Sarah Carp cenz\u00far\u00e1t ker\u00fcl\u0151 megold\u00e1sa, Olivier Christinat t\u00f6megnyomor-k\u00e9pei \u00e9s egy gy\u00e1szmunka, amely a spiritualit\u00e1sig kanyarog. Jegyzetek citromos s\u00f6r mell\u0151l, tollal \u00e9s pap\u00edrral.<\/p>\n\n\n\n\n\n\n\n\n\n
\n\n\n\n
Arles 2025.08.19. kedd. Fot\u00f3fesztiv\u00e1l > Croisi\u00e8re > Actes Sud k\u00f6nyvesbolt Les Rencontres de la Photographie<\/em><\/p>\n\n\n\n
Sarah Carp <\/h2>\n\n\n\n
Megragadott az a mondat, hogy <\/p>\n\n\n\n
\n
\u201e\u00edme egy p\u00e9lda a cenz\u00fara kezel\u00e9s\u00e9re\u201d. <\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n
Cenz\u00fara alatt itt azt \u00e9rtik, hogy az anya a Covid alatt a gyerekeit fot\u00f3zta, az apa pedig nem engedte publik\u00e1lni a k\u00e9peket. Ez\u00e9rt az anya gyereksz\u00edn\u00e9szekkel elj\u00e1tszatta \u00fajra a jeleneteket, \u00fagy, hogy a gyerekekre f\u00e1tyolszer\u0171 \u00e1larcot adott. Nekem azok a k\u00e9pek m\u00e9g jobban tetszettek, amelyeken nem is szerepeltek a gyerekek; amikor csak hangulatokat f\u00e9nyk\u00e9pezett. \u00d6nmag\u00e1ban nem sokat mond egy fot\u00f3, amin a tengerpart l\u00e1that\u00f3, de \u00edgy kontextusba helyezve sz\u00e9pen lehet vele \u00e1rnyalni a t\u00f6rt\u00e9netet.<\/p>\n\n\n\n
\u00dcl\u00f6k a teraszon, egy friss citromos s\u00f6rrel, \u00e9s igazi csodabog\u00e1rnak sz\u00e1m\u00edtok m\u00e1r csak att\u00f3l is, hogy toll \u00e9s pap\u00edr van a kezemben. Pap\u00edrral \u00e9s nem hangf\u00e1jlokkal kommunik\u00e1lni m\u00e1r annyira r\u00e9gi, hogy t\u00falmutat a retr\u00f3 fogalm\u00e1n is.<\/pre>\n\n\n\n
Olivier Christinat <\/h2>\n\n\n\n
Ez a fick\u00f3 olyan helyeket fot\u00f3zott, ahol emberek vannak, meg olyanokat, ahol nincsenek. A t\u00e9m\u00e1ja t\u00f6bbek k\u00f6zt a t\u00faln\u00e9pesed\u00e9s. Egy\u00e9bk\u00e9nt j\u00f3 fot\u00f3k. P\u00e9ld\u00e1ul fot\u00f3zott egy zs\u00fafolt strandot; a k\u00e9pen csak kezek meg l\u00e1bak t\u00f6mkelege l\u00e1tszik \u2014 aki j\u00e1rt m\u00e1r t\u00f6m\u00f6tt strandon, az \u00e1t\u00e9rzi, mennyire bosszant\u00f3, h. mindenhol csak testek vannak. Fot\u00f3zott h\u00e1ztet\u0151ket is, amelyekre egy parkot \u00e9p\u00edtettek; a k\u00e9pen emberek n\u00e9lk\u00fcl l\u00e1that\u00f3. Egyik oldalr\u00f3l j\u00f3l dokument\u00e1lja, mennyire nyomor\u00fas\u00e1gos a t\u00f6megnyomor; m\u00e1sr\u00e9szr\u0151l pedig \u00e9szrevesz lehet\u0151s\u00e9geket \u2014 pillanatokat, ahol az ember j\u00f3l \u00e9rezheti mag\u00e1t. Tetszik a hozz\u00e1\u00e1ll\u00e1sa.<\/p>\n\n\n\n
Augustin Rebetez. <\/h2>\n\n\n\n
Na, ennek elmentek otthonr\u00f3l! Biztos van, akinek ezek is tetszenek. Az ok\u00e9, h. a mindennapi \u00e9letet fot\u00f3zza, de olyan fur\u00e1n v\u00e1gta \u00f6ssze, szerkesztette a k\u00e9peket, hogy a v\u00e9geredm\u00e9nyt \u00e9n egy kiss\u00e9 horrorisztikusnak \u00e9rt\u00e9kelem.<\/p>\n\n\n\n
Keight <\/h2>\n\n\n\n
Na, enn\u00e9l pedig meg\u00e9rkeztek az otthonba a hangok. A sztori, h. \u00f6ngyilkos lett a tes\u00f3ja, \u00e9s a gy\u00e1szt dokument\u00e1lta \u2014 ami egyfajta \u00fatkeres\u00e9s volt sz\u00e1m\u00e1ra. Az els\u0151 teremben nem a sik\u00edt\u00e1st v\u00e1lasztja: egy leped\u0151vel takarja mag\u00e1t; majd l\u00e1tjuk az \u00fatel\u00e1gaz\u00e1st, a k\u00e9pet, ahol megkett\u0151zi \u00f6nmag\u00e1t; azt\u00e1n j\u00f6nnek a spiritualit\u00e1s bugyrai \u2014 n\u00e9melyik olyan, mintha egy sz\u00ednes kozmoszt fot\u00f3zna; a v\u00e9g\u00e9n pedig meg\u00e9rkez\u00fcnk egy fa al\u00e1, a hegyekbe, ahol csak \u00fcl \u00e9s gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dik.<\/p>\n\n\n\n
\n
H\u00e1t gy\u00f6ny\u00f6rk\u00f6dj\u00fcnk mi is a k\u00e9pekben.<\/p>\n<\/blockquote>\n\n\n\n\n\n
<\/a>