Hidegség

1800 m magasan, Székelyföld és Gyimesség határán.
Ez valami Fantasztikus! Megpróbálnám szavakba önteni, ám ezt fotó, kép vagy bármiféle emberi képzet sem képes vissza adni . 

Jobbról balról mély völgy, melyen oldalán hegyek sorakoznak egymás mellett. A táj havas foltjai közt égbeszökő fenyők hajladoznak. Itt ott aprócska házikó – minden bizonnyal elégedett emberekkel. A hegyeket aszfaltos szerpentin köti össze.
A négylábú, érdek kutyus, csak a kaja illatú kezek mellet áll meg.

Mikor már eltűnt minden út s a GPS is csak azt szajkózza: “öregem ez erdő az is hegyek közt eldugva, itt oda lesz a négy kereked!”
Ekkor érkezünk meg Hidegségbe, akik gyimesi csángóknak tartják magukat. Egy viszonylag új, jó állapotú plébánia és délutáni napközi működik, olyannyira el van dugva h a nevelő néni is csak néha jár át, a plébános bácsi szokott vigyázni a gyerekekre. Két tíz év körüli kislányt (akik egy rajzverseny nyertesei) beültettük a kocsinkba.Az egyik elmondta, h minden nap hajnali fel ötkor kell, megetetni az állatokat, négy testvérével él. A másik lányka családja annyira szegény, hogy még azt az utolsó egy szem lovat is el kellett adni, amivel pénzt kerestek.Hosszú időkig az ezer éves határ volt Románia és Erdély határa, ma sajna “csak egy” kiváló panorámás magaslat.
A Rákóczi vár mára úgyszint, jelentőségét vesztette, csak romok maradtak.

Videó elbeszélés a Rákóczi várról

Ez után voltunk egy gyermekotthonban, ahol háziállat tartásból tudják önmagukat fenntartani. Pl. EU pályázaton nyertek pénzt egy nyúl istálló létrehozására. Bár sajnáltam szegény szőrös jószágokat, finom ebéd lett belőlük.
Igazan szorgalmas es jól nevelt gyermekeket volt szerencsénk megismerni.