1.0Varga Lacihttps://laszlo8360.com/fr/Utazó Lacihttps://laszlo8360.com/fr/author/laszlo8360/rich600338<blockquote class="wp-embedded-content" data-secret="eXlvWLumLT"><a href="https://laszlo8360.com/fr/molylepke-sztori/">Molylepke sztori</a></blockquote><iframe sandbox="allow-scripts" security="restricted" src="https://laszlo8360.com/fr/molylepke-sztori/embed/#?secret=eXlvWLumLT" width="600" height="338" title="« Molylepke sztori » — Varga Laci" data-secret="eXlvWLumLT" frameborder="0" marginwidth="0" marginheight="0" scrolling="no" class="wp-embedded-content"></iframe><script> /*! This file is auto-generated */ !function(d,l){"use strict";l.querySelector&&d.addEventListener&&"undefined"!=typeof URL&&(d.wp=d.wp||{},d.wp.receiveEmbedMessage||(d.wp.receiveEmbedMessage=function(e){var t=e.data;if((t||t.secret||t.message||t.value)&&!/[^a-zA-Z0-9]/.test(t.secret)){for(var s,r,n,a=l.querySelectorAll('iframe[data-secret="'+t.secret+'"]'),o=l.querySelectorAll('blockquote[data-secret="'+t.secret+'"]'),c=new RegExp("^https?:$","i"),i=0;i<o.length;i++)o[i].style.display="none";for(i=0;i<a.length;i++)s=a[i],e.source===s.contentWindow&&(s.removeAttribute("style"),"height"===t.message?(1e3<(r=parseInt(t.value,10))?r=1e3:~~r<200&&(r=200),s.height=r):"link"===t.message&&(r=new URL(s.getAttribute("src")),n=new URL(t.value),c.test(n.protocol))&&n.host===r.host&&l.activeElement===s&&(d.top.location.href=t.value))}},d.addEventListener("message",d.wp.receiveEmbedMessage,!1),l.addEventListener("DOMContentLoaded",function(){for(var e,t,s=l.querySelectorAll("iframe.wp-embedded-content"),r=0;r<s.length;r++)(t=(e=s[r]).getAttribute("data-secret"))||(t=Math.random().toString(36).substring(2,12),e.src+="#?secret="+t,e.setAttribute("data-secret",t)),e.contentWindow.postMessage({message:"ready",secret:t},"*")},!1)))}(window,document); //# sourceURL=https://laszlo8360.com/wp-includes/js/wp-embed.min.js </script> Elkövetni vagy hagyni valamit Avagy a rovar-nép irtás gondolatokat ébreszt. Amikor agyonütöm a falon a molylepkét, akkor tetteim következményeinek teljes tudatában elkövettem egy gyilkosságot. Ha a lepke beköltözik a szekrénybe és végignézem ahogyan felzabálja a ruhatáramat… nem követek el semmit, hagyom. Ám semmilyen esetben sem bújhatok ki a felelősség alól. A nem döntés is döntés – a vegetálás mellett. A rovar sem lesz szegényebb, ha kiűzöm az életemből, egyszerűen csak: máshol lesz önző… Kit is kell hibáztatni ha másvalaki önzősége elnyomja a saját személyiségemet? Szükséges e hibáztatni?… Társfüggőség Mezsinek hála, a nap végére a molylepkéket a plafonra száműztem.   Nem követtem el semmit amikor társfüggőségemre megoldás lett. Nem követett el semmit amikor társfüggőségére megoldás lettem. Talán ő a hibás, amikor gyáva voltam tetteim következményeit vállalni? Ki a felelős, ha nem vagyok tisztában tetteim (vagy meg nem tett tetteim)következményeivel? Inkább maradok a melegben, nem baj ha dohos. Inkább maradok a dohos melegben, az nem baj, ha kialudt a tűz. Valahogy majd csak újra lobban. Senki sem követ el hibát. Senki sem válallja önmagát Gyáva voltam mondani: “ Te moly, ne emészd fel mindenem!” Nem követtem el semmit, hisz nem mentem oda, hogy “inkább a zakóval kezd az neked Bio étel” Nem mondtam (soha senkinek), hogy építsd le az egyéniségem egy részét és ő nem tudatosan tette ezt. Kinek nem inge ne vegye magára. A lepkék meg úgy sem tudnak olvasni –  kivéve a könyvmoly. Elkövetés és eltűrés következményei Lesben állok egy légycsapóval a kezemben, szemem a plafonra meresztem. Amikor elhangzik az elkövetni kifejezés, a szóhasználat tudatosságot rejt magában. “Én pontosan tudom mi történik, ha ezt teszem, tisztában vagyok a következménnyel. » Ám amikor hagyunk (eltűrünk) valamit, legtöbbször eszünkbe sem jut, minden egyes reakcióra (előbb vagy utóbb) történik egy válasz reakció; Hisz a cselekedet hiányának, is van folytatása: sodródunk az árral… A molylepke talán tud róla, hogy amit tesz az az én számomra nem jó? Miért, mondta neki valaki? Itt állok mellette s hallgatásommal kellemes időtöltést kívánok. Langyos víz Molylepke kergetőként sikeres lennék, csak néhány túlélő repked. Persze, hogy könnyebb a porlepte melegben, így nem kell kimondani: nincs célja az életednek, Ja bocs, nem tűztél ki célokat. Ha reggel nem tisztázod magadban hova tartasz. és, h ennek érdekében mit teszel, akkor este azt veszed észre, ott állsz ugyanabban a megállóban, ahol reggel; és vársz, hogy vegyen fel valaki aki