Morgiou: vihar, függőágy, szabadság

Új beosztás, menekülés a tengerhez, és egy éjszaka függőágyban a sziklák között. Semmi nagy dráma, mégis minden a helyére kattant. A nap végén pár gyors jegyzet: mit érzek, mire vágyom, és mi volt a nap eseménye.

---

Morgiou (Marseille) 2025.08.21., csütörtök.

Új beosztásom van, már megint.

Most épp, csütörtök délelőtt dolgozom, negyed négykor végzek, utána vasárnap reggelig szabad vagyok. Nem értem, de már nem is keresem a logikát a beo-ban.

A terv az,

hogy amint végzek, azonnal indulok is a tengerpartra, ugyanis ott megígértem, hogy péntek reggel bemegyek dolgozni, amihez semmi kedvem, de abból a munkából megkeresett pénzből ki tudom fizetni az elektromos bringámat meg a drága fülhallgatómat.

Amikor így utólag semmi érdekes nem jut eszembe a csütörtöki napról, az azért van, mert nem történt semmi olyan, amiről hosszasan panaszkodhatnék.

A tervezett fél öt helyett

este hatkor érkeztem a vasúthoz. A vonat késett még utánam is egy órát; Marseille-ben bementem a boltba vacsorát venni.

Este fél tíz körül,

napnyugta után, de még szürkületben érkeztem meg a Calanque partjára. Gyorsan összeraktam a függőágyat a kövek közé; hisz fa nincs a parton, amihez hozzáköthetném. Mire teljesen besötétedett, már a függőágyban feküdtem. Szerintem este tízkor már aludtam. Friss levegőn, nyugalomban.

Amúgy délután

az sem számított, hogy vihar van körülöttünk. Azt mondtam magamnak, hogy egy percet sem akarok ezen a (munka)helyen lenni. Szóval felvettem a fürdőnadrágomat meg az esőkabátomat, a táskát gondosan becipzároztam, és elindultam a viharfelhő irányába — a vasúthoz. A zivatar szélét fogtam ki, csak néhány csepp eső ért.

Nagyon szép ez a völgy és a körötte lévő Alpilles-hegység a vihar alatt.

Elalvás előtti napló:

Mit érzek? Kellemes fáradtságot.
Apró örömforrások a mai napra? Jaj, ez a völgy nagyon szép! Az ég, miközben vihar van, egyszerre félelmetes és csodálnivaló.
Tervek? Holnap hétkor kelek, megmártózom a tengerben, dolgozom, bevásárolok, strandolok, majd vasárnap megint dolgozom.
Mire van szükségem? Szerintem hagyjon mindenki békén. Egy kívülálló talán sztem azt mondaná, hogy gyakori társaságra.
Egyéb gondolatfoszlányok:

Most már több százezret költöttem olvasnivalókra az évek során. Lehet ezt valahogy — a jogdíjak és a szerzői jogok tiszteletben tartása mellett — megosztani másokkal? 
Értéktelen az egész, ha nincs használatban.

Nap eseménye? A munkaidőben kb. azt csináltam, amit akartam, senkit nem érdekelt a munkám. Fél óra pihenés után mégis St. Martin-de-Crau állomás felé indultam; ott hagytam a bringát; én a Calanques partján alszom. Remélem, nem szakad le a függőágy kötele a mészkőszikláról.

---

Morgiou: Storm, Hammock, Freedom

New rota, a dash to the sea ahead of a storm, and a night in a hammock strung between rocks.
No big drama, yet everything clicked into place.
A few end-of-day notes: what I feel, what I need, and the day’s one-liner event.

