Eseménytelen mosogatás

A konyhán folytatódott a megszokott rutin, és én pedig továbbra is megfigyeléseket tettem a kollégáimról. Talán a változás jót tenne mindenkinek, de addig is elfogadom, hogy ez a része az életemnek.

Ez az unalmas munka rosszabb; az ember már csak ilyen, ha sok a feladat az a baj, ha nincs mit csinálni az a baj. Ez a kevés feladat jobban fáraszt. Bárcsak lehetne a mosogatóst is projekt alapon szerződtetni! Azaz, mindegy lenne mikor dolgozom; csak megmutatják: az ott a feladat, ez meg itt a cél és ezekkel a kollégákkal kell együtt ­működni. Biztos, hogy ugyanazért a pénzért, két órával kevesebbet dolgoznék. Azonban, ez már mindegy, jövő héttől őszi nyitva tartás van, elvileg nem kell mosogatót helyettesíteni.

Ezen kívül még olyan érdekességek történtek, minthogy elmentem boltba. Amit nem értek, hogy a konyha tök normális velem. Mit csináltam? Valószínűleg semmit, amivel bántottam volna őket. Viszont a munkám szorgalommal elvégzem.

A pincérlánynak kifejezetten jól áll ez a reggeliztetős szerep. Egész szimpatikus, amikor a kedves és gondoskodó álarcát veszi elő. Szeretnék abban hinni, hogy ez a valódi arca.

Mai megfigyelés: ha nincs itt a szerelme és nincs itt egyik konyhai kisegítő sem, akkor a cukrász srác szorgalmassá válik. Ezen munkája alapján érthető miért tisztelik őt annyi helyen.

Szakácsaink: Egy esti sörözés közben kevés közös témánk lesz, de talán kezdem érteni őket. Látom, hogy az Ő személyiségükben is vannak olyan mozzanatok, amiért akár tisztelni is lehet őket.

Baux, 2024. szeptember 11. Szerda