Képek a bányában
Egykori mészkőfalakra vetített mesterművek: harmadszor is lenyűgöztek a Les Baux-i fények.
Óriási terek, falnyi festmények, és négy különleges válogatás egy szombat esti extrán.
Cézanne pasztelljeitől Van Gogh forrongó égboltjáig keringett velem a bánya.
Les Baux-de-Provence, 2025.10.11. szombat
Ez az az egykori mészkőbánya, ahol 3D animációkat látunk festményekből. Most voltam harmadszor, mert szenzációs, amit csinálnak.
Egy jegy általában tartalmaz egy harminc és egy tizenöt perces műsort. Nagy élmény ekkora méretben és részletességben látni egy művet, egy életművet. A bánya összes falát, plafonját, padlóját projektorokkal világítják. A méretek hatalmasak, tíz méter is lehet a belmagasság (szépen kitermelték a hegyet).
Hogy miért éppen ma?
Mert havonta egy szombat este csinálnak egy extra műsort, amikor nem a szokásos tárlatot vetítik, hanem az elmúlt évekből összeválogatnak négy műsort.
Cézanne
Hát ennek a Cézanne-nak csúnya női voltak. Nem is láttam nála csinos nőalakokat.
Az én szobámban is egy Cézanne-kép van; na jó, az csak egy poszter, azon is csak egy tájkép.
Itt úgy becézik, hogy a Provence mestere, és a színeknek tényleg olyan pasztell hangulata van, mint egy kis falunak. Annyira élveztem, ahogy emlékeket hív elő!
Volt, ahol a házakat festett egymásra, olyan volt, mintha random egymásra dobált volna kockákat a vásznon.
Pedig én láttam, hogy az a hegyoldalra épült Valensole látképét adja ki – szerintem.
Habár, lehet, hogy valójában egy Aix város környéki hegyi falut festett meg, hiszen neki Aix volt a nagy kedvence – akárcsak nekem.
Azt a várost biztos, hogy a művészet istene alkotta!
Orientalisták
Keleti művészetet válogattak össze abból az időből, amikor nálunk a sötét középkor zajlott.
Egyszerűen lenyűgöz annak a korszaknak és helynek a kifinomultsága!
Azon gondolkodtam, mennyi ideig kellett azt az oroszlánt és tigrist megfigyelni a vadonban?
Hogyan figyelték meg őket, mire ilyen tűpontos festményeket kaptak?
Akkoriban nem voltak állatkertek, ahova leülhetek egy padra.
Mondom, nálunk meg épp a sötétnek gondolt középkor zajlott.
Azokon az állatokon érzelmek látszottak!
Vermeer
Ő festette azt a képet, amin van egy kékes színű nő egy gyöngy fülbevalóval.
Így, házfal-méretűre nagyítva, ez egy jó csaj, akinek kifejezetten szexi szájat rajzolt.
Van Gogh
Van egy városi képe, amin egy sárgás teraszt ábrázol éjszaka. Most tűnt fel, hogy ez a terasz ma is megvan a Fórum téren! Annyi, hogy ma már lila virágok is futnak az asztalok felett.
És azok a kékek (egy újabb képen) tényleg olyanok, mint az Alpilles hegyei felett. Itt ma is vannak olyan pontok, ahol 360 fokban belátni a csillagos eget, és ha az ember elég sokáig nézi, akkor tényleg el tud azon mélázni, hogy ezek az egek forognak.
Amúgy ez a Van Gogh tényleg bebaszva alkotott. Olyan látomásai voltak, amikor a felhőkre nézett, amit csak az abszint okoz.
Például a mandulafás képén (kár, hogy azok a gyönyörű, rózsaszín mandulák már sorra mennek tönkre).
Ja, az abszintba konkrétan bele lehet őrülni.
Ma már nem is lehet kapni azt a változatot, ami olyan erős méreg, hogy egyes festőket még füllevágásra is késztethet.
Csórikám, szegényen halt meg; pedig ha legalább az üres üvegeket visszavitte volna!
