A nem váratlan habparti
Ha egyszer már eláztál egy falu habpartiján, legközelebb illene előre számítani rá. Mégis, a meglepetés idén is pont úgy ért, mint tavaly – habnyakig, bőrcipő bánat. Egy augusztusi éjszaka tánccal, vízzel és sok nevetéssel.
- Fontvieille, 2025.08.02. szombat.
A tavalyi év után gondolhattam volna, hogy idén is habpartiba fogok csöppenni.
Gondoltam is rá sokat, de pont úgy jártam, ahogy tavaly: csak utólag találtam meg a programleírásban.
Szóval ezen a hétvégén Fontvieille-ben fogadalmi ünnepség-sorozat zajlik.
Ez kicsit olyan, mint nálunk a búcsú: ünnepi bikák, vidámpark, koncertek, folyamatos utcabál.
A poént már lelőttem, a többi elképzelhető.
Napközben munka, kertészkedés, délután alvás,
majd megint wc szerelem : már két hete vödörből öntöm le, ma megint az egyik csövet szereltem.
Napnyugtakor indulok a szomszéd faluba.
Annyi rutinom már van, hogy csak a legszükségesebbeket viszem magammal.
Azt az inget veszem fel, ami gyorsan szárad.
A cipőn elgondolkodom; most sajnálom, hogy két hónapja nem vettem meg azt az úszócipőt.
Nem olvastam sehol, de a tavalyi, fergeteges hangulatú elázás után jobb elővigyázatosnak lenni.
Vagyis hát… Jobb lett volna egy strand lepedővel érkezni az éjszakába – ha már amúgy is, nem tudtam, de sejtettem mi fog történni.
Hajnali egyig táncolok, a szabad ég alatt, ahol egy fa ágáról hullik alá a nyakig erő habtenger.
Azt hiszem, a mokaszin bőrcipőm most nem szeret engem.
Én viszont nagyon is szeretem az életem.