Morgiou (Marseille), 2025.08.21., Thursday.
I’ve got a new schedule again.
Now I work Thursday morning, I finish at 3:15 p.m., and then I’m free until Sunday morning.
I don’t understand it, and I no longer look for logic in the rota.
The plan is that as soon as I’m done, I head straight to the seaside, because I promised I’d go in to work there on Friday morning — which I’ve got zero desire to do — but that paycheck will cover my e-bike and my pricey headphones.
When, in retrospect, nothing interesting comes to mind about Thursday, it’s because nothing happened that I could complain about at length.
Instead of the planned 4:30 p.m., I reached the station at 6 p.m.
The train was an hour late even after I arrived; in Marseille I popped into a shop to grab dinner.
Around 9:30 p.m., after sunset but still in twilight, I reached the Calanque shore.
I quickly set up the hammock among the rocks — there are no trees on the shore to tie it to.
By the time it was fully dark, I was already lying in the hammock.
I think I was asleep by 10 p.m.
Fresh air, calm.
Anyway, in the afternoon it didn’t matter that a storm was around us.
I told myself I didn’t want to spend another minute at this (work)place.
So I put on my swimming trunks and rain jacket, zipped the bag carefully, and set off toward the storm cloud — toward the station.
I caught the edge of the storm; only a few drops hit me.
By the way, this valley and the surrounding Alpilles range are very beautiful in a storm.
End-of-day log:
What do you feel? Pleasant tiredness.
Small sources of joy for today? Wow, this valley is beautiful! The sky, while the storm rages, is both frightening and wonderful.
Plans? Tomorrow I get up at seven, take a dip in the sea, work, shop, hit the beach, then on Sunday I work again.
What do I need? I think everyone should leave me alone. An outsider would probably, sztem, say I need more frequent company.
Other scraps of thought: Over the years I’ve spent hundreds of thousands on reading material. Is there a way to share it with others while respecting royalties and copyright? It’s all worthless if it isn’t used.
Event of the day: During work hours I basically did what I wanted; nobody cared about my work. After half an hour’s rest I still headed toward St. Martin-de-Crau station; I left the bike there; I’m sleeping on the Calanques shore. I hope the hammock rope doesn’t tear off the limestone rock.

---

Morgiou : orage, hamac, liberté

Nouveau planning, fuite vers la mer avant l’orage, et une nuit en hamac tendu entre les rochers.
Aucune grande histoire, mais tout s’emboîte.
En fin de journée, quelques notes : ce que je ressens, ce qu’il me faut, et l’événement du jour.

Morgiou (Marseille), 2025.08.21., jeudi.
J’ai encore un nouveau planning.
Je travaille le jeudi matin, je finis à 15 h 15, puis je suis libre jusqu’à dimanche matin.
Je ne comprends pas, et je ne cherche plus la logique dans le planning.
Le plan, c’est qu’à peine fini je file aussitôt au bord de mer, parce que j’y ai promis d’aller travailler vendredi matin — sans aucune envie — mais la paie de ce boulot paiera mon VAE et mes écouteurs coûteux.
Quand, a posteriori, rien d’intéressant ne me vient à l’esprit à propos du jeudi, c’est qu’il ne s’est rien passé dont je pourrais me plaindre longuement.
Au lieu des 16 h 30 prévues, je suis arrivé à la gare à 18 h.
Le train avait encore une heure de retard après mon arrivée ; à Marseille, je suis entré dans un magasin pour acheter le dîner.
Vers 21 h 30, après le coucher du soleil mais encore au crépuscule, je suis arrivé au bord de la Calanque.
J’ai rapidement monté le hamac entre les rochers — il n’y a pas d’arbres sur le rivage pour l’attacher.
Quand il a fait complètement nuit, j’étais déjà allongé dans le hamac.
À mon avis, à 22 h je dormais.
Air frais, calme.
Sinon, l’après-midi, peu importait qu’un orage nous entoure.
Je me suis dit que je ne voulais pas passer une minute de plus dans ce (lieu de) travail.
J’ai mis mon maillot de bain et mon imper, j’ai soigneusement zippé le sac, et je suis parti en direction du nuage orageux — vers la gare.
J’ai pris le bord de l’orage ; seules quelques gouttes m’ont touché.
Au passage, cette vallée et les Alpilles autour sont magnifiques sous l’orage.
Journal de fin de journée :
Que ressens-tu ? Une agréable fatigue.
Petites sources de joie aujourd’hui ? Ouah, cette vallée est superbe ! Le ciel, pendant l’orage, est à la fois effrayant et admirable.
Projets ? Demain je me lève à sept heures, je me baigne dans la mer, je travaille, je fais des courses, je vais à la plage, puis dimanche je retravaille.
De quoi ai-je besoin ? À mon avis, que tout le monde me laisse en paix. Un observateur extérieur dirait sans doute que j’ai besoin de compagnie plus fréquente.
Autres bribes de pensée : Au fil des années, j’ai dépensé des centaines de milliers pour de la lecture. Peut-on partager cela d’une manière qui respecte les droits d’auteur et les redevances ? Tout est sans valeur s’il n’est pas utilisé.
Événement du jour : Pendant les heures de travail, j’ai fait à peu près ce que je voulais ; personne ne se souciait de mon travail. Après une demi-heure de repos, je suis quand même parti vers la gare de Saint-Martin-de-Crau ; j’y ai laissé le vélo ; moi, je dors au bord des Calanques. J’espère que la corde du hamac ne lâchera pas sur le rocher calcaire.

---