!!!2023 szeptember 10.

September 10, 2023, Sunday.

„If I can do this with beer, I can do it sober too!”
I wrote this to myself on Friday night. Why? Just dancing. ONLY dancing, no overthinking, no anxiety. Only four words in my head: one, two, three, four.

The note before falling asleep after the party: „I took one ant step forward! Hurray! I wish myself an ant step every day!”

Or maybe twenty of them shouted my name at once.
That, that was such a kingdom. It happened at the Saturday party – a continuation of Friday. La Grande Bodega du Forum. It’s a slice of a three-day festival. The Forum Square is a quiet, shaded place in the downtown. There are twelve catering establishments there, plus the terraces. They teamed up and organized a joint party series. The musicians played on the terrace. The same music played in all indoor and outdoor spaces. People danced indoors, in the middle of the street. The square was filled to the brim. They put on a huge show. There was a concert elsewhere in the city, there were other programs during the day, but this was the biggest, most crowded party venue. The whole city was celebrating.

So, it happened on Saturday night that I danced so enthusiastically that people started to gather around me. Since I enthusiastically greeted the women, the ladies also danced around me. Three guys asked for my name, and by the next song, the whole company was chanting my name, there must have been about fifteen to twenty people. So who cares about dancing skills when twenty people are chanting your name. Well, they didn’t (care about dancing skills).

That girl in the red dress, who wanted to dance only with her. I could have paid attention to her. I didn’t. I don’t even understand why I was so frightened. Maybe of myself? Well, whatever, the night was good this way too. Maybe next time I’ll take an even bigger ant step forward.

By the way, I was about fifty centimeters away from a mass brawl. The guy standing next to me was suddenly hit by someone. They were probably looking for trouble from the start, because the big guy was already coming from somewhere – with momentum. I immediately started to back away – pushing myself back among the other young people. The guys’ friends and a few security guards started pushing the brawlers out of the square, because in the meantime about ten or so others joined the fight. The whole scene didn’t last more than a minute. That’s how long it took for the security guards to push and hold them in one of the side streets.

Regarding Bea, I praise myself, I am getting calmer in her presence. This contradicts the fact that on Sunday morning, in the early hours, I wrote a nice long litany about her. Let me summarize the essence. The whole thought avalanche was triggered by a falling star, after which the sentence „Bea, find your happiness!” left my mouth, and I was a bit annoyed, because now I could really wish something for myself. It seems that Z is right, and I will never get over it. On the other hand, now I write that I have to gather even more momentum and I’m really happy about it, that I have a secret forgotten love. How many times is it since I was born? 🙂

I remain with the knowledge that if she ever wants to talk, she will find me. That’s it.

I am extremely grateful to this woman because she changed me, because she inspired me. Because she gifted me with so many dear memories. At the same time, I feel privileged because I can get to know the face that she doesn’t show to the world. Thank you for everything, Bea! I will remember you forever.

Although they always leave a mark on the skin, wounds heal. The surface changes, the man remains. The one who was…

Dimanche 10 septembre 2023.

„Si je peux le faire avec de la bière, je peux aussi le faire sobre !”
J’ai noté cela vendredi soir. Pourquoi ? J’étais simplement en train de danser. JUSTE danser, pas de réflexion excessive, pas de soucis. JUSTE quatre mots tournaient dans ma tête : un deux trois quatre.

La note avant de dormir après la fête : „J’ai fait un pas de fourmi en avant ! Hourra ! Je souhaite faire un pas de fourmi chaque jour !”

Ou bien vingt personnes ont crié mon nom en même temps.
C’était vraiment royal. Cela s’est passé lors de la fête du samedi – qui était la suite de celle du vendredi. La Grande Bodega du Forum. C’est une partie d’un festival de trois jours. Le Forum est un endroit calme et ombragé en plein centre-ville. Il y a douze établissements et des terrasses. Ils se sont réunis et ont organisé une série de soirées ensemble. Les musiciens jouaient sur l’une des terrasses. La même musique jouait partout, à l’intérieur comme à l’extérieur. Les gens dansaient à l’intérieur, au milieu de la rue. La place était bondée. Ils ont fait un énorme spectacle. Il y avait aussi un concert ailleurs dans la ville, d’autres activités pendant la journée, mais c’était l’endroit de la fête le plus grand et le plus bondé. Toute la ville était en fête.

Donc, samedi soir, j’ai dansé avec tellement d’enthousiasme que les gens ont commencé à se rassembler autour de moi. Comme je saluais chaleureusement les femmes, elles dansaient aussi autour de moi. Trois gars m’ont demandé mon nom, puis lors de la chanson suivante, tout le groupe scandait mon nom, il y avait peut-être quinze à vingt personnes. Alors, qu’importe la compétence en danse quand vingt personnes célèbrent mon nom. Ils n’étaient pas intéressés par mes talents de danseur non plus.

Cette fille en robe rouge qui voulait à tout prix danser seulement avec moi. Peut-être aurais-je pu m’occuper d’elle. Je ne l’ai pas fait. Et je ne comprends même pas pourquoi j’ai eu peur. Peut-être de moi-même ? Peu importe, la soirée était quand même super. Peut-être que la prochaine fois, je ferai un pas de fourmi plus grand.

D’ailleurs, j’étais à cinquante centimètres d’une bagarre de foule. Soudain, quelqu’un a frappé le gars à côté de moi. Probablement qu’ils cherchaient déjà des ennuis, car le gars costaud venait déjà de quelque part avec de l’élan. J’ai immédiatement commencé à reculer, poussant les autres jeunes derrière moi. Les amis des gars et quelques agents de sécurité ont commencé à pousser les bagarreurs hors de la place, car en un clin d’œil, une dizaine d’autres se sont joints à la bagarre. L’ensemble de la scène n’a pas duré plus d’une minute. Cela a pris autant de temps pour que les agents de sécurité les expulsent et les retiennent dans une ruelle adjacente.

