Barcelona, 2023 november 12.

November 12, 2023

WHERE TO FIND GOOD SOUVENIRS?
There are average vendors selling the same Chinese trinkets everywhere. Buy from them if you fall in love with a particular pattern, like I did with the bull-themed t-shirt. Then there are state-operated/supported souvenir shops, usually located near major museums. They sell somewhat pricier but quite good pieces with thoughtful design and quality craftsmanship. You should check out each of them as these shops align with the nearby exhibition. Buy from these stores if you plan to use the product for years – like I did with the eyeglass case.

AT THE SEASIDE IN THE END
On Saturday night, I bought a ticket for the 10 pm flamenco show, so on Sunday, I plan a relaxed morning. It goes so well that I start exploring the city at 3 pm.
Last day, I had to return the room key. They keep an eye on my bag until late at night for three euros.
Breakfast in the nearby café. The plan for today is to go down to the port for the sunset, then settle in for the flamenco show in the evening. I don’t like thinking about the night bus; I’d prefer to postpone the departure by a few hundred years.

In my opinion, the seaside is not the main attraction of Barcelona. It’s an oversized port. For example, Marseille’s port is also crowded, but they make sure to preserve the panorama somewhat. Here, they just filled the peninsula extending into the water with large buildings. Well, I wonder what it would be like in summer, lying on the beach sand. Because this time, I didn’t go to that side.

Perhaps the port could still be part of a good day. You could take a long walk. Start from Barceloneta metro in the morning, then the Santa Maria Basilica, lunch in the narrow alleys of El Born, then find the Arc de Triomphe, then a ten-minute walk to Plaça Catalunya, then La Rambla down. Finally, wait for the sunset on the spectacular Rambla de Mar promenade or around Maremágnum square. Then, during the blue hour, a pleasant leisurely walk. Finally, a tapas dinner in one of the bars in Barceloneta to conclude.

[Before I forget: the program for the previous day could start by spending the morning at La Boqueria market, then crossing La Rambla to enter the Gothic Quarter, strolling a bit, looking at the cathedral. You eat well at the market, words for lunch, and some fruits. From the cathedral, an elegant pedestrian street leads to Plaça Catalunya. On the other corner of the square is a flamenco theater, then you can end the day on Rambla de Catalunya, which is essentially the continuation of La Rambla, but here, there are no vendors and entertainers, but bars, restaurants, ice cream parlors. On the third day, in the morning Sagrada Familia, in the afternoon and at sunset, Park Güell.]

I WANT TO STAY
The Rambla de Mar is a plank-covered promenade above the water. Sitting here, my thoughts wander so much that they catch the last weak rays of the sun. It warms souls, hearts, lives. I’ll miss all of this! But it’s okay, hope persists. If things go well in Provence, I’ll come back here with renewed energy.

RELAXED NIGHT
Dinner with churros dipped in thick chocolate. It’s every child’s dream. How old am I again? El Born district, Panna Gelati – this place needs to be noted. Then, within a hundred meters, I see a sign: „Tequila is better than therapy.” It’s decided: I’ll have sangria in Crops of Born bar before the flamenco show.
However, it’s a bit confusing to see four waiters bustling around me. All are cheerful, sometimes even dancing. What’s the need for so many waiters in such a small place? What are they preparing for? Maybe the street will be crowded at midnight? The owner, obsessed with toggling disco lights to Latin music, seems to not only understand quality drinks but also how to build a team. Each has their own personality. By the way, there are only two customers at 7 pm that evening.
For example, there’s the diligent girl behind the bar, who is diligent only to complain later. She just does visual tasks. Next to her is the mixer guy, who really pays attention to customers, doesn’t do unnecessary tricks but serves everyone, keeps everything in order; he carries the place on his shoulders. No wonder he’s the owner’s favorite. And of course, well yes, you need a little royal lady in the team, who chats with everyone, maintains a pleasant atmosphere but isn’t good at hard work. After a bar like this in Barcelona, I seriously wonder if I really want to stay among rigid French?

This is the kind of bar I have to come back to. As soon as I find ten or fifteen euros for a bus ticket, I’ll come back immediately. Maybe I’ll bring the scooter too. The parties are great, clothes are cheap, food can be sorted with little money. Oh, and the thirty-euro Thai massage, compared to a hundred euros in Avignon, is cheap (maybe). The city is cheap, the climate is beautiful. What more could you ask for? I’m going to watch a dance show now.

