Tudod, mit szertek Montenegróban?
Manapság, ha meghallom az élmény szót, az első gondolatom: „Mennyibe fog ez nekem kerülni?”
Itt, az is feltalálhatja magát, aki nem húz maga után egy bankfiókot.

Montenegró partja nem az a hely, ahol minden kisimított, csillogó és turistára szabott.
Cserébe sokszor szebb, olcsóbb és emberibb, mint a felkapottabb mediterrán partszakaszok.
Elmondom, mit szerettem bennük, kinek ajánlanám, mire érdemes felkészülni.

Ulcinj

Annak való, aki hosszú strandot, olcsóbb szállást és kevésbé „európaira polírozott” hangulatot keres.

Míg Kotor, Velencéhez, addig a shkodrai tó környéke az Oszmán birodalomhoz tartozott a múltban;
itt harangzúgás helyett a müezzin énekét halljuk.

Az óvárosi félsziget mészkő sikátorai nekem Budvát juttatják eszembe; csak kicsiben és zsúfoltság nélkül.

Velika plaza: még sehol sem láttam fekete homokot; főleg nem egy lassan mélyülő végtelen strandon.
Furcsa kontraszt ez a város alatti sziklás napozókhoz képest;
tudod, azokhoz a vagány, vizbe ugrálós zöld – fehér – kék öblökhöz képest.

Közlekedés szempontjából is a déli végre érkezel, nem jön ide sem vonat, sem jelentősebb főút.

Szálláskereséskor ellenőrizd a távolságokat, pl. a Mala Plaza strandjához viszonyítva, mert a városhoz, 14 (!) kilométeres partszakasz tartozik; ami több mint két kilométerre van, az már üdülőtelep; annak meg az az előnye, hogy ez a legolcsóbb környék az országban.

Autóval sokkal könnyebb belakni ezt a széthúzott partszakaszt.

Bar

Jó bázis, ha olcsóbban akarsz megszállni, és onnan bejárni a partot.

Egy legenda szerint, a vele szemben lévő olaszországi Bari városáról kapta a nevét.

Habár a Velika plaza a legcsaládbarátabb strand – talán az egész kelet – Adrián;
gyerekkel mégis inkább Barba jönnék,
mert nekem szempont a vonat és a busz elérhetősége.

A kedvenc épületem a Szent János Vlagyimir-székesegyház, (a strandoktól két perc sétára); benne – sok más mellett egy freskó, amin egy szovjet kiskatona pisztolyt fog a védőszentekre.

Tisztelem az itt élők szorgalmát; már csak azért is, mert ebben az országban elkeserítő, hogy szemetet bárhol találni, kivéve Bár kavicsos strandjain.

Ráadásul, ez a montenegrói partszakasz olcsóbbik vége.
Hidd el, jobban jársz, ha itt szállsz meg, és inkább buszra szállsz, hogy megnézd a nevezetes látnivalókat.

Tipp: Ulcinj és Bar közötti buszúton tapasszad a kamerád a hátsó ablakra,
majd játszd le a felvételt visszafelé.

Az online busz és vonat menetrendeket ne vedd szentírásnak

Biztos, ami biztos, mindig legyen nálad uzsonna, könyv.
A megbízható hírforrás az a mufurc néni az állomásépületben.

Én úgy szoktam, hogy felírom mikor, honnan hova akarok eljutni.
Leteszem elé a papírt, beszélek hozzá angolul, válaszol a saját nyelvén, majd a papíromra ráfirkálja a lehetséges időpontokat.
Rámutatok egy időpontra, ő ad hozzá egy jegyet.
Majd a jegyet és a jegyzetet megmutatom minden kollégájának, akik elbarkóbázzák merre van az előre.

Van egy 0,5–2 € közti díj:
amikor, belépsz a buszállomás peronjára, amikor csomagtartót használsz, amikor online jegyet viszel (amit, emellett nyomtass is ki).
Ne lepődj meg: többnyire mikrobuszok közlekednek a falvak között.

Sutomore

Akkor, ha egyszerre akarsz könnyű közlekedést, természetközeli naplementéket, homokban táncoló bárokat.

Megáll itt a podgoricai, belgrádi vonat és busz; de autóval is jól megközelíthető.

Ez a táj és a benne lévő teraszok már a teremtés pillanatában insta-kompatibilisek voltak.

Négyszáz–nyolcszáz méter magas hegyek veszik körbe, és az eldugott öbleit, mint pl. Maljevik Plaza-t, elfelejtették modernizálni.

Ezt a falut kétféle típusnak ajánlom:
akik gyönyörű helyeken szeretnek túrázni, és akik naplementében akarnak borozni.
Bevallom, nekem ez a kedvenc helyem, mert én mindkét típusba beletartozom.

Budva

Kihagyhatatlan, de megszállni nem biztos, hogy itt érdemes.

Budva túl gyorsan nő. Napról napra több ember osztozik ugyanannyi energián, ivóvízen és úthálózaton. Ez nyílván az árakon is látszik.

Akkor mégis miért ide? Az életérzésért!
Ha csak képeken látod, nem hiszed el, hogy ilyen csoda tényleg létezik.
A három kilométeres parti sétányon, még délután is tudtam egyet táncolni.

Míndeközben az óváros félszigete,
az adriai térség egyik legrégebbi lakott helye. Nekem az az érzésem volt, mintha egy darabka középkorba csöppennék, ahol nemcsak girbegurba sikátorok jelentenek TikTok-témát, hanem a méltán híres templomok és a Citadella is.

