Hurrá, repülök!

Holnap ilyenkor már Isztambulban leszek, és a programfüzeteket böngészve alig várom, hogy felfedezzem a várost!
A pesszimizmust hátrahagyva bőrönddel, hátizsákkal és egy vadonatúj repülőgéppel indulok az új élmények felé, miközben a gépen egy romantikus lánykérésnek is tanúja lehetek.

---

08:00
Tesóéknál ébredek. Amíg várom, hogy felkeljenek, és lekocsikázzunk a faluba, addig végre elkezdem tanulmányozni az isztambuli programfüzeteket. 

Holnap ilyenkor már Konstantinápolyban vagyok. 

Már most konstans vigyorgok. 

09:00
Éjszaka elhagyom a pesszimizmus hazáját!  (Hogy nekem hol van a hazám? Ezt a kérdést hagyjuk meg az utókornak.) A leggyakoribb mondatrészlet az elmúlt két hétben így kezdődött: „Az a baj, hogy…” Így nem lehet jövőt építeni! 

10:00
Sietősen pakolok és csomagolok. A bőröndöt beleteszem egy vastag banános dobozba, fekete zsákot húzok rá, majd lefóliázom. 

11:59
Indulok is, sem apám, sem én nem mondjuk ki, hogy optimális esetben egy év múlva jövök legközelebb. 

12:40
A postás néni megrökönyödik, amikor előadom, hogy azt szeretném, hogy 

minél később 

jusson célba a csomag, mert magamnak küldöm, de én csak két hét múlva érek haza. 

13:00
A buszparkolóban sült kolbász, forralt bor; nem jó, de a legjobb a parkolóban. 

14:01
A busz balkáni: utas van, jegy nincs; a sikeres jegyvásárláshoz három különböző webshopot kell végigbogarászni.
Azonban a Balkánon egyszerűbb közlekedni, mert ott az emberek alapállapota, hogy a rendszer nem működik. Itt minden nap dühödten konstatálja valaki, hogy a rendszerek nem működnek. Oké, ez tök igaz és szomorú. De mégis mi az új információ?! Akár tervezhetnénk is a váratlan problémákkal. 

14:50
Rádiót hallgatok a buszon. 

„Az erkölcsös nő olyan ritka kincs, amit senki nem keres.” – Balzac 

16:50
Budapesten a Móricz téren, a kedvenc kocsmánk helyén most egy elegáns kávézó van. Hát most sírjak vagy nevessek? Ugyanarra a helyre fogunk járni ugyanazokkal a barátokkal.

17:00
Egy gyors randi a megszokott téren.
17:30
Csak a kávé után irány a reptér.  

18:00
Amúgy, időben vagyok. 

19:00
Kóválygok a vammentes részen. Találtam magyaros ételt és süteményt, de egyik sem volt szép, sem pedig friss a kínálat. Ha meg amúgyi is előre tudom, hogy nem a legjobb élmény lesz, akkor nem fogok fizetni érte, beérem egy müzli szelettel.

19:30 

Állapotom: mostantól eltűnök! 

2025. január 13-ig elrepülök a térerő előtti időkbe. Ha visszaérkeztem a török és egyiptomi utamról, jelentkezem videóval is. 

19:40
Nem jön be a tippem, nem késik a gépem. Tehát helyi idő szerint hajnali egykor Isztambul repülőterén leszek – pontosabban, negyven kilométerre a város központjától. Megpróbálok landolás után néhány órát a világ egyik legnagyobb és legújabb repterén csövezni, aztán kora reggel elkezdek várost nézni. Csak egy hátizsákom van. 

19:55
A magyar olimpiai csapat repülőgépével utazom. Király, egy vadonatúj A321neo gép. 

20:12 

Hurrá, repülök! 

Már nem tudom, hányadik repülésem a mai; most először repülök úgy, hogy magyarul is elmondanak minden információt. 

20:30 

Mögöttem a srác letérdel a padlóra, és átnyújt egy jegygyűrűt a kedvesének. 

Nagy tapsot és ajándék pezsgőt kapnak a repülő személyzetétől.

2024 dec. 30. hétfő