Erről jut eszembe, Hemingwaynek olyan megmondásai voltak, amiket józanul senki nem ír le.
Meg amikor zümmögő vadászrepülők alatt, olajfák tövében, katonai hálózsákban, szüzesség- elvesztő párocskáról ír, akkor ahhoz is olyan képzettársítások kellettek, amiket csak az alkohol ránt össze.
Érdekes, hogy a legtöbb Nobel-díjas író azért, mégsem alkoholista.
Talán lehet ezt másképp is csinálni.
Pictures in the Quarry
Masterpieces projected onto ancient limestone walls: third time here, and the lights of Les Baux still blew me away.
Vast spaces, wall-sized paintings, and four special selections for a Saturday night extra.
From Cézanne’s pastels to Van Gogh’s whirling skies, the quarry had me orbiting art.
Les Baux-de-Provence, 2025-10-11
This is the former limestone quarry where we see 3D animations built from paintings.
I’ve been for the third time now, because what they do is sensational.
A ticket usually includes one thirty-minute and one fifteen-minute show.
It’s a huge experience to see a work—an entire life’s work—at such scale and detail.
They light up every wall, ceiling, and the floor of the quarry with projectors.
The dimensions are massive; the ceiling height can be ten meters (they really carved out the mountain nicely).
Why today?
Because once a month, on a Saturday evening, they run an extra program: not the usual exhibition, but four shows selected from recent years.
Cézanne
This Cézanne really had some ugly women.
I’ve never seen pretty female figures from him.
I’ve got a Cézanne picture in my room too; okay, it’s just a poster—and even that is only a landscape.
Here they call him the Master of Provence, and the colors really do have that pastel mood of a small village.
I loved how it triggered memories!
In some parts he layered houses on top of each other—it looked like he’d randomly tossed cubes onto the canvas.
But I could see it forming the view of Valensole built into a hillside.
Then again, maybe he actually painted a mountain village near Aix, since Aix was his big favorite—just like mine.
That city was surely forged by the god of art!
Orientalists
They curated Eastern art from the era when our side was in the so-called Dark Ages.
The refinement of that time and place is simply stunning!
I wondered how long they had to watch those lions and tigers in the wild.
How did they observe them to paint with such pinpoint accuracy?
Back then there were no zoos where I could sit on a bench.
Meanwhile, we were in what we call the dark Middle Ages.
You could see emotions on those animals!
Vermeer
He painted the picture of a bluish woman with a pearl earring.
Blown up to the size of a house wall, she’s a total babe, with a distinctly sexy mouth.
Van Gogh
He has a city scene showing a yellowish terrace at night.
I only just noticed that this terrace still exists on the Forum square today!
Except now purple flowers trail above the tables.
And those blues (in another painting) really are like the skies over the Alpilles.
Even today there are spots here where you can see the starry sky in 360 degrees, and if you stare long enough you can truly muse that these heavens are turning.
By the way, Van Gogh really did create while hammered.
He had visions looking at the clouds that only absinthe can cause.
For example, in his almond-blossom painting (a pity those gorgeous pink almond trees are dying off one by one).
Yeah, absinthe can literally drive you mad.
These days you can’t even buy the version that’s such a strong poison it might drive some painters to ear-cutting.
Poor guy died penniless; if only he’d at least returned the empty bottles!
Which reminds me: Hemingway had turns of phrase no one writes sober.
And when he writes, under buzzing fighter planes, by olive trees, in a military sleeping bag, about a couple losing their virginity—those associative leaps feel stitched together by alcohol.
Funny thing is, most Nobel laureates aren’t alcoholics.
Maybe there’s another way to do this.
Images dans la carrière
Des chefs-d’œuvre projetés sur d’antiques parois calcaires : troisième visite, et les lumières de Les Baux m’ont encore scotché.
Des espaces immenses, des tableaux à l’échelle d’un mur, et quatre sélections spéciales pour un samedi soir extra.
Des pastels de Cézanne aux ciels tourbillonnants de Van Gogh, la carrière m’a fait graviter autour de l’art.
