1.0Varga Lacihttps://laszlo8360.com/fr/Utazó Lacihttps://laszlo8360.com/fr/author/laszlo8360/rich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="9vd4LvDcOw"><a href="https://laszlo8360.com/fr/2024-januar-07/">2024, január 07.</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://laszlo8360.com/fr/2024-januar-07/embed/#?secret=9vd4LvDcOw" width="600" height="338" title="« 2024, január 07. » — Varga Laci" data-secret="9vd4LvDcOw" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script> /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://laszlo8360.com/wp-includes/js/wp-embed.min.js </script> Még a hazádnak tekinted?   |   Do you still consider it your country?   |   Le considérez-vous toujours comme votre pays ? 2024, január 07, vasárnapReggel tizenegy órakor a housekeeping vezető üdvözölt. Még sose láttam ennyire elegánsnak. Egészen jó megjelenésű nő. Ehhez képest egészen előnytelenül áll rajta a munkás melegítő. Nah jó, a melegítő senkinek sem áll jól. Elmesélte, hogy tegnap egy új séf jelölt, meg a cukrászunk csináltak egy próba főzést a konyhában. Miközben mesélte, az arcán azt a kifejezést láttam, amit én is alkalmazni akarok – mind gyakrabban. Nem érti miért csinálják, nem ért vele egyet, de nem az ő területe, az ő munkája rendben van, neki azzal csak azzal van dolga.Később a karbantartó majd a tulajdonos asszony is elmondta, hogy át kell költöznöm a másik épületbe, kapok egy vendég szobát, mert akkor az összes fűtés ugyanarról az energia ellátásról működik, így olcsóbb nekik. Ez logikus. Annyi , hogy már nem szívesen költözködöm. Deh, sebaj.Este már az új helyen alszom. Majd a jövő héten a cuccaimat is átviszem. Jaj a karbantartó, aki úgy néz ki, mint egy mesebeli télapó – még  a hangja is ugyanolyan – új köntöst kapott a szürke helyett. Nem, nem pirosat, most feketét. Ez volt az összes változás.Ma nem volt kedvem főzni, sem pedig elmenni bárhová is. Fogjuk az időjárásra! Megint iszonyat erős a mistral szél. Csupán a faluig mentél le este a pizzériába. Arra gondoltam, hogy leülök ott a téren és megeszem egy szélvédett sarokban, de a bácsi a dobozt még le is fóliázta, mondta így hazáig nem hűl ki. Hallgattam rá és igaza volt. vissza fele a néptelen úton majdnem fél kézzel vezettem a rollert. Ilyen szélben ez merész gondolat.Durván jól laktam a pizzával.Én nem értem miért: tíz óra alvás után délelőtt tízkor ébredtem fel, de este tízkor már nem tudtam nyitva tartani a szemem. Mi történt velem ? Most jöjjön egy válogatás a mai messenger üzeneteimből-. Ömlesztve, névtelenül. Ő: Kicsit mérges vagyok, mert nem is tudtam hogy itt vagy (Budapesten). Ő: Valamin elgondolkodtam. Egyfolytában csak szövegelsz: duma-duma. Viszont tőlem semmit sem kérdeztél… Kiábrándító… Én: Az elmúlt alig két hétnek volt néhány tanulsága. Az egyik ilyen, hogy habár, szokásaimmal ellentétben elkezdtem beszélgetni azokkal az emberekkel, akik fontosak, azért talán joggal kaptam meg minden nap a megjegyzést, hogy nem válaszolok megkeresésekre. Van min elgondolkodni Én: Csak – csak kiderült mit agyalt ezúttal a csodálatos főnök asszonyunk.Én: Érdekes, hogy mennyire kezdek átesni a ló másik oldalára. Tíz évvel ezelőtt, még azt élveztem, ha váltogatok mindent: nőket, lakásokat, munkákat, stb. Most meg attól nyűgös leszek, mert odébb kell mennem húsz méterrel. Ő: Én továbbra sem értem, miért vagy egyedül, de elfogadom, hogy neked így jó.Én: Jó a kérdésed. Bármilyen választ adnék, mind csak mellébeszélés lenne. Mint például, lassan és nehezen teremtek kapcsolatokat; randi helyzetekben megtorpanok; félénk vagyok; egyedül is jól érzem magam. Még, ha mindez igaz is, valójában mind a mai napig nem tudom megválaszolni, hogy mire van szükségem ahhoz, hogy megtanuljak kötődni.Ő: Vannak hosszú távú terveid?ÉN: Maradni ott ahol vagyok. Folytatni azt az életet, amit tavaly éltem. Maradni ennél a munkánál, (Ha nem is biztos, hogy ezen a helyen) , ugyanott élni, ugyanannyi pénzt keresni. Rövid távon, megtanulni legalább egy idegen nyelvet, kiválóan, utána két évente egy picit magasabb pozícióba lépdelni. A magasabb pozíciókkal mindig egy picit nagyobb lakást szerezni. A korábbi nullánál, már egy picit gyakrabban keresem fel a barátaimat, ezt a folyamatot gyorsítani kell rövid távon, a külföldi ismerősöket meg nem elhanyagolni.Hosszú távon nagy változásokat nem tervezek. Még jobb munkahelyet akarok, kényelmesebb otthont. A hétvégéken meg ugyanazt, mint eddig : csinálni a hobbijaimat.