Tisztességes válaszokra várva
A munkahelyi kommunikáció hiánya és a pihenőnapok körüli feszültségek könnyen felboríthatják az ember nyugalmát. Egy olyan napon, amikor a helyzeteket őszinteséggel is meg lehetett volna oldani, mégis csak frusztráció maradt.
Munka után beszélek az igazgatóval. Jól tudom, hogy a karbantartó vasárnap is szabadságon lesz? Jól tudom, hogy az étterem holnap is zárva lesz? Szinte semmit nem mondanak el nekem! Mindent csak véletlenül, az utolsó pillanatban tudok meg.
Vasárnap lenne a pihenőnapom, de a karbantartónak köszönhetően most hat napot kell dolgoznom! A főnök azt mondta, nem pótolja a kimaradó pihenőnapomat, mert szerinte a nyáron nem dolgoztam le a szükséges óraszámomat. Ha kötekedni akarnék, megkérdezhetném, hogy ezt mégis mi alapján számolja ki, mert a digitálisan vezetett jelenléti nyilvántartás köszönőviszonyban sincs a valósággal.
Elég lett volna, ha őszintén válaszol, például így: „A karbantartó szabadságot kért, és nincs más opció, minthogy a pihenőnapodon is behívjalak dolgozni.” Ezt teljesen megértettem volna. Mondtam is neki, hogy novemberben maradok és ingyen segítek, de decemberben és januárban ez nem biztos. Elkezdett érvelni azzal, hogy nekem ez jó üzlet, mert errefelé sokba kerülne egy albérlet fenntartása. Mondtam neki, hogy ezt Budapesten is meg tudom oldani. Lehet, hogy nem szívesen megyek Magyarországra, de ott is van ingyen szállásom.
Azt hiszem, legközelebb azt is elvárja majd, hogy pénteken a karbantartó és a mosogató helyett is dolgozzak egyszerre. Ez a nap teljesen dühítő! Egyszerűen nem tudok lehiggadni.
Les Baux, 2024. október 9.
Úgy érzem, ha a tulajdonosasszonynak nincs egy korrekt válasza arra, hogy pontosan mit vár el cserébe a szállásért, akkor decemberben visszamegyek Budapestre, és csak akkor jövök vissza, ha nem találok egy jobb ajánlatot a tengerparton. Ennyi. Az októberi és novemberi kellemetlenségeket elengedem, de ha nem kapok korrekt válaszokat, nem térek vissza.
2024. október 9., szerda.