At the bar 23 Robadors (in Spanish: the thieves. Be careful, this name is not given randomly to the street and the bar), the winning strategy is to reserve your place at least half an hour in advance. Order one or two drinks. Although this is true here too, only the beginner tourist asks for sangria, but the girl behind the bar does it very well. With your sangria in hand, wait for the regular half-hour delay of the show. A quarter of an hour before the concert starts, the fifty-seat tavern is already full. The seven-euro entrance is really cheap, the eight-euro drink is considered normal, but in return, there are no low-quality drinks, and the waiters don’t like water. There isn’t even an ice bucket within reach.

These guests are amazing! The tallest sits in front of a row. Congratulations! Then another row, just so the girls in their group can see well what the idiot is doing. I hope he gets tired before it starts.

Meanwhile, in Avignon, I bought a twenty-euro ticket twice. While here, after five minutes, it’s clear that it’s better than anything so far. All this for seven euros! So far, I thought only women danced flamenco with passion, everyone else is just garnish. Well, this big piece of a man is really giving it his all.
You could call this show an authentic experience with the trendy word. It was a captivating evening. And now:

RACE
I have an hour left until the departure of the long-distance bus, provided it doesn’t erase the twenty-minute delay from Valencia on the highway. Because I’m monitoring the bus’s GPS signal.
It caught up…
My bus ticket costs 15 euros. Ten euros for the taxi to the bus station, seven euros for the concert ticket, for which I had to take a taxi because I also had to watch the additional pieces. I preferred to centimeter my way to the station…
One thing I hadn’t thought of is that the bus was exceptionally not late. Luckily, I was following the bus route on the map.

12 novembre 2023

OÙ TROUVER DE BONS SOUVENIRS ?
Il y a les vendeurs moyens qui vendent les mêmes babioles chinoises partout. Achetez chez eux si vous tombez amoureux d’un motif comme moi avec le t-shirt représentant un taureau. Ensuite, il y a les magasins de souvenirs gérés ou soutenus par l’État, généralement situés à proximité de grands musées. Ils vendent des pièces plutôt bonnes, même plus chères que les marchés bon marché, mais avec un design soigné et une qualité de fabrication. Vous devriez jeter un coup d’œil dans chacun d’eux, car ces magasins s’adaptent à l’exposition à proximité. Achetez dans ces magasins si vous prévoyez d’utiliser le produit pendant des années – comme moi avec l’étui à lunettes.

EN FIN DE JOURNÉE AU BORD DE LA MER
Le samedi soir, j’ai pris un billet pour le spectacle de flamenco de 22 heures, donc le dimanche, je prévois une matinée détendue. Cela se passe si bien que je pars explorer la ville à 15 heures.
Dernier jour, je dois rendre la clé de la chambre. Ils gardent un œil sur mon sac jusqu’à tard dans la nuit pour trois euros.
Petit-déjeuner dans le café voisin. Le plan pour aujourd’hui est de descendre au port pour le coucher de soleil, puis de m’installer pour le spectacle de flamenco le soir. Je n’aime pas penser au bus de nuit, je préférerais repousser le départ de quelques centaines d’années.

À mon avis, le front de mer n’est pas la principale attraction de Barcelone. C’est un port surdimensionné. Par exemple, le port de Marseille est également bondé, mais ils veillent à préserver quelque peu le panorama. Ici, ils ont simplement rempli la péninsule qui s’étend dans l’eau de grands bâtiments. Bon, je me demande à quoi ça ressemblerait en été, allongé sur le sable de la plage. Parce que cette fois-ci, je ne suis pas allé de ce côté.

Peut-être que le port pourrait quand même faire partie d’une bonne journée. Vous pourriez faire une grande promenade. Partir du métro Barceloneta le matin, puis la basilique Santa Maria, déjeuner dans les ruelles étroites du Born, puis trouver l’Arc de Triomphe, puis à dix minutes à pied de la Plaça Catalunya, puis La Rambla en descendant. Enfin, attendre le coucher de soleil sur la spectaculaire promenade du Rambla de Mar ou autour de la place Maremágnum. Puis, pendant l’heure bleue, une agréable promenade décontractée. Enfin, un dîner tapas dans l’un des bars de Barceloneta pour conclure.