épp csak arra bolyong. Majd együtt mentek sehova, és közben csináljátok a semmit a langyos vízben. Eégondolkodtál már azon, a másiknak miért jó, ha birtoklod? Eégondolkodtál már azon, a másiknak miért jó, ha a tulajdonába kerülsz? Tudod miért jó a langyos víz? Mert nem veszed észre azt sem, ha nincs benne semmi, azt sem érzed, ha piszok kerül bele, és azt sem érzékeled, ha virágszirom úszik a tetején. Csak mert melegít – és ez kényelmes. Csak azt furcsállod, másoknak miét melegebb, és keresed… … a szenvedélyt. Keresheted, sosem volt. U.I.: Jó, ha az embernek van célja, de ne felejtse el útközben élvezni a tájat! Van úgy, hogy az út maga a cél. Ha figyelsz rá, figyelni fog rád. Molyolok a padláson  Tudom, már rég megmondták: aki mások nyomában jár,  sohasem kerülhet eléjük Tollat ragadok pár könyv elolvasása után. Persze, nem attól lesz valaki szakács, mert elolvasott pár receptes tömböt. A dolog ott kezdődik, amikor becsukja ezeket, és vissza teszi őket a polcra, majd ezek hatására további gondolatai támadnak. Hozzátett a könyv a saját személyiségéhez. Elvonatkoztatva: « Én miben leszek több azáltal, ha a párod lehetek? » Ho-hó! Biztos, hogy valami többletet kell  várni egy párkapcsolatért?. Vagy lehetnénk inkább nyitottak? (Mert általában az –érzelmileg- zárkózott emberek, akik várnak) Felajánlunk valamit és figyeljük a partnert. Felajánlásod előre vetiti milyen kapcsolatról beszélünk: üzletiről, érdekházasságról, párkapcsolatról.  Akárcsak az üzleti életben, ritkábban fordulnak elő megoldhatatlan nézetletérések egy kölcsönösségre épülő kapcsolatban. Mert, ha nem csak várunk, hanem felajánlunk, akkor nincs kötelesség érzése az partnernek; Szabadnak érzi magát. (Bár halkan megemlíteném egy bölcs mondását: a szabadság ott kezdődik,amikor lehetőségem van választani). Majd figyeljük, mit kezd a másik az ajánlatommal, azt mire használja. Bár tény és való, nyitottnak és őszintének lenni nem a könnyebbik út, hisz vállalnom kell vele a kudarc lehetőségét is. Ám meggyőződésem, hogy a nyitottság az egyik leghatékonyabb módja a tapasztalatszerzésnek. Üzlet, érdek, szerelem… Molylepkéimet beneveztem egy túlélő versenyre. Szubjektív fogalmakat taglalok, tessék velem nem egyetérteni, és azt hangoztatni! Üzlet, ha valamit,felajánlok amiért cserébe várok valamit. Érdek, ha látszólag, ajánlok valamit, amiért (a felszínes látszathoz képest)többet kapok. Párkapcsolat? Úgy döntök,  felajánlok valamit, mert hiszem, ő adott (és adni fog) nekem vmi fontosat. -> Nincs benne önzés! Persze az is egy érdekes kérdés mikor, milyen szempontok alapján választom ki a partnert az adott kapcsolatra. (Vagy miért pont őt találom meg.) Egy újabb kérdés, hogy a cselekedet (vagy nem cselekedet) mikor milyen mértékben tudatos. Például, ha egy önbizalom hiányos ember egy önmagát elfogadni nem képes embert választ partnernek, akkor az micsoda? Párkapcsolatnak nevezi a közvélemény… Vannak (az egyén önmaga előtt is) rejtett érdekek? Vajon elképzelhető, hogy -akár bármelyik fél is- nem partnert keres, hanem egy falat, melyet saját kishitűsége elé tehet látszatnak? Egyáltalán probléma -e ha egy pár, támaszai egymásnak ? Vagy lehet, az az igazi gond, hogy nem ismerik fel rejtett egyéniségüket (személyiségüket)? Felelősnek lenni a hibákért is. Rémálmaimban is molylepkék kísértenek.  S vajon hibázik e bárki is amikor nem követ el semmit csak hagyja? Csak hagyja énképe eltűnését… Hisz, nincs tudatában. Ha az ember tudná, h hibát fog csinálni, akkor az esetek többségében másként cselekedne. Nem biztos, h el kellene ítélni azt aki hibázott.  (Ha rossz szándékú lenne, elkövetőnek hivnánk) Vezet valakit is romlott szándék, amikor hibázik? Nem lehet, h az egészben a felismerés hiánya a dühítő? Akkor is felelősnek kell lenni  a cselekedetért, ha azt nem vezérelte ártó szándék！ Tudatos támogatás Kiegyezés: a moly nem megy a levendula illat közelébe, én pedig nem teszek ilyen növényt az erkélyre. Nem feltétlen az a baj, ha szükségem van támaszra, hanem az,  ha ezt fel sem ismerem. Amikor eme mondat elhangzik: « Támogatásra van szükségem és ő tudja, jó támaszt nyújt nekem. » Abban a pillanatban megtettem az első lépést az önértékelés (és önmagam nagyra tartása) felé vezető hosszú úton. Bár valószínűleg az úton még tengernyi  lépést kell megélni… U.i.: Jó, ha az embernek van célja, de ne felejtse útközben élvezni a tájat! Van úgy, hogy az út maga a cél. . Bp, 2010 májusahttp://lvarga.files.wordpress.com/2011/03/wlemoticon-smile1.png?w=529