Amióta van egy úszómedencénk és egy vízálló telefonom, mintha mindkettő azon dolgozna, hogy folyamatosan legyen min idegeskedni. Előbb a medence redőnye adta meg magát egy ártatlannak tűnő vízszint-ingadozás miatt, aztán a vízálló telefonom kezdett el rozsdásodni és nedves csatlakozóra panaszkodni.…

Katonás hétköznapok egy tohonya varanggyal, makrancos fékekkel és hajnali ébrenléttel. Apró bosszúságok, kis örömök, falusi ritmus – minden napra jut valami. Spórolás, döntések és egy kihagyott utcabál árnyékában.

Egy laza nap a tengerrel, magam szórakoztatására. Nem kell bizonyítani semmit: elég a sós víz, a sirályok, meg egy öreg Nikon. Kis jegyzet Saintes-Maries-de-la-Mer partjáról — fürdés, fotózás, esti tánc.

Küzdelmes nap a mai: nappal útjavítás, este pedig harc a bringa fékjeivel. A hegyi lejtőkön a jó fék szó szerint élet-halál kérdése, és ma ez kíméletlenül kiderült. Végül nem jutottam el Saint-Rémy-be — maradt a közeli pizza és egy nagyon…

Három nap helyreállítás, talicskázás és makacs kitartás. Monszun után tereprendezés, közben kis városnézések és apró örömök. Összefoglaló Les Baux, Arles és Saint-Rémy környékéről.

Egy szép napból percek alatt lett túlélőtúra. Derékig érő víz, kontakthibás szivattyúk, létracipelés monszunesőben — és mindezt meleg zápor alatt. Jegyzet egy szörnyű vasárnapról, amikor az eső konkrétan átfolyt az épületen.

Az elmúlt hetekben kevés dolog érte el az ingerküszöbömet — de ez nem az unalomról szól, hanem a magasra tett mércéről. Apró ritmusok, bringázások, tenger, egy kis zene: ilyenekből rakódik össze mostanában a nap. Jegyzetek Arles, Saintes-Maries-de-la-Mer és Les Baux-de-Provence…

Egy nátha és egy rossz mozdulat elég volt, hogy újrarajzolja a napomat. Volt azért öröm is: Forma–1 sörrel, szieszta a várhegy füvén, holdfogyatkozás. A tanulság? Fel kell öltözni — és folytatni az életmódváltást.

Negyven perc árnyékban — egy diavetítés Nan Goldinnal, aztán David Armstrong portréi és a Luma-park eklektikus tere. A klasszikus és a személyes képek párosításából kiderül: az „élettelen” mesterművek mögött is szenvedély lüktet. A Mécanique Générale termeiben Vasarely szelleme és YSL-képek…

Egyetlen tüsszentés elég volt, hogy kettétörje a napom ritmusát. Luma park, diavetítés, kihagyott koncert — és egy keserédes felismerés: életmódot kell váltani. Rövid jegyzet egy fájós, mégis tanulságos szombatról.

Három nap Les Baux-ban és környékén: délelőtt–este mosogatás, esőszünetben bicikli és egy olaszos koncert. Közben homárok, egy furcsa borravaló-kifizetés és vendéglátós rutinok – keddtől csütörtökig sűrített napló.

Ez a kis beszámoló egy fantasztikus hétvégét idéz meg Fontvieille-ben, ahol egész nap mozgalmas programok, élmények és gondolatok pörögtek, ráadásul egy rakás apró részlettel fűszerezve.

Esés a Stalingrad sugárúton, vita a büfésnél, és egy felismerés: az őrangyalom nem csődöt mondott, csak elérte a limitjét. Innentől én jövök – sisakot húzok, újratervezek, és nem küzdök több langyos vízért. Marseille továbbra is előttem van, még ha a…

Olvasás a Les Baux várának peremén, pizzasor Maussane-ban, kék múzeum Arles-ban és kavics az esőbe – négy nap apró örömei. Semmi nagy fordulat, mégis mindenhez van egy szín, egy illat, egy mondat. Közben készülök Marseille-re és a falusi bikaünnepre.

Fáradt vasárnap Les Baux sziklái között: vadrózsák, levendulaillat és Maussane kedves hangulata. Semmi nagy újdonság, mégis tele apró jóval. Holnap álláspályázat, ma csak rend, illatok és panoráma.

Széllel ébredés Saménán, óriáshullámok a szikláknál, majd menekülés a védett Borély-partra. Semmi nagy dráma, csak az a fajta nap, amikor minden pont jólesik. Könyv, úszás, lassú séta a kikötőben — és egy alkoholmentes koktél a végére.

Napkelte után, a Calanques sziklái közt ébredve, csak ennyit tudok mondani: álomszép. A hegytetői melótól a saménai hullámokig sodródom, és minden pillanatban hálás vagyok ezért a napért.

Új beosztás, menekülés a tengerhez, és egy éjszaka függőágyban a sziklák között. Semmi nagy dráma, mégis minden a helyére kattant. A nap végén pár gyors jegyzet: mit érzek, mire vágyom, és mi volt a nap eseménye.

Csendes hétfő a kert, a bringa és egy IPA jegyében. Néha az a legjobb hír, ha nincs hír – ma pontosan ilyen nap volt. Közben tanulom láthatatlanul végezni a munkát, hogy ne szabják át minden percét.

Reggeli lubickolás, esti tánc – közte munka, busz, bringa és haikuk. A gombás-baconos spagetti fogja össze a nap ízeit, a sör pedig harminckilenc fokban is hűsít. Pénteki jegyzet Marseille-ből, a Próféta strandjától Maussane főteréig.

Egy csütörtök, ami nem nagy történetekről, hanem apró örömökről szól. Városi séta, meggondolatlan vásárlás, napnyugta utáni úszás és éjszakai fényjáték – így telik a nap. Jegyzet a tengerhez siető, mégis ráérő utazótól.

Egy nizzai hétvége, egy fáradt szombat, egy hagyományőrző ünnep és néhány nyári naplemente – mindez belefért egyetlen munkahétbe. Hangulatok, pillanatok, benyomások egy augusztusi héten. És persze: bika, jazz és egy haikus könyv.

Éjszaka a strandon, magzatpózban; hajnalban holdfény, hasgörcs és fotózás; nappal Matisse és az azúrkék tenger. Egy enyhe ételmérgezés átírta a csütörtök–pénteki terveket, de adott néhány tanulságot is. Forró kövek a talpam alatt, Sally Rooney a kezemben – és némi elhatározás…

Mit csinálsz, ha éjszaka hasmenésed van egy nyilvános strandon, miközben fejedre süt a telihold? Én beúszom egy elhagyatott partszakaszra. Egy éjjeli kiruccanás Nizzába, teljes valójában.

Képzeld el, amikor egy sörhöz harminc perc, egy szendvicshez viszont csupán egy mosoly kell. Néhány villanás az elmúlt napokból: pincérlányok, utcasarkok, falvak, és egy buszjegy hajnali ötletből.

Fáradtság, apró örömök és finoman elrejtett lelki felismerések — ez Arles, ez (most) én.

Egy hétvége, amikor az ember csak feküdni akar a homokban, nézni a napfelkeltét, és időnként megmártózni a tengerben. A valóság persze mindig hozzátesz valamit, amitől még emlékezetesebb lesz a semmittevés. Egy kerékpártúra, egy kolostor és egy piac illata a grillezett…