Álmodozások a novemberből

Félmondatok, vágyak, villanások – és néha egy-egy mondat, ami túl pontos ahhoz, hogy csak álom legyen. Van, ami meg sem történt, mégis órákig velem maradt. És van, ami csak annyit kér: ne fojtsam vissza.

---

Mondatfoszlányok következnek a magyarországi utamról. 2025 novemberében, Budapesten és Zalában, egy naplóbejegyzést sem készítettem, helyette mondattöredékeket firkáltam fel – ott és akkor, amikor azok épp eszembe jutottak. Most ezeket nem időrendi sorrendbe rendezem; úgy válogatok belőlük, ahogy az aktuális kedvem diktálja. 

Jegyzeteimből válogatok. Egy részük csak álmodozás.
Sajnos.

Jajj, de csinos ez az indiai lány, akár egy Bollywood-i mozisztár; szívesen táncolnék vele esőben. Úgy, mint azokban a filmekben.
Be kell valljam, nem ő az egyetlen, aki a héten a hatalmába kerített.

Szia, Bius. Szóval ilyen egy tökéletes nő.
Szívre szállnak ezek a parfümök, és az agyat blokkolják.

Jaj, de szép ajkai voltak ennek a lánynak! Pedig a nézését kellene érzéki hálószobák plafonjára festeni, hogy biztosan vele ébredjek, vele álmodjak.

A buszmegállóban a lány hozzám szól, kérdezget. Szűkszavúan válaszolok. Miért? Pedig szimpi a lány, öröm hallgatni, ahogy később a buszsofőrrel cseveg. Miért zárom le a beszélgetést? Mi ennek a tanulsága?

Hát meg is csókolhattam volna. Egy férjes asszonyt. Legalábbis ez járt a fejemben két órán keresztül.

Ezen a napon mindenkinek azt kívánom: gyújtson lángot annak a szívében, akivel ma álmodott.
És az emberek – köztük a nők – imádnak álmodni. Ne foszd meg őket ettől!

Én szeretni akarlak minden reggel.
Reggel?
Tudod, ha beszélgetni akarok, akkor lemegyek egy bárba. Ha szexre vágyom, bevetődöm egy hatalmas fesztivál éjszakai életébe. A reggelek… a reggelek rosszak: egyedül ébredek.
Nincs más vágyam, mint minden reggel a füledbe súgni: szép reggelt, kedvesem!

Szerelmes vagyok a napba, amelyik rád mosolyog.

No fene, megérintetted a szoknyáját?
A szoknyáját azt nem.
Úgy vigyorogsz, mint aki egész éjjel szeretkezett.
Ah, nem bírok én már egy teljes éjszakát.

Tudja, és élvezi. Kezei között én vagyok a hangszer.

Aki szembe megy a társadalommal, az nem győzhet; nem játszhat kiegyensúlyozott szerelmi életre.
Aki szembe megy a kulturálisan elfogadottakkal, az amire építeni tud, amiben hiteles lehet, az az élet élvezete, a szenvedélyes románcok.
Nem győzhet – így megvan az az előnye, hogy bármit mondhat; kimondathatja azokat a gondolatokat, amik ott alszanak a kihűlt takarók alatt.

Mit nézel?
Megfagy a vér, lángra lobban a szív.
Mi van?!
Szépek a cipőid, feljössz hozzám?
Te milyen bunkó vagy!
Csupán azon gondolkozom, mennyire fogalmazhatok elvontan vagy egyértelműen. A skála két végét már leteszteltem.

„Aki szerelmes, az sürgős ügyben jár el.” Mondták ezt egy HVG podcastban.

„Ha sikeres akarsz lenni a szerelemben, akkor kockázatot kell vállalni.” Ugyanabban a podcastban.

„Mi a szerelem? Sok-sok vágy és egy kis adag sajnálat.” /Onassis/

Hurghada, 2025. 12.14.

---

November Daydreams

English intro

I’m picking from my notes from November 2025: fragments, cravings, flashes—some of them pure daydreaming. Things that didn’t happen, yet stayed with me for hours. And things that ask only one thing: don’t silence them.

English body

I’m selecting from my November 2025 notes. Some of it is just daydreaming.
Unfortunately.

Wow, how pretty this Indian girl is—like a Bollywood movie star; I’d love to dance with her in the rain. Like in those films.
I have to admit, she isn’t the only one who took hold of me this week.

Hi, Bius. So this is what a perfect woman looks like.
These perfumes land straight on the heart and block the brain.

God, what beautiful lips that girl had! Her look should be painted onto the ceiling of sensual bedrooms, so I’d be sure to wake up with her, dream of her.

At the bus stop the girl talks to me, asks questions. I answer in short sentences. Why? I actually like her; it’s a joy to listen to her later chatting with the bus driver. Why do I shut the conversation down? What’s the lesson here?

I could have kissed her. A married woman. At least, that’s what ran through my head for two hours.

On this day I wish everyone: set a flame in the heart of the one you dreamed about today.
And people—women included—love to dream. Don’t deprive them of that!