Ő: Milyen gyakran jössz Magyarországra? Még a hazádnak tekinted? January 7, 2024, Sunday At eleven in the morning, the housekeeping manager greeted me. I’ve never seen her so elegant. A quite attractive woman. In contrast, the work tracksuit doesn’t look good on her. Well, tracksuits don’t look good on anyone. She told me that yesterday a new chef candidate and our pastry chef did a trial cooking in the kitchen. While she was narrating, I saw on her face the expression I also want to use – more and more often. She doesn’t understand why they do it, doesn’t agree with it, but it’s not her area; her job is in order, and that’s all she has to deal with. Later, the maintenance guy and the landlady told me that I have to move to the other building, I’ll get a guest room because then all the heating operates from the same energy supply, making it cheaper for them. That makes sense. The only thing is that I don’t like moving. But no matter. In the evening, I already sleep in the new place. Next week, I’ll move my stuff too. Oh, the maintenance guy, who looks like a fairy-tale Santa Claus – even his voice is the same – got a new outfit, black this time instead of gray. No, not red, now it’s black. That was all the change. Today I didn’t feel like cooking or going anywhere. Let’s see the weather! Again, the mistral wind is extremely strong. I only went down to the village in the evening to the pizzeria. I thought of sitting there in the square and eating in a wind-protected corner, but the man even wrapped the box, saying it wouldn’t cool down until home. I listened to him, and he was right. On the way back on the deserted road, I almost drove the scooter with half a hand in this wind. In this wind, it’s a bold thought. I feasted on the pizza. I don’t understand why: after ten hours of sleep, I woke up at ten in the morning, but by ten in the evening, I couldn’t keep my eyes open. What happened to me? Now here’s a selection of today’s messenger messages. Incoherent, anonymously. She: I’m a bit angry because I didn’t even know you were here (in Budapest). She: I’ve been thinking about something. You’re constantly texting: blah-blah. However, you haven’t asked me anything… Disappointing… Me: The past two weeks have had a few lessons. One of them is that although, contrary to my habits, I started talking to important people, perhaps rightfully, every day I got the comment that I don’t respond to inquiries. There’s something to think about. Me: It just – just turned out what our wonderful boss lady was plotting this time. It’s interesting how I’m starting to lean towards the other side of the horse. Ten years ago, I enjoyed changing everything: women, apartments, jobs, etc. Now I’m annoyed because I have to move twenty meters. She: I still don’t understand why you’re alone, but I accept that it suits you. Me: Good question. Whatever answer I would give, it would just be beating around the bush. Like, slowly and with difficulty I build relationships; I stumble in dating situations; I’m shy; I feel good alone. Even if all of this is true, in fact, until today, I still can’t answer what I need to learn to bond. She: Do you have long-term plans? Me: Stay where I am. Continue the life I lived last year. Stay at this job (though not sure if at this location), live in the same place, earn the same money. In the short term, learn at least one foreign language, preferably, then step into a slightly higher position every two years. With higher positions, always get a slightly bigger apartment. Compared to the previous zero, visit my friends a little more often, speed up this process in the short term, and not neglect foreign acquaintances. In the long run, I don’t plan big changes. I just want a better job, a more comfortable home. On weekends, do the same as before: pursue my hobbies. She: How often do you come to Hungary? Do you still consider it your homeland? 