En ce qui concerne Bea, je me félicite, je deviens de plus en plus serein en sa présence. Cependant, tôt dimanche matin, j’ai écrit une longue litanie à son sujet. Permettez-moi de vous en donner un résumé. Toute cette avalanche de pensées a été déclenchée par une étoile filante, après quoi la phrase „Bea, trouve ton bonheur!” a quitté mes lèvres et j’étais un peu en colère, car maintenant je pourrais bien me souhaiter quelque chose à moi-même. Il semble que Z ait raison et que je ne pourrai jamais passer à autre chose. Cependant, maintenant, j’écris quand même que je dois continuer à avancer et je suis vraiment ravi d’avoir un amour secret et oublié. Depuis combien de temps suis-je né ? 🙂

Je reste convaincu que si elle veut jamais parler, elle me trouvera. C’est tout.

Je suis vraiment reconnaissant envers cette femme, car elle m’a changé, elle m’a inspiré. Elle m’a comblé de tant de doux souvenirs. En même temps, je me sens privilégié de pouvoir connaître le visage qu’elle ne montre pas au monde. Merci pour tout, Bea ! Je me souviendrai de toi pour toujours.

Bien que les cicatrices laissent toujours une trace sur la peau, les blessures guérissent. La surface change, mais l’homme reste. Celui qu’il était…

2023 szeptember 10 vasárnap.
Ha ezt sörrel meg tudom csinálni, akkor józanul is!
Ezt péntek éjjel írtam fel magamnak. Mire fel? Csak táncoltam. CSAK tánc, semmi agyalás, semmi túlgondolás, szorongás. CSAK négy szó járt a fejemben: egy két há’ négy.
A buli utáni elalvás előtti jegyzet lap: Tettem egy hangya lépést előre! Hurrá! Kívánok magamnak minden napra egy hangya lépést!

Vagy húszan kiáltották egyszerre a nevemet.
Az, azért, mekkora királyság. Történt, ez a szombati buliban – ami a pénteki folytatása. La Grande Bodega du Forum. Ez egy három napos fesztivál egyik szelete. A Fórum tér egy csendes árnyékos hely a belvárosban. Tizenkét darab vendéglátóhely található ott, meg a teraszok. Ezek összefogtak és csináltak egy közös party sorozatot. Az egyik terasz tetején játszottak a zenészek. Minden belső és külső helyi­ségben ugyanaz a zene szólt. Az emberek táncoltak a belső tereken, az utca közepén. Csordultig megtelt a tér. Hatalmas Show műsort csináltak. Koncert volt máshol
is a városban, napközben voltak egyéb programok, de ez volt a legnagyobb, legtömöttebb party helyszín. Az egész város fesztiválozott.
Tehát, történt szombat éjszaka, hogy olyan lelkesen táncoltam, hogy az emberek elkezdtek körém gyűlni. Mivel lelkesen köszöngetem a nőknek, a hölgyek is táncoltak körülöttem. Három srác megkérdezte hogy hívnak, majd a kövi szám alatt a teljes társaság a nevemet skandálta ez olyan tizenöt – húsz ember lehetett. Szóval kit érdekel a tánc tudás amikor húsz ember élteti a nevemet. Hát őket sem (érdekelte a
tánc tudás).
Azt a piros ruhás csajt, aki minden áron azt akarta, hogy csak vele táncolják. Vele azért foglalkozhattam volna. Nem tettem. Magam sem értem mitől ijedten meg. Talán saját magamtól? Ott egye fene, az este így is jó volt. Legközelebb talán egy nagyobb hangya lépést teszek előre.
Amúgy ötven centire voltam egy tömeg verekedéstől. A mellettem álló srácot egyszer­csak valaki leütötte. Valszeg már eleve keresték a bajt, mert a nagy darab srác, már jött valamerről – lendületből. Én azonnal elkezdtem hátrálni – tolva magam mögött hátrébb a többi fiatalt. A srácok haverjai és néhány biztonsági meg elkezdte a térről kifelé tolni a bunyozókat, mert közben a vereke­désbe egy szempillantás alatt beszáltak meg vagy tizen. Az egész jelenet nem tartott tovább egy percnél. Ennyi idő kellett, amíg a biztonságiak kitolták is lefogták őket az egyik mellék utcában.

Bea ügyben megdícsérem magam, egyre nyu­godtabb vagyok a jelenlétében. Ennek ellent mond, hogy vasárnap hajnalban szép hosszú litániát írtam vele kapcsolatban. Összefoglalom a lényeget. Az egész gondolat lavinát egy hulló csillag indította el mely után a „Bea, találd meg anboldogságod! ” mondat hagyta el a szám és picit mérges voltam, mert most már igazán, magamnak is kívánhatnék valamit. Úgy tűnik Z-nek igaza van és sosem leszek túl rajta. Ezzel szemben most mégis azt írom, hogy tovább kell lendülnöm és tök örülök neki, hogy van egy titkos elfeledett é szerelmem. Vajon hányadik amióta megszülettem?:-)
Maradok abban a tudatban, hogy, ha bármi­kor beszélgetni szeretne, akkor meg fog találni. Ennyi.
Én roppant hálás vagyok ennek a nőnek, mert változ­tatott rajtam, mert inspirált. Mert megannyi kedves emlékkel ajándékozott meg. Egyúttal kiváltságosnak érzem magam, mert megismerhetem azt az arcát, amit a világnak nem mutat. Köszönök mindent Bea! Örökké emlékezek rád.
Habár, mindig nyomot hagynak a bőrön, azért gyógyulnak a sebek. A felszín változik, a férfi marad. Aki volt…