Belehúzott a felzárkózásba

Az isztambuli Galata-torony csodás panorámája megérte a sorban állást, még ha a harminc eurós belépő ára már túl is szárnyalta Barcelona múzeumait. A törökök kávéfőzésben verhetetlenek, a város pedig egyszerre kaotikus és lenyűgöző, bár a turistákra szabott árakat nehéz megemészteni.

---

00:26
Az isztambuli új reptér méreteit jól érzékelteti, hogy van az épületen belül roller-kölcsönző. 

00:35
Úgy tűnik, nem én vagyok az egyetlen, aki a reptéren akar pihenni pár órát. Ezek itt szinte tábort vertek a székek között. Na, ebbe én nem társulok bele.

00:40
Már szembejön a mobilinternetet ajánló reklám, de igazából nekem nem hiányzik.

00:49
Érdekes a határellenőrzésen dolgozók a nemeinek aránya: fele-fele.

01:20
Már körbe sétáltam ezt a hatalmas induló csarnokot. Burger King hamburger menü 13 euró; Marseille-ben is ennyi. Bejutás a városba éjszaka körülményes, nem megy a metró. Leülök az előcsarnok sarkában, itt még van wifi, keresek árakat és programokat.
04:00 

A mesterséges intelligencia megtervezte, a hivatalos honlapokon leellenőriztem: 

minden napra jut legalább egy múzeum, lesz piacnap és sétálós nap. Kellene vennem egy hagyományos térképet és leírást – ha már mobilinternetet nem tervezek fizetni.
07:30
Két széken elnyúlva picit bealudtam.

08:00
Még álmos vagyok, de nem tudok visszaaludni. Kéne egy kávé meg egy reggeli – de olcsón. És egy mosdó is jól jönne, meg némi készpénz a bankautomatából.
08:30
Hát hol van ez a metró? Egy kilométert kellett hozzá sétálni – na jó, mozgójárdán. Ha már majdnem negyven kilométerre elhozták, igazán behozhatták volna az épület alá, a buszpályaudvar mellé.
A harmadik automatánál sikerül megfejtenem, hogy a sok ajánlat közül melyik az Istanbulkart. Töltök rá ötven lírát. Fogalmam sincs, mire elég, mert a vonalaknak nincs egységes árazásuk. Most például 22,5 lírát vont le (36 líra = egy euró) a feltöltős tömegközlekedési kártyáról.
Gondolom, a helyieknek van valami kedvezményes bérlet. A múzeumbelépőknél olvastam néhány helyen, hogy nagyjából háromszoros szorzót alkalmaznak, ha külföldi az ember.
08:35
Szóval, átadták úgy a vonalat, hogy vannak megállók, amik még el sem készültek. Csak keresztülrohan rajtuk a vonat.
09:20
Lett kávé és szendvics 130 líráért.
Kiderült, a 11-es (nem ötödik, tizenegyedik…) metró hozott be a városba; tavaly adták át.
09:30
A 2-es metrón 20 lírát fizettem, itt tényleg nincs egységes árazás.
09:45
Azt mondták, rossz idő lesz…
Kell egy napszemüveg!

10:01
Forgok össze-vissza, 

mint egy megveszekedett szélkerék; 

egyrészt, mert minden érdekel; másrészt,mert amikor kivágja a tolvaj a táskám, legalább legyen benne egy kis kihívás.
Kéne egy turista térkép.

10:05
Itt tényleg gyakori szín a piros. Nyilván a zászló miatt is. Meg olvastam valamit, hogy szilveszterkor babonából hordják. Kész szerencse, hogy a 

piros alsónadrágomat 

vettem fel. 

10:10 

Padovai Szent Antal temploma. 

Egy belső udvarban. Szép, de láttam már ilyet, például Olaszországban; ezt a templomot az olaszok építették. Ez egy szép egyhajós épület. Kicsit olyan mint máshol Európában a legtöbb turista helyen, itt sincs ülőhely ingyen. 

11:43
A török nyelvben néha francia kifejezéseket találok. A magyar nyelv sok ponton hasonlít a törökre; például a kiejtés.
Az is eszembe jutott, miközben kávézok, internetezek, pihenek, hogy manapság tök lelkesen jövünk ide; de pár száz éve még a távolságot kerestük a törökkel, nem pedig a szelfi pontokat. Amúgy ez a változás jó; csak azért méláztam el ezen, mert vajon mit érezhet az az afrikai, aki Európába jön. A török hódítók már rég kivonultak Magyarországról, ma már eszünkbe sem jut haragudni rájuk. De az európai gyarmatosítók mai napig nem vonultak ki Afrikából (csupán formálisan), vajon ők is ilyen lelkesen érkeznek meg az elnyomóik országába? Vajon mit érezhetnek, amikor náluk ez a történet egyáltalán nincs kibeszélve, sem pedig lezárva?
Az már egy másik filozófiaóra, hogy úgy tűnik, amikor a nyugati hatalom kivonul egy befolyása alatt tartott területről, akkor azt a kevés modernizációt és szociális fejlesztést is rövid úton romba döntik. Tehát mi a jobb egy afrikai országnak: ha kontroll alatt tartjuk, vagy ha kivonulunk – és az a kevés szervezettség is eltűnik? 

12:35
Hű, itt aztán van rutin a sorba állításhoz: a 

Galata-torony 

körül csigavonalban feltekerték az embereket.
Amúgy, ahhoz képest, hogy aludtam három és fél órát egy padon, nem érzem magam fáradtnak. Jó, mondjuk kávét főzni azt tudnak a törökök.
12:48
Amúgy a harminc eurós múzeumi belépővel rendesen 

belehúztak az európai felzárkózásba; 

ez már drágább, mint Barcelona. 105 euróért vettem egy múzeumi bérletet, meglátjuk, mire megyek vele. 
13:24
Tényleg csodás a panoráma a torony tetejéről, de önmagában nekem nem ért volna meg harminc eurót. Remélem, jó képek lettek. 🙂
14:21 

Kínálás ellen nehéz védekezni. 

Besétálok a Galata hídon, és vagy tíz lépésenként nyomja az arcomba egy-egy fickó az étlapot. Amúgy jó fejek, csak én ezt nem akarom. Egy főétel majdnem húsz euró. Marseille-ben ugyanez, tizenöt. Ja, igen, a 

Galata híd 

kétszintes, az Aranyszarv-öböl bejáratánál; az alsón vannak az éttermek.
15:17
Délutánra ez a sétálóutca igazi balkáni káosszá változott. Az az érdekes, hogy tetszik. De azért jobban érezném magam kisebb embertömegben.

16:18
Hát most mit mondjak? A szállásom olyan, amilyenre számítottam: lepusztult, hanyag, olcsó.
Reméljük a legjobbakat. 

2024 december 31., kedd