7 janvier 2024, dimanche À onze heures du matin, la responsable du ménage m’a salué. Je ne l’avais jamais vue aussi élégante. Une femme assez séduisante. Comparé à cela, la combinaison de travail ne lui va pas du tout. Bon, la combinaison ne va bien à personne de toute façon. Elle a raconté qu’hier, un nouveau candidat chef et notre pâtissier avaient fait une séance d’essai dans la cuisine. Pendant qu’elle racontait, j’ai vu sur son visage l’expression que j’ai l’intention d’utiliser de plus en plus. Elle ne comprend pas pourquoi ils font ça, elle n’est pas d’accord, mais ce n’est pas son domaine, son travail est en ordre, elle n’a à faire qu’avec cela. Plus tard, l’homme d’entretien et la propriétaire m’ont dit que je devais déménager dans l’autre bâtiment, je vais avoir une chambre de client, car alors tous les systèmes de chauffage fonctionnent à partir de la même source d’énergie, ce qui est moins cher pour eux. C’est logique. Le seul problème est que je n’aime pas beaucoup déménager. Mais peu importe. Le soir, je dors déjà dans le nouvel endroit. La semaine prochaine, je déménagerai mes affaires. Oh, l’homme d’entretien, qui ressemble à un Père Noël de conte de fées – même sa voix est la même – a reçu une nouvelle tenue, noire cette fois, au lieu de grise. C’était le seul changement. Aujourd’hui, je n’avais pas envie de cuisiner ni d’aller nulle part. Voyons la météo ! Encore une fois, le mistral souffle très fort. Je suis descendu au village le soir seulement pour aller à la pizzeria. J’avais l’intention de m’asseoir sur la place et de manger dans un coin à l’abri du vent, mais le monsieur a emballé la boîte même, disant que comme ça, elle ne refroidirait pas jusqu’à la maison. J’ai écouté et il avait raison. En rentrant sur la route déserte, j’ai presque conduit le scooter à une main à cause du vent. Dans ce vent, c’est une pensée audacieuse. J’ai bien mangé la pizza. Je ne comprends pas pourquoi : après dix heures de sommeil, je me suis réveillé à dix heures du matin, mais à dix heures du soir, je ne pouvais plus garder les yeux ouverts. Qu’est-ce qui m’est arrivé ? Maintenant, voici une sélection de mes messages de messagerie d’aujourd’hui. En vrac, anonymement. Elle : Je suis un peu en colère car je ne savais même pas que tu étais ici (à Budapest). Elle : J’ai réfléchi à quelque chose. Tout le temps, tu textes seulement : blabla. Cependant, tu ne m’as rien demandé… Décevant… Moi : Les deux dernières semaines ont eu quelques leçons. L’une d’elles est que bien que, contrairement à mes habitudes, j’ai commencé à parler aux gens importants, peut-être à juste titre, chaque jour, j’ai reçu le commentaire que je ne réponds pas aux sollicitations. Il y a quelque chose à réfléchir. Moi : Juste – juste découvert ce que notre merveilleuse patronne pensait cette fois-ci. Moi aussi, c’est intéressant de voir comment je commence à passer de l’autre côté du cheval. Il y a dix ans, j’aimais changer tout : les femmes, les appartements, les emplois, etc. Maintenant, je suis agacé parce que je dois aller vingt mètres plus loin. Elle : Je ne comprends toujours pas pourquoi tu es seul, mais j’accepte que cela te convienne ainsi. Moi : Bonne question. Peu importe la réponse que je donnerais, ce serait seulement de la palabre. Comme par exemple, je commence lentement et difficilement à établir des relations avec des gens importants ; dans les situations de rendez-vous, je trébuche ; je suis timide ; je me sens bien seul. Même si tout cela est vrai, en fait, jusqu’à aujourd’hui, je ne peux toujours pas répondre à la question de ce dont j’ai besoin pour apprendre à me lier. Elle : As-tu des projets à long terme ? Moi : Rester où je suis. Continuer la vie que j’ai vécue l’année dernière. Rester à ce travail (même si ce n’est pas sûr que ce soit à cet endroit), vivre au même endroit, gagner le même salaire. À court terme, apprendre au moins une langue étrangère, de préférence,...https://laszlo8360.files.wordpress.com/2024/02/20240106_180636.jpg?w=1024