Les Baux-de-Provence, 2025-10-11
C’est l’ancienne carrière de calcaire où l’on voit des animations 3D réalisées à partir de tableaux.
J’y suis allé pour la troisième fois, parce que ce qu’ils font est sensationnel.
Un billet comprend généralement un programme de trente minutes et un autre de quinze minutes.
Voir une œuvre—une vie d’œuvre—à une telle échelle et avec un tel niveau de détail, c’est immense.
Ils illuminent toutes les parois, le plafond et le sol de la carrière avec des projecteurs.
Les dimensions sont énormes ; la hauteur sous plafond peut atteindre dix mètres (ils ont joliment creusé la montagne).
Pourquoi aujourd’hui ?
Parce qu’une fois par mois, un samedi soir, ils font un programme extra : pas l’exposition habituelle, mais quatre shows choisis parmi les dernières années.
Cézanne
Chez ce Cézanne, les femmes sont plutôt laides.
Je n’ai pas vu chez lui de jolies silhouettes féminines.
Dans ma chambre, j’ai aussi un “Cézanne” ; bon, ce n’est qu’une affiche—et c’est un paysage.
Ici, on le surnomme le Maître de Provence, et les couleurs ont vraiment cette humeur pastel d’un petit village.
J’ai adoré la façon dont il réveille les souvenirs !
Par endroits, il empile des maisons ; on dirait qu’il a jeté des cubes au hasard sur la toile.
Et pourtant j’y voyais la vue de Valensole bâtie à flanc de colline.
Après, peut-être qu’il peignait en fait un village de montagne près d’Aix, puisque Aix était son grand amour—comme le mien.
Cette ville, c’est sûr, a été sculptée par le dieu de l’art !
Orientalistes
Ils ont réuni de l’art “oriental” de l’époque où, chez nous, se déroulait le Moyen Âge dit “sombre”.
Le raffinement de ce temps et de ce lieu est tout simplement renversant !
Je me suis demandé combien de temps ils avaient dû observer ces lions et ces tigres dans la nature.
Comment les ont-ils observés pour peindre avec une telle précision ?
À l’époque, il n’y avait pas de zoos où m’asseoir sur un banc.
Pendant ce temps-là, chez nous, c’était le “Moyen Âge sombre”.
On voyait des émotions sur ces animaux !
Vermeer
C’est lui qui a peint la femme bleuâtre à la boucle d’oreille en perle.
Agrandie à la taille d’un mur, c’est une bombe, avec une bouche franchement sexy.
Van Gogh
Il a une scène urbaine montrant une terrasse jaunâtre, la nuit.
Je viens de remarquer que cette terrasse existe encore aujourd’hui sur la place du Forum !
Sauf que maintenant, des fleurs violettes courent au-dessus des tables.
Et ces bleus (sur un autre tableau) sont vraiment ceux des ciels au-dessus des Alpilles.
Ici, il y a toujours des points d’où l’on voit le ciel étoilé à 360 degrés, et si l’on regarde assez longtemps, on peut vraiment se dire que ces cieux tournent.
Au fait, Van Gogh créait vraiment en étant bien bourré.
Il avait des visions en regardant les nuages que seule l’absinthe peut provoquer.
Par exemple sur son tableau aux amandiers en fleurs (dommage que ces magnifiques amandiers roses dépérissent les uns après les autres).
Oui, l’absinthe peut littéralement rendre fou.
Aujourd’hui, on ne peut même plus acheter la version si forte qu’elle pousserait certains peintres à se couper l’oreille.
Le pauvre est mort sans le sou ; s’il avait au moins rendu les bouteilles vides !
Ça me fait penser : Hemingway avait des formules qu’on n’écrit pas à jeun.
Et quand il écrit, sous des avions de chasse bourdonnants, au pied des oliviers, dans un sac de couchage militaire, sur un petit couple perdant sa virginité—il faut des associations que seul l’alcool rassemble.
Fait curieux : la plupart des lauréats du Nobel ne sont pas alcooliques.
Peut-être qu’on peut s’y prendre autrement.