I want to love you every morning.
Morning?

You know, if I want to talk, I go down to a bar. If I crave sex, I throw myself into the nightlife of some huge festival. Mornings… mornings are bad: I wake up alone. I have no other desire than to whisper in your ear every morning: good morning, my dear!

I’m in love with the sun that smiles on you.

Well then—did you touch her skirt?
Her skirt, no.
You’re grinning like someone who made love all night.
Ah, I can’t do a full night anymore.
She knows it and enjoys it. In her hands, I’m the instrument.

Whoever goes against society can’t win; they can’t play for a balanced love life.
Whoever goes against what’s culturally accepted—what they can build on, what they can be authentic in—is the enjoyment of life, passionate romances.
They can’t win—so they gain one advantage: they can say anything; they can bring to the surface the thoughts sleeping under cooled-down blankets.

What are you looking at?
The blood freezes, the heart bursts into flame.
What?!
Your shoes are beautiful—are you coming up to my place?
You’re such a jerk!

I’m only thinking about how abstract or how direct I’m allowed to be. I’ve already tested both ends of the scale.

“Someone in love runs on urgent business.” They said this in an HVG podcast.
“If you want to be successful in love, you have to take risks.” In the same podcast.
“What is love? A lot of desire and a small dose of pity.” /Onassis/

Hurghada, 2025. 12. 14.

---

Rêveries de novembre

Introduction française

Je pioche dans mes notes de novembre 2025 : fragments, envies, éclairs—et parfois, seulement du rêve. Des choses qui ne se sont pas produites, mais qui m’ont tenu compagnie des heures. Et d’autres qui ne demandent qu’une chose : ne pas les étouffer.

Texte français

Je sélectionne dans mes notes de novembre 2025. Une partie n’est que rêverie.
Malheureusement.

Oh là là, comme cette jeune Indienne est jolie, on dirait une star de Bollywood ; j’aimerais danser avec elle sous la pluie. Comme dans ces films.
Je dois l’avouer : elle n’est pas la seule à m’avoir ensorcelé cette semaine.

Salut, Bius. Alors voilà à quoi ressemble une femme parfaite.
Ces parfums vont droit au cœur et bloquent le cerveau.

Mon Dieu, quelles belles lèvres elle avait, cette fille ! Son regard devrait être peint au plafond des chambres sensuelles, pour que je me réveille avec elle, que je rêve d’elle.

À l’arrêt de bus, la fille me parle, me questionne. Je réponds brièvement. Pourquoi ? Pourtant elle est sympa, et c’est un plaisir de l’écouter bavarder ensuite avec le chauffeur. Pourquoi est-ce que je ferme la conversation ? Quelle est la leçon?

J’aurais même pu l’embrasser. Une femme mariée. Du moins, c’est ce qui a tourné dans ma tête pendant deux heures.

Ce jour-là, je souhaite à tout le monde : d’allumer une flamme dans le cœur de celle ou celui dont il a rêvé aujourd’hui.
Et les gens—les femmes aussi—adorent rêver. Ne les en prive pas !

Je veux t’aimer chaque matin.
Le matin ?

Tu sais, si je veux parler, je descends dans un bar. Si j’ai envie de sexe, je me jette dans la nuit d’un grand festival. Les matins… les matins sont mauvais : je me réveille seul. Je n’ai pas d’autre désir que de te murmurer à l’oreille chaque matin : bonjour, ma chère !

Je suis amoureux du soleil qui te sourit.

Alors, dis donc… tu as touché sa jupe ?
Sa jupe, non.
Tu souris comme quelqu’un qui a fait l’amour toute la nuit.
Ah, je ne tiens plus une nuit entière.
Elle le sait et elle en jouit. Entre ses mains, je suis l’instrument.

Celui qui va à l’encontre de la société ne peut pas gagner ; il ne peut pas jouer la carte d’une vie amoureuse équilibrée.
Celui qui va à l’encontre de ce qui est culturellement accepté—ce sur quoi il peut construire, ce en quoi il peut être authentique—c’est la jouissance de la vie, les romances passionnées.
Il ne peut pas gagner ; ainsi il a cet avantage : il peut tout dire, faire sortir les pensées qui dorment sous des couvertures refroidies.

Tu regardes quoi ?
Le sang se fige, le cœur s’embrase.
Quoi ?!
Tes chaussures sont belles, tu montes chez moi ?
Qu’est-ce que tu es malpoli !

Je réfléchis seulement à quel point je peux formuler les choses de manière abstraite ou explicite. J’ai déjà testé les deux extrêmes de l’échelle.

« Quand on est amoureux, on agit pour une affaire urgente. » Ils disaient ça dans un podcast de HVG.
« Si tu veux réussir en amour, il faut prendre des risques. » Dans le même podcast.
« Qu’est-ce que l’amour ? Beaucoup de désir et une petite dose de pitié. » /Onassis/

Hurghada, 2025. 12. 14.

---