Kerámiák és egyéb tárlatok
Egy szuper szombati buli után kényelmes vasárnapom volt, bár az idő borongós maradt. Felfedeztem egy kerámiabemutatót, ellátogattam egy zseniális városi múzeumba, és megnéztem egy fotókiállítást is.
A tegnapi napról kimaradt egy fontos részlet. Hazafelé menet valószínűleg láttam egy tűzesetet. Már Les Baux területén jártam, amikor a déli horizonton észrevettem egy fényes pontot. A várnál megálltam, hogy megnézzem. Körülbelül tizenöt kilométer távolságból láttam, így csak feltételezem, hogy tűz volt; mesterséges fénynek túl erős volt. Abban az irányban Maussane, Crau és Mourès falvak találhatók. A tizenöt kilométer azt jelenti, hogy ezen a ropogósan száraz vidéken egy erdőtűz pár nap alatt elérhetne minket. Azóta azonban nem találtam semmilyen megerősítést a hírekben. Ráadásul teljesen alaptalanná vált a félelmem, mert pár órája szakadni kezdett az eső, és tegnap óta nincs szél sem.
Délután bementem a városba. Most vannak az Örökségvédelmi Napok, bár valójában csak sétálni akartam. Végül rábukkantam egy kerámiavásárra a Wilson téren. Gyönyörű dolgokat találtam, főleg tárolóedényeket – poharak, vázák, tányérok stb. Ha lenne otthonom, biztosan vennék is belőlük. A nyuszis kaspónál így is hezitáltam.
Másodjára is ellátogattam az
mivel a fotókiállításokra érvényes bérletem oda is belépést biztosít. Még mindig lenyűgöz ez a hely. Az épület egyes részei az első században épültek, míg a lépcsőház, amely elegánsan összekapcsolja a különböző korszakokat, csak a huszonegyedik században készült el. A tizenhatodik századi templom faoltárát érintetlenül hagyták, a hatalmas termekben pedig ideiglenes kiállításokat rendeznek, mint például a petanque-kiállítást.
A petanque-tárlatot szándékosan hagytam utoljára, mert unalmasnak találtam a témát. Valóban nem hozott lázba, de végre valami nem volt hatásvadász! Nem próbálták eladhatóvá tenni, egyszerűen csak jó képek voltak, amelyek betekintést nyújtottak a huszadik századi francia mindennapokba. Kár lett volna kihagyni.
Mikor rollerrel jöttem haza, észrevettem, hogy borús az idő. Nagy eső előtt feltűnően sok kávét szoktam inni – mintha érezném a légnyomást. Amit viszont nem éreztem, az a pénztárcám a zsebemben. Már megint otthon hagytam a fiókban. Franciaországban készpénz nélkül létezni nehéz, alig találtam helyet, ahol kártyával fizethettem a kávémat.
Azon gondolkodom, hogy holnap menjek-e strandra. Végül is mi tarthat vissza? Csak az, hogy vizes leszek?
Fontvieille (itt álltam meg vacsorát venni), 2024. szeptember 22.
