az egyszer\u0171 turista, hogy kiz\u00e1r\u00f3lag az akad\u00e9mia ter\u00e9t fot\u00f3zza. Ezzel szemben, mi f\u00e9l \u00f3r\u00e1t sz\u00e1ntunk a Marten Trotzig nev\u0171 sik\u00e1torra, ami a legmeredekebb, legsz\u0171kebb utc\u00e1cska. Minden adott volt egy romantikus jelenethez: \u00f3don kandel\u00e1ber, p\u00e1r borosty\u00e1n; a sz\u00e9pi\u00e1s h\u00e1tt\u00e9rbe bele olvadt a fen\u00e9kig \u00e9r\u0151 haja. Egym\u00e1ssal szemben falnak d\u0151lt\u00fcnk. A helysz\u0171k\u00e9nek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en az orrunk \u00e9pp, \u00e9rintett\u00e9k egym\u00e1st. Lesz, ami lesz, nem halogatom tov\u00e1bb: Hozz\u00e1 sim\u00edtom az ajkaimat! Elcsattant az els\u0151 cs\u00f3k! \u00c1tszakadt egy g\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Mindegy is merre megyek ma \u00e9jjel, mindenhol valami eml\u00e9kbe botlok. Visszamenni viszont nem akarok, ink\u00e1bb a p\u00e1lyaudvar fel\u00e9 veszem az ir\u00e1nyt.
Errefel\u00e9 metr\u00f3zni, egy k\u00fcl\u00f6n \u00e9lm\u00e9ny. Olyanok voltunk, mint a kamaszok: cs\u00f3kol\u00f3ztunk minden \u00e1llom\u00e1son, k\u00e9zenfogva futk\u00e1roztunk l\u00e9pcs\u0151t\u0151l l\u00e9pcs\u0151ig, s k\u00f6zben, a szobrok t\u00f6v\u00e9ben egym\u00e1shoz tapadtunk. Nem tagadom, kerest\u00fck az eldugott zugokat, ahol a nyakamba kapaszkodhat, mik\u00f6zben a falhoz szor\u00edtom.<\/p>\n\n\n\n
Eg\u00e9sz flott\u00e1t hajtogatok napl\u00f3m lapjaimb\u00f3l, mire minden gondoltom v\u00edzre bocs\u00e1tom. Helysz\u00edn\u00e9\u00fcl a V\u00e1rosh\u00e1za partj\u00e1t v\u00e1lasztom. Ez az az \u00e9p\u00fclet ami, \u00e9jjel mutatja meg igazi ragyog\u00e1s\u00e1t.<\/p>\n\n\n\n
Ut\u00e1lom Norbit, amikor \u00e9pp Angik\u00e1t szemelte ki mag\u00e1nak. Ezen haj\u00f3n \u0151 is egy koll\u00e9g\u00e1t helyettes\u00edt – ak\u00e1rcsak \u00e9n. Ha n\u00e9ha tal\u00e1lkozunk mindig megkapom t\u0151le “Mi\u00e9rt vagy ennyire ny\u00e1mnyila? Mi\u00e9rt nem h\u00fazol meg minden haj\u00f3n legal\u00e1bb egy valakit?” Angi az els\u0151 munkat\u00e1rs, akinek hatalmas k\u00e9k szemein\u00e9l lehorgonyoztam.<\/p>\n\n\n\n
A matr\u00f3zok elmondt\u00e1k, val\u00f3j\u00e1ban az\u00e9rt g\u00fanyolnak, mert b\u00e1ntja \u0151ket, hogy a nagy mell\u0171 csaj velem besz\u00e9lget; Azonban, nekem nem a p\u00e1rnacsata a f\u0151 gondolatom.Am\u00fagy nem sejti senki, mi van kett\u0151nk k\u00f6z\u00f6tt: olykor se ruha, se leveg\u0151, olykor pedig a l\u00e1tszatnak sz\u00f3l\u00f3 t\u00e1vols\u00e1g.<\/p>\n\n\n\n
Keser\u0171 \u00e1lmos reggel a mai.Nem tudja, hogy l\u00e1ttam a konyha asztalon a helyettes szak\u00e1ccsal. Megv\u00e1rom, m\u00edg elmondja – ha akarja. Nem haragszom re\u00e1, csak f\u00e1j.Nem, nem mondja el. \u00c9pp csak egy k\u00f6sz\u00f6n\u00e9sre m\u00e9ltat. Norbival reggelizik. A f\u00f6ldbe nyom a gondolat: elvesz\u00edthetem \u0150t.<\/p>\n\n\n\n
Persze, t\u00f6bb sem kell, a matr\u00f3z sr\u00e1coknak: “Megmondtuk: Ha nem Te, akkor megteszi m\u00e1s! Ny\u00e1mnyila!”