[Avant que j’oublie : le programme de la journée précédente pourrait commencer par passer la matinée au marché de La Boqueria, puis traverser La Rambla pour entrer dans le quartier gothique, flâner un peu, regarder la cathédrale. On mange bien sur le marché, des mots pour le déjeuner et un peu de fruits. De la cathédrale, une élégante rue piétonne vous mène à la Plaça Catalunya. À l’autre coin de la place se trouve un théâtre de flamenco, puis on peut terminer la journée sur la Rambla de Catalunya, qui est essentiellement la continuation de La Rambla, mais ici, il n’y a pas de vendeurs et de divertisseurs, mais des bars, des restaurants, des glaciers. Le troisième jour, le matin la Sagrada Familia, l’après-midi et au coucher du soleil le parc Güell.]

JE VEUX RESTER
Le Rambla de Mar est une promenade couverte de planches au-dessus de l’eau. Assis ici, mes pensées vagabondent tellement qu’elles rattrapent les derniers rayons faibles du soleil. Il réchauffe les âmes, les cœurs, les vies. Tout cela va me manquer ! Mais ce n’est pas grave, l’espoir persiste. Si tout se passe bien en Provence, je reviendrai ici avec une énergie renouvelée.

NUIT DÉTENDUE
Dîner avec des churros trempés dans du chocolat épais. C’est le rêve de tout enfant. Quel âge ai-je déjà ? El Born, Panna Gelati – il faut noter cet endroit. Puis, à moins de cent mètres, je vois une pancarte : „La tequila est meilleure que la thérapie.” C’est décidé : je vais boire une sangria dans le bar Crops of Born avant le spectacle de flamenco.
Cependant, c’est un peu déroutant de voir quatre serveurs s’agiter autour de moi. Tous sont joyeux, parfois même ils dansent. À quoi sert autant de serveurs dans un si petit endroit ? Que préparent-ils ? Peut-être que la rue sera bondée à minuit ? Le propriétaire, obsédé par le fait de basculer les lumières disco sur la musique latine, semble non seulement comprendre les boissons de qualité, mais aussi comment constituer une équipe. Chacun a sa propre personnalité. Au fait, il n’y a que deux clients à 19 heures ce soir-là.
Par exemple, il y a la fille assidue derrière le bar, qui n’est assidue que pour se plaindre par la suite. Elle fait juste des tâches visuelles. À côté d’elle, il y a le gars du mélangeur, qui fait vraiment attention aux clients, ne fait pas de tours inutiles, mais sert tout le monde, garde tout en ordre ; il porte l’endroit sur ses épaules. Pas étonnant qu’il soit le favori du patron. Et bien sûr, eh bien oui, il faut une petite dame royale dans l’équipe, qui bavarde avec tout le monde, maintient une ambiance agréable, mais n’est pas douée pour le travail dur. Après un bar comme celui de Barcelone, je me demande sérieusement si je veux vraiment rester parmi les Français rigides ?
C’est le genre de bar où je dois revenir. Dès que je trouve dix ou quinze euros pour un billet de bus, je reviens immédiatement. Peut-être que j’apporterai aussi le scooter. Les fêtes

sont géniales, les vêtements sont bon marché, la nourriture peut être résolue avec peu d’argent. Oh, et le massage thaïlandais à trente euros, comparé aux cent euros d’Avignon, est bon marché (peut être). La ville est bon marché, le climat est magnifique. Que demander de plus ? Je vais voir un spectacle de danse maintenant.

Au bar 23 Robadors (en espagnol : les voleurs. Attention, ce n’est pas un nom donné au hasard à la rue et au bar), la stratégie gagnante est de réserver votre place au moins une demi-heure à l’avance. Commandez une ou deux boissons. Bien que cela soit vrai ici aussi, seul le touriste débutant demande de la sangria, mais la fille derrière le bar le fait très bien. Avec votre sangria à la main, attendez la demi-heure de retard régulière du spectacle. Un quart d’heure avant le début du concert, la taverne de cinquante places est déjà pleine. L’entrée de sept euros est vraiment bon marché, la boisson de huit euros est considérée comme normale, mais en échange, il n’y a pas de boissons de mauvaise qualité et les serveurs n’aiment pas l’eau. Il n’y a même pas de seau à glace à portée de main.
Ces invités sont incroyables ! Le plus grand s’assoit en avant d’une rangée. Félicitations ! Puis encore une rangée, juste pour que les filles de leur groupe puissent bien voir ce que l’idiot fait. J’espère qu’il se lassera avant le début.

