Topkapi Szeráj

A Topkapi Szerájban töltött órák alatt egyik ámulatból a másikba estem, a gyönyörű termek, a Márvány-tengerre néző panorámák és a lenyűgöző történelmi részletek között. A szultán fényűző világa, az arannyal és drágakövekkel díszített tárgyak, valamint a különleges építészeti megoldások mind lenyűgöztek. Négy órám elteltével sem éreztem, hogy a végére értem volna a csodáknak, ez a hely valóban több mint egy egyszerű látogatás!

---

07:58
A nap még alszik, és a pálpusztai sajt illatú szobatársak is. Legalább az egyiküknek volt annyi esze, hogy teljesen kitárta az ablakot, amúgy sincs nagy hideg. 
Felhős az ég. Milyen jó, hogy a panorámafotókat már tegnap elkészítettem. 

08:58
Szép ez a 

narancsos égbolt 

az ázsiai part felett. Talán holnap reggel felkelek időben, és lejövök napkeltét fotózni.

08:35
Hogy miért vizesek állandóan az utcák? Hát, mert minden reggel 

felmossák őket. 

Sőt, itt mellettem éppen egy buszmegálló üvegfalait mossák.

09:05
Ami Budapestnek a kettes villamos, az itt a T1; végigvisz a parton, a legtöbb látványosság előtt.
Ennek a városnak is nagyon jót tesz, ahogy a reggeli 

napfény átszínezi a parti sziluetteket; 

ezt elnézegetném minden reggel. 

09:36 
Nahát, egy ezer éve 

kidobott fürdőkád 

a fák között!
Mondhatni, remek; az emberek meg csak kerülgetik!
A régészeti múzeum mellett sétálok éppen. 🙂

09:40
A Topkapi Szeráj a régészeti múzeum felett van, az óvárosi félsziget csücskében, közvetlenül a Hagia Sophia háta mögött. 

Egy hatalmas park, benne udvarházakkal, belső udvarokkal, csillogással. Itt lakott a szultán.

Azt írják, sok kiállítás van, akár három órát is eltöltenek itt a látogatók.

09:50
Oh, Réka, egyszer még beérik az ötleted. Egy csomó személyes idegenvezető rohangál körülöttem öt-tíz fős csoportokkal, és tök tetszik, amit csinálnak.

Megyek is az egyik csapat után, biztos jobban tudják, hol érdemes kezdeni.
Öt parkos udvart vesznek körül tornácok és házak. Ebben az első udvarban például tizenegy kiállítás van. 

09:51
Ó, micsoda öröm, a konyhai résznél kezdenek.

Egy külön, hosszú és szűk udvar két oldalán talán tíz épület. Mind konyha, ételek, italok, kávék, díszítés, tálalás. 

10:00 

Nem spóroltak a porcelán díszítésekkel. 

Végtére is, az akkori világ leghatalmasabb ura lakott itt.  

Találtam egy 

húsdarálót, 

ami pont olyan, mint a nagymamámé.  

Nekem a tojás formájú, díszes porcelánedények tetszenek itt a legjobban, amelyeknek, ha – jól értem – a tetejét leemelve gyümölcsdesszertek vannak bennük.

11:07
A fegyvertár következik. 
Díszes kardok, puskák és egyéb látványos, „nem tudom mik”.

11:10
Van egy francia író, Mathias Énard akinek a Mesélj nekik csatákról, királyokról és elefántokról című könyve Isztambulban játszódik. Itt látom azt a tőrt, amit a könyv szerint 

Michelangelo rajzolt meg.

11:13
Majdnem japán turista üzemmód: először lenyűgöződöm mindenen, aztán kattintgatom a fényképezőgépet. 

Találtam 

magyar kardokat 

az oszmán kincsestárban. Nem itt és most kérdezem meg, vajon hogyan kerültek oda…

11:22
Órák terme.

Gyönyörűségek az akkori világ minden tájáról. Kezdve a szekrény méretű szerkezetekkel, a végén egészen pici, drágaköves zsebórákig. 

Nahát, a drágakő errefelé már ingerküszöb alatt van. Tetszik, hogy 

nem csak aranyat használtak.

11:26
Egy királyi fogadóterem.

Tetszenek ezek az alacsony, kanapé szerű ülő alkalmatosságok; szerintem kényelmesebbek, mint amit mi használunk.

11:36
Rövid sorban állás után érkezem 

a hárembe. 

Ez önmagában akkora épület-együttes, mint máshol egy komplett kastély.

11:40
Most komolyan, az összes lány együtt alszik? Egymás mellett, kis helyen? Semmi privát szféra?  