\u00c9n, a ny\u00e1mnyila. Aki \u00e9pp meg sem nyikkan! Aki \u00e9pp k\u00e9sz\u00fcl eggy\u00e9 olvadni a sz\u0151nyeggel! Meg sem \u00e9rdemlek egy ilyen n\u0151t. <\/p>\n\n\n\n
Ezek a sr\u00e1cok, azt hiszik a vil\u00e1g legjobb dolga, lefek\u00fcdni vele. T\u00e9vednek. A vil\u00e1g legjobb dolga: Fel\u00e9bredni mellette. \u00c9n ezt elvesztettem.M\u00e9g h\u00e9t napot t\u00f6lthetek a sv\u00e9d szigetek k\u00f6z\u00f6tt, ebb\u0151l hat napon \u00e1t Norbi k\u00e9p\u00e9t kell n\u00e9zegetni. A n\u0151 pedig, ker\u00fcl engem.Mi van, ha a matr\u00f3zoknak mindenben igazuk van?<\/p>\n\n\n\n
Ma van a k\u00f6z\u00f6s szabadnap. Megyek, esz\u00e9be juttatom: Utols\u00f3nak \u00e9rkezem az eb\u00e9dl\u0151be, Angihoz megyek, sz\u00e1jon cs\u00f3kolom. A teremben d\u00f6bbent csend. Angi lefagyott. odas\u00fagom: “Kilenckor a recepci\u00f3n tal\u00e1lkozunk. Elviszlek a leend\u0151 kedvenc helyedre.” majd t\u00e1vozom. M\u00e1r f\u00e9l \u00f3r\u00e1ja v\u00e1rok, \u0151 sehol. Fi\u00fak j\u00f6nnek, magyar\u00e1zat\u00e9rt. “Tudj\u00e1tok mit? Hidegen hagy, mit gondoltok, \u00e9s mondtok.\u201d<\/p>\n\n\n\n
Negyven\u00f6t perc ut\u00e1n tudatja velem: m\u00e9g nem v\u00e1lasztott cip\u0151t.<\/p>\n\n\n\n
A Skanzen parkj\u00e1nak a tetej\u00e9n egy k\u00e9pben van a v\u00e1ros minden l\u00e9nyege: h\u00e1tt\u00e9rben daruk h\u00faznak h\u00e1zakat magasra, el\u0151tte a kik\u00f6t\u0151 k\u00e9kje. K\u00f6r\u00f6tt\u00fcnk r\u00f6nkh\u00e1z, r\u00f3zsakert. Egy k\u00f6z\u00f6s kattint\u00e1sn\u00e1l nem \u00e1talkodom odab\u00f6kni: “Tudod, a napsug\u00e1r, az\u00e9rt gy\u00f6ny\u00f6r\u0171, mert veled szelfizik.” H\u00e1tulr\u00f3l \u00e1t\u00f6lelem, tenyer\u00e9t a tenyerembe t\u00e9ve mutogatom az \u00f3v\u00e1ros l\u00e1tk\u00e9p\u00e9t. Mindek\u00f6zben, l\u00e1gy cs\u00f3kokat ind\u00edtok a v\u00e1ll\u00e1t\u00f3l a F\u00fcle hegy\u00e9ig. A sz\u00e1j\u00e1t b\u00e9k\u00e9n hagyom. Hab\u00e1r a puszta leveg\u0151 v\u00e9tel\u00e9t\u0151l is megsz\u00e9d\u00fcl\u00f6k. <\/p>\n\n\n\n
Utols\u00f3 este, h\u00e1zibulizunk a haj\u00f3 tetej\u00e9n. Angi \u00c1t\u00f6lel, b\u00fajik. Nem vallja be, hogy lefek\u00fcdt vele, csup\u00e1n annyit oszt meg, nem szeretne vele t\u00f6bbet tal\u00e1lkozni.
– Ez sem k\u00e9pes a szemembe is n\u00e9zni. mondja
– Fogalmuk sincs mit vesz\u00edthetnek! – v\u00e1gok r\u00e1.
– J\u00f3 lenne, ha maradhatn\u00e1l.
– J\u00f3 lenne, ha maradhatn\u00e9k.<\/p>\n\n\n\n
Azt k\u00edv\u00e1nom mindenki legyen oly\u2019 szerencs\u00e9s, mint \u00e9n, aki arra \u00e9bred: m\u00e1r semmi t\u00f6bb nem kell. Angi, itt aludt n\u00e1lam.<\/p>\n\n\n\n
Elj\u00f6tt az utols\u00f3 m\u0171szak. Nincs kedv\u00fcnk vid\u00e1mkodni. T\u00e1voz\u00e1skor Angi sehol. Tal\u00e1n jobb is \u00edgy. Nem biztos, hogy el engedn\u00e9m az \u00f6lel\u00e9s\u00e9t. \u00d3lomlass\u00fa l\u00e9ptekkel t\u00e1volodom a haj\u00f3 horgonyt\u00f3l.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Oh igen, l\u00e1ttam m\u00e1r \u00edgy, csak mi v\u00edzszintesen voltunk a szoba padl\u00f3j\u00e1n. Az \u00e1gyig m\u00e1r nem b\u00edrtuk ki. A s\u00f3hajok, a gyeng\u00e9d mozdulatok, ahogy a f\u00fclbe s\u00fag. Beleborzongan\u00e9k, ha \u00e9n \u00e9rezn\u00e9m, a b\u0151re illat\u00e1t, azt amikor m\u00e1r, orrunkon tudjuk egym\u00e1s s\u00f3haj\u00e1t.<\/p>\n","protected":false},"author":1,"featured_media":0,"comment_status":"open","ping_status":"open","sticky":false,"template":"","format":"standard","meta":{"_jetpack_memberships_contains_paid_content":false,"footnotes":""},"categories":[318],"tags":[],"class_list":["post-556","post","type-post","status-publish","format-standard","hentry","category-romantika"],"yoast_head":"\n