2023 május 31.

Ölemben a toll ‘papír’ – egy templomban.
Második szabadnap. Tegnap alvás, pihenés, olvasás. Ma városi séta – csak úgy
Ismerem már Arles városát, ezért pici nosztalgiával kezdtem a kikötőnél.. „Mi” hajónkat
nem láttam, de ismerőset igen. Gondolom a zöld tetejüek kijjebb állnak, mert úgy
olcsóbb.
Van egy szőnyeg a falon. Illetve. több is. Még mindig a templomban ülök. Most
egy elég fura párhuzam jön: Ami Magyarországnak a barokk és a neoklasszicizmus,
az a franciák nál a (neo) gótika és a romantika. Ljelzem, ez is egy szubjektív mondatvolt;
Akárcsak, magd a napló írás műfaja I Míg Magyarországon a legtöbb építészeti emlék az a
burok stílusához vagy 1867-1930 közötti időszakra tehető. Addig itt van bőven csodálnivaló a (neo)
gótika stílusából vagy az 1789-es forradalom utáni évszázadból. Meg hát, ittnem volt
hogy háború, ami pusztítást okozott volna. Van egy komédia: egy háborúban azok vesztenek,
mellé a magyarok állnaki És egy háborúban a franciák az elsők, akik megadják magukat.
van egy fura elméletem: azok agazdaságok a stabilak, akik sok-sok generáción keresztül
tudnak gyarapodni C és nem kell hatalmas mértékre gondolni). Például tudnak generációk felett
atívelve működni, mert nem rombolja le őket egy háború. Szóval egy háborúban az a nyertes/
egyszerű
az hozza a legkissebb áldozatot, aki kimarad belőle. Ez pediglen érvényes bármilyen
veszekedésre. Persze, nem mindig és mindenkinek opció kimaradni belőle. (Lásd: Hitler vagy Putyinnal
szemben nem opció hátralépni, mert akkor vérszemet kap és csak telhetetlenekbeválik.) De h az

irányadó elv akkor is ez lenne: egy harcot úgy lehet a legnagyobb nyereséggel meg.
nyerni, ha el sem kezdjük…
Nohát jó messzire juttam a templomok tól – egy oltár előtt eülve.
Nézem ezt a sok turistát itt köröttem. Mintha madzagon hiznák őket. Pontosan ugyanazon
kövekre lépnek, pontosan ugyanakkor, ugyanarra fordítják a fejüket. Pedig tök különböző
emberek. Egy sem áll meg megfigyelni az apró csodákat. Egy sem mélyed el a látottakban.
Pont ugyanazt, ugyanabból a szögből fotózzák. Vajon hánynak jut eszébe, hogy az élet
szép? Hánynak jut eszébe, hogy ennek a mondatnak része minden apró dolog, ami mellett
elmegyünk? Vajon hányan vették észre, hogy a fejük felett másfél méterre van egy olyan
szőnyeg a falon, aami máshol nincs? Vajon hányan mosolyodnak el a beszűrödő hormonik
Nohát jó messzire juttam a templomok tól – egy oltár előtt eülve.
Nézem ezt a sok turistát itt köröttem. Mintha madzagon hiznák őket. Pontosan ugyanazon
kövekre lépnek, pontosan ugyanakkor, ugyanarra fordítják a fejüket. Pedig tök különböző
emberek. Egy sem áll meg megfigyelni az apró csodákat. Egy sem mélyed el a látottakban.
Pont ugyanazt, ugyanabból a szögből fotózzák. Vajon hánynak jut eszébe, hogy az élet
szép? Hánynak jut eszébe, hogy ennek a mondatnak része minden apró dolog, ami mellett
elmegyünk? Vajon hányan vették észre, hogy a fejük felett másfél méterre van egy olyan
szőnyeg a falon, aami máshol nincs? Vajon hányan mosolyodnak el a beszűrödő hormonikát
hallgatva. Az élet szép. Az ilyen egyszerű dolgok miatt is. V.V: azok néztek felfelé, akik előtt
látványosan felfelé bámultam