Ide nem aludni jönnék, de mindenképpen jönnék.

Az autós közlekedéssel csak türelmesen ebben az országban.
A szerpentinek, alagutak, az állandó dugók miatt inkább kétszeres menetidővel számolj.
Montenegrónak a partja is hegyvidéki, ahol csak a természet lerombolásával lehetne utakat bővíteni.

Tivat

Az átmeneti állomás vagy belépő a kotori öböl világába.

A jugoszláv időkben fontos hadikikötő volt itt, de amúgy a partja már közel ezeréves, például a templomát 1373-ban építették. Repterét, viszont csak az utóbbi évtizedekben építették ki a nyaralók számára is.

Ha itt alszol, figyeld meg buja növényzetét, olívaolajmalmát és naplementekor ülj le picit a jachtkikötőben.

Személyes tapasztalásom szerint a kotori öblök vize egy picit hidegebb, viszont még a többinél is tisztábbak, mélyebbek a kékek.
Ez a part már másért, de nem kevésbé szép, mint a nyílt tengeri szakaszok.

Budva és Kotor között ez egy nyugodtabb, kevésbé túlárazott megálló.

Kotor

Ahol nem egyszerűen megérkezik az ember, hanem beszorul a hegyek és a történelem közé. 

Én is, az UNESCO-világörökségi katalógusban olvastam róla először;
akárcsak azok, akiket az óceánjárók hoznak;
míg ők Európa legdélebbi fjordján át érkeznek,
addig én a Vrmac-alagúton jutottam be
az ezer méter feletti hegyek közé.

Nekem például az jelentette a felejthetetlen élményt, amikor felértem a várhegy tetejére.
És magam alatt láttam az Adria egyik legjobban megőrzött középkori óvárosát, mely nem mentes velencei hatásoktól sem; imádom ezt a történelem által ide rétegzett sokszínűséget.

A kulturális emlékek között szép számban láthatunk macskaköves utcákat és a kövek között macskákat.

Akkor aludj itt, ha a pénztárcád is támogatja, hogy mindennek a közepébe csöppenj.
Van még egy csomó mesés hely az öbölben – ahonnan még a tömegközlekedés is rendben van.

Imádom a cicákat is, de sajnos máshol tapasztaltam már a túlszaporulat következményeit is; ezért külön öröm, hogy itt van olyan szervezet, amely nemcsak a macskák egészségével foglalkozik, hanem a fogamzásgátlással is.

Herceg Novi

A félreesőbb, romantikusabb, a lassabban felfedezhető.

Amikor olvastam, hogy tél végén itt is virágzik a mimoza, a település azonnal belopta magát a szívembe.

Ide egyszerűbb Bosznián keresztül eljutni, mert a kotori öböl távolabbi sarkán van, már a horvát határnál.
Talán épp emiatt csökken a népessége, látogatottsága, mert a jugoszláv időszak után, magának  Montenegrónak az egyik legeldugottabb pontja lett, ma már csak a harmadik legnagyobb település.

Aztán itt vannak a szokásos, de sehol sem unalmas látványosságok: többek közt a bosnyákok, velenceiek által itt hagyott kultúrtörténeti emlékek, erődítmények, templomok.
A szomszédságában pedig egy gyógyüdülő.
Az igalói iszap állítólag kiváló a mozgásszervi panaszokra.

Amikor teltház van a horvát partokon, én biztosan lejönnék idáig.

A mimoza olyan a mediterrániumnak, mint a magyaroknak az aranyeső.
Ahogy enyhül a tél, ez az első, ami virágzik. Az amúgy hatalmas zöld fák ilyenkor sárgában pompáznak;
a francia Riviérán ez a farsang virága is.

Nem teljes a listám

Ez a tengerpart, ennél az írásnál sokkal-sokkal gazdagabb.

Amúgy, kimaradtak a szárazföld hegyei is, ami megmagyarázná, szó szerinti fordításban miért lett Fekete-hegy az ország neve. A történelemkönyvek azt is megválaszolják, miért az olasz név, a Monte Negro terjedt el, nem pedig a Balkánon használatos Crna Gora. Ezt a könyvet felütve azt vennénk észre,
hogy az alig húszéves ország több sztorit tartogat, mint egy ezeréves Magyarország krónikái.

Miért szerethető ennyire Crna Gora, miközben ennyire esetlen?

Montenegró konkrétan átaludta a huszadik századot.
Az egykori Jugoszlávia számára az egyetlen érdekesség, hogy Bar végében van a kelet-Adria egyik legjelentősebb ipari kikötője. Amúgy, az ipari és turisztikai fejlesztések elkerülték e régiót, ezért a természetet elfelejtették tönkretenni – eddig…

Erre a gyönyörűen elmaradott országra zuhan rá a huszonegyedik század kíváncsisága.
Az eredmény? Az embereknek fogalmuk sincs a kulturális és a természeti örökség védelméről, pedig itt, egyelőre, még bőven van mit védeni. A nyugati turisták igényeit egyszerűen nem értik, ezáltal nem is árazzák be.

Hozzáállásban a Balkán szélén, végösszegben Horváthország alatt vagyunk.

Szerintem Montenegró szerethetősége épp abban rejlik, hogy itt, egy picit, lemegyünk a térképről.
Az élmény, akkor lesz teljes, ha a telefonod offline állapotban hagyod,
itt amúgy is kikapcsolódunk a nyugati Civilizációból.
Hagyjuk, hogy a komfortzónánk is kikeljen néha önmagából.

---