Múzeum séták

Isztambul múzeumaiban jártam, ahol damaszkuszi tekercsek és színes kódexek lenyűgöző világában merültem el. Az iszlám tudományok történetét bemutató kiállítások megmutatták, milyen zseniális építészeti és technikai megoldások születtek a középkorban. Bár helyenként hideg és kényelmetlen volt a napom, a naplemente fényei és a kikötő látványa végül mindenért kárpótoltak.

13:27
Meglőttem életem első WC-ben készült szelfijét a helyi szépművészeti múzeum alagsorában. Remélem, a felsőbb szinteken ennél szebb fotók készülnek.

13:10
A Sultanahmet téren megint egymásnak felelget a két müezzin. Kedd óta még kétszer ugyanazt az éneket nem hallottam.
Apró öröm: sikerült 15 líráért vizet vennem (egy euró, 37 lírát ér).

A turisták számára ez nem egy olcsó város, mint ahogy sok más látványosság sem. Azonban, Barcelonában, amikor gyakran drágán mértek valamit, akkor tudtam, hogy a kapott szolgáltatás minősége rendben lesz; itt viszont nettó lehúzás történik. Szóval kettős az érzésem, mert egyrészt egy ilyen különleges helyen rendben lévőnek tekintem, ha a turista fizet azért, hogy itt lehessen.

Vendégek vagyunk, csak használjuk azt a várost, amit mások fáradtságos munkával üzemeltetnek.

Másrészt, ha már lehúz a csapos 150 lírával, akkor legalább ne a marék mogyoróra hivatkozzon, hanem írja például azt, amit Velencében: a megterítés díja (a jog, hogy leülhetsz a teraszukra) tíz euró.

Török és Iszlám Művészeti Múzeum

13:39
Azt mondja a leírás, ezek damaszkuszi tekercsek, de hát azok híresek. Akárhogy is, engem lenyűgöznek, még sosem láttam ilyet.

13:42
Robusztus kódexeket nézek. Az írásképük színes! Macerás lehetett így írni, de szép az eredménye. Mivel vonták be ezeket a lapokat, arannyal? Vajon mennyi ideig tartott egy ilyen vaskos könyv elkészítése? Egyik-másik akkora, hogy két ember cipelte.

13:52
Ezt a szöveget bekeretezték, akár egy festményt; nem csoda, egy ilyen lap elkészítéséhez annyi idő és tudás kellett, mint egy festményéhez. Némely könyvlap valóban olyan, akár egy festmény.
14:58
Vajon hogyan készültek ezek a fél évezredes hatalmas szőnyegek? Olyan puhák lehetnek, mint amilyennek gondolom? Sajnos nem szabad hozzáérni.

14:10
Az alsó szint a 19. századé.
Tetszenek ezek az ékszerek, ötletesek a berendezett minta szobák, mindegyik sarokban más foglalkozást mutatnak be.

14:38
Durva, amikor felfedezem, hogy az angolt, francia akcentussal beszélem. A múzeum felső szinti kertjében a panorámás kávézó pultosa rá is kérdez, honnan jöttem; amikor a Budapestet válaszolom, végképp összezavarodik.

15:05
Ma már eljutok a Hagia Sophia bejáratig, ahol nem engednek be jegy nélkül.

A neten erről miért nem találtam infót?

Itt viszont van egy honlap cím, ahol vehetek ötven eurós belépőt, ami a szomszédos Hagia Sophia múzeumba is érvényes. Ha a 25 eurós belépőt akarom, akkor először a jegypénztár előtti sorban kell várakoznom, utána pedig a bejutásra várók menet oszlopába kell ismét beállnom. Dühít, hogy kétszer kell sorban állni és ennyit fizetni a megtekintésért.
A fontossági lista végére teszem ezt a programot.

15:30
A Starbucks elvén működő kávézólánc azért jó, mert van jó internet és fűtés is. Csinálok magamnak új programtervet.

Isztambuli Tudomány- és Technikatörténeti Múzeum az iszlámban

16:10
Egyes netes pletykák szerint némi propaganda céllal nyílt a múzeum – ahol hidegebb van, mint a szabad levegőn. Azonban engem érdekel ez a téma.

16:22
Itt van ez a szerkezet, ami 3D-ben láttatja a Naprendszert, és le lehet vele modellezni a bolygók mozgását.

Ez régebbi, mint a mi laposföld-hívő, boszorkányégető püspökeink.

16:55
Nekem tetszik az építészetük. Szélmalom-méretű házat építenek csak azért, hogy megmondják, milyen szögben érkezik a napfény.
16:57
Olyan kórházat építenek, amit elsőre egy palotának nézek.

Mindezt abban az időszakban, amikor Nyugat-Európában egyes barbár törzsek a sötét középkor tábortüze mellett melegedtek.

17:00
Ah, végre, kimenekülök a parkba a napfényes melegért. Ha már fűtést nem használnak, legalább az ablakokat kitárhatnák!

17:30
Az egyes villamos végállomásánál épülőfélben van az új kikötőépület; szerencsémre a panorámás tetőterasz egy része már használható. Ezen a ponton

akár festeni is lehetne a tájat.

Naplementével megvilágított városrészek sziluettje tárul elém.

Igen, szerencsém van. Akármennyit is panaszkodom, a nap végén mégis

kifújom a befeszült levegőt;

szerencsés vagyok, hogy az életet ilyen módon élvezhetem.

18:20
Az indiai pincér lány nevet rajtam, amikor megrendelem a masala csirkét, mert – mint mondja – a csípős itt valóban csípőset jelent.
Minek néz ez engem, tán’ egy kényeskedő franciának?!