Egy Mosogatós Napló

Pontosabban, már csütörtök délelőtt mesélek az elmúlt két mosogatós napomról.

Amik, amúgy nem voltak rosszak, amolyan átlagos hétköznapok voltak. Kissé fárasztó volt a két nap, van ez így néha.
A szerdai nap tanulsága, hogy akiről azt gondolnám, hogy tud barátságosan közeledni másokhoz, valójában kevesebb benne a jóindulat, mint nyúsziban a bátorság. Mondok neki valamit és egy harmadik embertől hallom vissza, hogy arról beszélgetnek, amit pár órával korábban mondtam. Úgy tűnik, az emberek roppant öncéluak. Játszák az eszüket, paroláznak. Nekem erre semmi szükségem! Talán az a legjobb, ha hangtalan, szótlan végzem a munkámat. Mindkét nap délután bementem a városba, amit élveztem.
Vettem egy cserepes rózsát az ablakomba, és benéztem a fotó fesztiválra is. Plázs hangulat volt a kolostor udvarában. Plakátok, zene, strandszékek; az élet szép.
Vajon hány szépséget veszünk észre a szürkeségben? Egyszerű hétköznapok, mégis annyi érdekesség történik.
Néha kezd olyan érzésem lenni, hogy elmegy mel­lettem a nyár; pedig nagyon nem így van. Itt van július, és én azon gondolkodom, mit csináljak, hova menjek? Bárhová! Mindenhol meg lehet tölteni a napot örömmel. Mindenhol történik valami.