Eper, izzadság, és egy narancsszínű naplemente

Egy hétfő este, egy kő az erdő szélén, a hátamon izzadság és bogarak, de a szívemben nyugalom. Fontvieille-ből nézve a világ ma egyszerre volt illatos, fárasztó, bosszantó és gyönyörű. És van egy üzenetem is hozzá.

---

• Fontvieille, 2025. június 23. hétfő

Mit érzek?
Enyhe izzadtságot és bogarakat a hátamon. A szomszéd faluban, a bevásárlás után leültem egy erdő széli kőre. Itt mészkőhegyből és erdőből is van bőven. Kellemes a levegő, este kilenckor még a nap is visszamosolyog rám.

Mire lehetek ma büszke?
Az egészséges fáradtságomra. Egész nap a bokrok közt hajlongtam, kigyomláltam a rozmaringot – most nagyon finom illata van a kezemnek. Úgy tűnik, a tulajdonos asszony szeret kertészkedni, mert ez a nap az ő utasításai szerint történt, és közben ő is növényeket igazgatott – látszott rajta, hogy élvezi, amit csinál.
Holnap a kolléganőm ki lesz akadva, mert a mára tervezett feladatok közül semmit sem végeztem el.

Mit kívánnék annak, akivel ugyanezek történnek?
Ne hagyd magad felbosszantani!

Apró örömök a mai napon?
Itt van előttem egy félig elfogyasztott friss tál eper, egy félig kifújt tejszínhab, és néhány morzsa a csokis sütiből. Szép ez a narancsszínű nap a zöld lombkoronák felett – amit egy hegyoldalról csodálok.

Tervek:
Sajnos a tulajdonos asszony megígérte a nevemben, hogy holnap este elültetek egy olajfát a barátnője kertjében.
Nemrég hívott az a fickó, akinél múlt héten voltam próbanapon – azt akarja, hogy a következő péntek délelőtt is dolgozzak nála, utána megbeszéljük a továbbiakat.
Nem akartam. Zsinórban ez lesz a negyedik hétvégém, amit a Calanque partjain töltök. Legalább szép helyen alszom majd.

Mire van szükségem?
Hát, nem tudom. Kissé elveszett vagyok.
Most, ebben a pillanatban nem hiányzik semmi.

Miért vagyok hálás?
A türelmemért. A napsütésért, a levegőért. A rozmaring és a levendula illatáért.

Egyéb gondolatfoszlányok:
Pride-felvonulás:
Én itt, Provence-ban, csendben kimegyek a térre; sétálok, táncolok a tömeggel. Magyarországon üldözött lett a szivárvány (értsd ezt akárhogy…). Én nem vagyok radikalista. Ha most Budapesten lennék, az utca közepén, hangtalanul, a saját dallamomra keringenék.
Mi az én üzenetem?
Minden ember, őszinte érdeklődéssel mondja a mellette állónak: „Ça va?” Szó szerinti jelentése: „Hogy vagy?” / „Minden oké?” – lehet ez kérdésként és kijelentésként is.
Ez ma már csupán egy üdvözlési forma.

Azt kívánom mindenkinek – és mindenkinek –, legyünk őszintén érdeklődőek!
Mindig legyünk kíváncsiak az éppen mellettünk állókra is!