Legalább párnacsatáztak esténként?

11:46
Hasonló kék csempék vannak itt, mint a Kék mecsetben.

11:56
Ez itt, a kőfalak között, egy kőből épített illemhely. 

A dédapám száz éve még a kert végi fabódéba járt. Némely középkori váraknak, az emeletein, a falon kívül volt felfüggesztve egy fülke, és – csendes széljárás esetén – a várárokba hullott a „szajré”. Oké, ez így erős sarkítás.
Valójában csak az jutott az eszembe, hogy minél több helyen járok, annál biztosabb vagyok benne: 

Európa csak az európaiak szemében a világ közepe.

12:02
A szultán (újabb) terme valóban lenyűgöz.

Mozog a szám, de nincsenek szavaim. 

Még egy tükörszelfire is megállok.

12:22
Azon gondolkodom, ezekből a gyönyörű termekből és udvarokból kiengedik a hölgyeket, vagy be vannak zárva ebbe az arannyal (és minden mással is) díszített világba?

12:25
Mindenhol ki van írva: ne fotózz, ne cigizz. Az eredmény: nem gyújt rá senki.

12:38
Egy újabb mecset, szent ereklyékkel. 

Ez igazán hálátlan feladat lehet: szertartást tartani a szentélyben az épp csak áthaladó turista áradatnak.  

Merthogy itt épp egy vallási elöljáró énekel, kántál. Az egészben az a furcsa, hogy 

jól esik hallgatni a dallamokat.

12:48
Találtam egy pici könyvtárépületet. 

Ez sem olyan, mint az európai könyvtárak: az alacsony ülő alkalmatosságok előtt alacsony kódex-támaszok vannak. Szerintem így kényelmesebb lehet olvasni.

12:52
Egyik ámulatból a másik terembe esem.

13:06
Jó ez a Márvány-tengerre néző terasz.

Délutánra elúsztak a felhők. Köszi az ezüst hidat, napocska! 

Kezd tetszeni ez a város.

A turista kiadvány szerint ez a szeráj, akár három órás program is lehet. Én már négy órája itt gyönyörködöm, és még nagyon nem akarok a végére érni. 

Ha jól értem, a Topkapi palota olyan nekik, mint nekünk a Budavári épületegyüttes. 

Csak ezt itt nem fosztották ki a törökök, 

sem pedig a németek, és nem bombázták rommá az oroszok.

13:14
Ékszergyűjtemény. 

Trükkösek ezek a tükrös megoldások, amelyek között bemutatják az ezer színben ragyogó ritkaságokat.

13:30
Még egy panorámaterasz. 

Imádom a tenger látványát! 

Erről a teraszról szinte egész Isztambult belátni.

13:58
Ez az épület kilóg a sorból; szerintem már a 19. században épült. 

Itt mindenkinek lábzsákot osztanak, de én 

nem szeretnék felesleges szemetet termelni, 

ezért leveszem a cipőmet.

14:00 

Piros csillárok a fogadó teremben? Ötletes!

14:10
A kertben előbújik belőlem a mélyen szunnyadó fotóművész: egy kő oroszlánt fotómodellé léptetek elő. 

14:15
Egy újabb pihenést és beszélgetést szolgáló pavilon. 

Aham, szóval igaz a sztori: a szultán anyja volt a főnök a palotában. Ahol ő tartózkodott, mindig csobognia kellett a víznek, hogy ne lehessen kihallgatni a beszélgetéseit.

14:20
A telefonom jelez, hogy etessem meg pár marék elektronnal. Erről eszembe jutott, hogy én is éhes vagyok, és rám férne egy kis pihenés. 

Azért előtte még egy újabb panorámateraszt megcsodálok.

14:41
A királyi öltözködés termei. 

Ó, de pici lába volt a szultánnak! A fölötte lógó kaftán viszont egy majdnem kétméteres emberre való. Ezt így nem értem. Ráadhatnák egy bábura, a jobb szemléltetés érdekében. 

Némelyik öltözék hasonlít a kuruc viseletre.

14:45
Tehát, ha jól értem a képet, itt a szultán a köntöse alatt egy szoknyát (pontosabban egy entarit) viselt.

14:53
Elérkezem az utolsó pavilonhoz, ami ismét egy királyi fogadóterem. Most először látok fapadlót, minden más helyen kőpadló van.

15:03

Háromórás program, mi? Vagy úgy értették: három órakor végződő program? 

Emiatt a Hagia Irene templomát kihagyom, inkább a Szulejmán-mecsetbe megyek el.

Isztambul, 2025. január 3.

–