Pendant ce temps, à Avignon, j’ai acheté deux fois un billet de vingt euros. Alors qu’ici, après cinq minutes, il est clair que c’est meilleur que tout jusqu’à présent. Tout cela pour sept euros ! Jusqu’à présent, je pensais que seules les femmes dansaient le flamenco avec passion, tout le monde d’autre n’est que de la garniture. Eh bien, ce grand morceau d’homme se donne vraiment à fond.
On pourrait appeler ce spectacle une expérience authentique avec le mot à la mode. C’était une soirée captivante. Et maintenant :

COURSE
Il me reste une heure pour le départ du bus longue distance, à condition qu’il n’efface pas le retard de vingt minutes depuis Valence sur l’autoroute. Parce que je surveille le signal GPS du bus.
Il a rattrapé…
Mon billet de bus coûte 15 euros. Dix euros pour le taxi jusqu’à la gare routière, sept euros pour le billet de concert, pour lequel j’ai dû prendre un taxi, car je devais aussi regarder les morceaux supplémentaires. J’ai préféré centimétrer mon chemin vers la gare…
Une chose à laquelle je n’avais pas pensé, c’est que le bus n’était exceptionnellement pas en retard. Heureusement que je suivais l’itinéraire du bus sur la carte.

2023 november 12.

HOL TEREM A JÓ SZUVENÍR?
Vannak az átlag árusok, akik ugyanazon kínai vackokat árulják mindenhol. Náluk akkor vásárolj, ha az adott mintába úgy belezúgsz, mint én a bikát ábrázoló pólóba. Emellett vannak az állam által működtetett / támogatott szuvenír boltok, amik jellemzően egy-egy jelentősebb múzeum mellett találhatóak. Ők még a vacak bazároknál is drágábban árulnak egészen jó darabokat. Igényes dizájnnal és minőségi kivitelezéssel fogsz találkozni. Mindegyikbe érdemes benézni, ugyanis a boltok igazodnak a közelükben levő tárlathoz. Ezekben a shopokban akkor vásárolj, ha a terméket évekig akarod használni – mint én a szemüveg tokot.

VÉGÜL A PARTON
Szombat este, a tíz órás flamenco előadásra vettem jegyet, ezért vasárnap kényelmes délelőttöt tervezek. Ez annyira jól sikerül, hogy délután háromkor indulok el várost nézni.
Utolsó nap, a szoba kulcsot le kellett adni. Táskámra vigyáznak késő estig három euróért.
Reggeli a közeli kávézóban. A terv mára nem más, mint naplementére leérni a kikötőbe, este pedig beülni a flamenco műsorra. Az éjszakai buszra nem szívesen gondolok, szívesen eltolnám az indulást pár száz évvel.

Szerintem, nem a víz part Barcelona fő látványossága. Egy túlépített kikötő. Például Marseille kikötője is zsúfolt, de mégis ügyeltek arra, hogy a panoráma valamennyire megmaradjon. Itt simán telepakolták hatalmas épületekkel a vízbe nyúló félszigetet. Jó, mondjuk kíváncsi lennék, milyen érzés lehet ez nyáron, a strand homokjában feküdve. Mert arra a felére ezúttal sem mentem el.

Talán mégis lehet egy jó napnak része a kikötő. Bele lehetne tenni egy hatalmas körsétába. Délelőtt elindulni a Barceloneta metrótól, majd a Santa Maria Bazilika, el Born szűk utcái között egy ebéd, ezt követően megtalálni a diadalívet, onnan maximum tíz perc séta a Placa Catalunya, majd a La Rambla, sétányén lefelé. Végül a Rambla de Mar látványos kikötői sétányon vagy a Maremágnum plaza környékén megvárni a naplementét. Aztán az elfogyó kék órában egy kellemes levezető séta. Lezárásként pedig egy éjszakába nyúló tapas vacsi Barceloneta valamelyik bárjában.

[Amíg el nem felejtem: az előtte levő nap programja lehetne például a napot a Boqueria piacon kezdeni, majd la Ramblast keresztezve átmenni a gótikus negyedbe, kicsit bolyongani, katedrálist nézni. A piacon az ember bőven jól lakik, szavak ebédre egy kis gyümölcs. A katedrálistól elegáns sétáló utca visz a Placa Catalunyára. A tér túlsó sarkán van egy flamenco színház, utána pedig a napot be lehet fejezni a Rambla de Catalunyán ami tulajdonképpen a la Ramblas folytatása, csak itt nem árusok és mutatványosok vannak, hanem bárok, éttermek, fagyizók. A harmadik nap meg délelőtt Sagrada Familia, délután és napnyugtakor pedig Güell park]

MARADNI AKAROK
A Rambla de Mar egy deszkákkal borított sétány a víz felett. Itt ülve úgy el kalandoztak a gondolataim, hogy utolérték a nap utolsó erőtlen sugarai. Melengeti a lelkeket, szíveket, életeket. Hiányozni fog ez az egész! Deh semmi baj, a remény él, ha Provence-ban jól alakulnak a dolgaim, akkor ide még újult erővel, frissen Visszatérek.

