Fotókiállításokról Arles-ban
A napom a városban töltött idővel és a munkámmal folytatódott, de mindenesetre érdekes és inspiráló napot zártam Arles-ban. A további élményekről később mesélek!
Először is kezdjük a telefonban talált digitális cetlikkel. Ugyanis, ma is megnéztem néhány fotókiállítást.
A kolostor az alsó szintjén volt egy tárlat, ami szerintem a zöld színárnyalataiból kiindulva kívánta elgondolkodtatni a közönséget. Ez megint az az eset, amikor el kell (ene) olvasnom, hogy mire gondolt a költő, amikor ezt a hatalmas hologrammos táblát elhelyezte, ami a zöld színárnyalataiban pompázik; de nekem nincs kedvem elolvasni, hogy miért érdekes számomra ez a terem. Inkább tovább megyek.
Mégpedig eme belvárosi kolostor legfelső szintjére. Meg kell jegyezni, hogy amúgy ez egy nem hatalmas, de szép épület. Jó a panorámája, szép a belső udvara, a felső kápolnáját a karzatról meg lehet nézni.
Szóval ezek a képek, a felső szinten, tetszenek. Kicsit olyan stílusban fotóz a művész, ahogy én is szeretnék. Provance mindennapjait és embereit igyekszik egyedi nézőpontból lencsevégre kapni.
(Csak, mert a városháza alatti földalatti kiállításra nem jutottam be, nagyon sokan várakoztak.)
Egy fotós, az édesanyja halála után lefotózta az édesanyjának a dolgait. Érdekes, ám belőlem, további érzéseket és gondolatokat nem váltott ki.
Nos a nap délelőtti részében a karbantartónak segítettem, a kiállítások után még bementem a boltba, este pedig a blog oldalakat szerkesztettem. Majd később még mesélek pár dolgot.
Arles, 2024. augusztus 12. hétfő.