LAZA ÉJSZAKA
Vacsorára Churros vastag csokival. Ez minden gyerek álma. Hány éves is vagyok? El Born negyed, Panna Gelati – ezt a helyet meg kell jegyezni. Majd alig száz méteren belül látok egy táblát: A tequila jobb, mint a terápia. Ezennel eldőlt: a Crops of born bárjában fogok sangriát inni a flamenco előtt.
Mondjuk, kissé zavar, hogy négy pincér sürög köröttem. Mind vidám, néha táncra is perdülnek. Miért van egy ilyen pici helyen ennyi pincér? Mire készülnek ezek? Talán éjfélre megtelik az utca is? A tulaj, akinek az a mániája, hogy a diszkó fényeket kapcsolgatja a latin parti zenékhez, úgy tűnik nem csak a minőségi italokhoz ért, de a csapat össze válogatásához is. Mindegyik egy külön jellem. Amúgy csak két vendég van este hétkor.
Például ott a pult mögött a szorgalmas lány, aki csak azért szorgalmas, hogy utána csak sajnáltathassa magát. Csak látvány munkákat végez. Ott van mellette a mixer srác, aki valóban figyel a vendégekre és felesleges köröket nem csinál, de mindenkit kiszolgál, mindent rendben tart; viszi a hátán a helyet. Nem csoda, hogy a főnök kedvence. És persze, hát igen, minden csapatba kell egy király kisasszony, aki mindenkivel cseveg, kellemes hangulatot tart fent, de a kemény munka nem az ő terepe. Egy ilyen Barcelonai bár után elbizonytalanodok, hogy biztosan a merev franciák közt akarok e maradni?
Ez az a bár, ahova még vissza kell jönnöm. Amint találok még tíz – tizenöt eurós buszjegyet, nyomban jövök. Talán a rollert is hozom. A bulik szuperek, a ruha vásárlás olcsó, az étkezést kevés pénzből is meg lehet oldani. Jah és a harminc eurós thai masszázs az avignoni száz euróssal szemben.
Olcsó (is tud lenni) a város, gyönyörű az éghajlat. Mi kellhet még? Megyek tánc műsort nézni.

A 23 Robadors (spanyol nyelven: rablók. Vigyázat nem véletlenül hívják így az utcát és a bárt.) bárban a működő stratégia: foglald el a helyed minimum fél órával korábban. Kérj egy-két italt. Habár itt is igaz, hogy Sangriát csak a kezdő turista kér, viszont a pultos csaj nagyon finoman csinálja. Sangriával a kezedben várd ki a menetrendszerű félórás késést. Koncert kezdés előtt negyed órával már tele van az ötven fős kocsma. A hét eurós belépő kifejezetten olcsó, a nyolc eurós ital, normálisnak számít, cserébe nem gagyi italok vannak és nem szeretik a vizet a pultosok. Nincs is a kezük ügyében vödör jég.
Ezek a vendégek is milyenek! A legmagasabb előrébb ül egy sorral. Gratulálok! Majd újabb egy sorral, csak azért, hogy a társaságukban levő lányok jól lássák mit bohóckodik. Remélem kezdésre megunja magát.

Én meg megvettem Avignonban kétszer a húsz eurós jegyet. Miközben itt öt perc után is látszik, hogy jobb, mint bármi eddig. Mindez hét euróért! Hát eddig azt hittem, csak a nők táncolják szenvedéllyel a flamencót, mindenki más csak körítés. Deh ez a nagy darab férfi nagyon adja magát.
Divatos szóval ezt lehet a műsort egy autentikus élménynek is nevezni. Magával ragadó este volt. És most:

FUTÁS
Van még hatvan percem a távolsági busz indulásáig abban az esetben, ha nem dolgozza le a húsz perces késést Valenciából idefele az autópályán. Mert, hogy figyelem a busz GPS jelét.
Ledolgozta…

15 euró a buszjegyem. 10 euró a taxi a busz állomásig, 7 euró a koncertjegy, ami miatt taxit kellett fognom, mert nekem a ráadás számokat is meg kellett néznem. Inkább ki centiztem az állomásig vezető egy órás utamat..
Egy dologgal nem számoltam, a busz kivételesen nem késett. Még szerencse, hogy figyeltem a busz útját a térképen.