Így nem vesztettem el a szüzességemet

Aznap valahol félúton jártam a gyerekkor és a felnőttkor között, csak nem tudtam, hogy ez két külön szerelvény, és én rossz vonatra szálltam fel. Arra, amelyiken az „ágyba viszem” csak logisztikai kihívás.

---

A falumnak kellett volna kiokosítania. Nem tette.
Amikor a városi kollégiumban, a hatórás vacsoránál elhangzott a „felvilágosítás” szó, azt hittem, valahol felkapcsolják a lámpákat.

A tévében az udvarlás ment, a csókolózás ment, a romantika ment. A folytatás meg… nos, olyan csatornánk nem volt.

Egy fülledt siófoki éjszakán ismertem meg a lányt, de a pletykák már az első tánc előtt bemutattak engem.

Amit megtanultam, azt sikerrel alkalmaztam: bókoltam, csókolóztam, akár nyilvános helyen is. Az a hír járta, ágyba is viszem a nőket.
Az „ágyba viszem” egy logisztikai kifejezés; ez nem is volt kérdés akkor.

Engem a nagyszüleim szoktak ágyba vinni. Alvás előtt.
Eddig tartott a tudományom.

A lány egyszer mesélt a korábbi kapcsolatáról. 

„A házibuli után ott is aludtam nála.”
Praktikus ötlet, gondoltam.
„De nem alvással töltöttük az éjszakát.”
Hát persze. Akkor a legjobb kéz a kézben csillagot számolni.

Én akkor még azt hittem, a következő lépés a beszélgetés.

Egy dolog azóta sem változott: az én világom sokkal egyszerűbb, ha mindent kimondanak és nevén neveznek.

Ott ültünk a bárányfelhőkkel tapétázott szobában. Ő mesél, én bólogatok, és közben az ablak alatt
gyorsabban közeledik a december, mint az én felismeréseim.

Hetente kétszer mentem fel hozzájuk.
Hetente kétszer kettesben hagytak minket virágokkal és DiCaprio-poszterrel.
Zárt ajtók, odakint harsány retró.
Süketek ezek, konstatáltam. Jobb, ha közel hajolok hozzá.

Aztán egy csütörtökön a teljes család elment nagybevásárolni. 

Olyan volt, mintha egy titkos társaság egyszerre vonulna ki a helyszínről.
A szatyrok elzizegtek, a zár kattant.

Vad csókolózásba kezdtünk.
„Melegem van, leveszem ezt a pulóvert.”
„Még úgy is, hogy nincs alatta póló?” kérdeztem,
és most először hallottam a saját hangomat egy ilyen jelenetben.

Valóban, én is forrónak éreztem a levegőt.
Tanári segédlet nélkül is megállapítható: itt valaki feltekerte a hőfokot.

Levetettük a pólót. És akkor jött a tudomány.

Libabőr. Hideg bőr. „Melegem van.”

Állítás: melege van.
Tapasztalat: libabőr.
Következtetés: az univerzum bolond.
Megoldás: simogatás.

Azt már tizenévesen is tudtam, hogy az univerzum dobálja a furcsaságokat.
Ez itt a mai adag.

Simogattam a karját, a derekát, és közben azt éreztem: hú, de jó ez a csókolózás.
A romantika működött. A tudomány is működött.

A következő lépés?

„Nekem mennem kell vacsorára.”
„Most?!”
„Mindig hatkor.”
„De ma is?”

Nézett rám hangtalan.
Csak a szemei kiabáltak.

Hazafelé még arra is gondoltam, hogy bátor vagyok: megállapítottam, hogy szép fehérneműje van. Ez gyakorlatilag az erotika űrkutatási szintje.

Hiányérzetem nem volt.
Én akkor még azt hittem, a következő lépés: beszélgetés.

A sztorihoz tartozik egy korábbi epizód is a Balatonról. 

Diszkó után egy ágyban aludtunk.
Én fáztam, ezért vittem magamnak egy plédet, és betakaróztam.

Nem bújtam be a takarója alá.
Nem azért, mert erkölcsös voltam.
Hanem mert azt hittem, a takaró területileg szuverén állam.
Határátlépéshez vízum kell.

Otthon a nagyszüleimnél az volt a szokás, hogy ha tévéztünk, én hoztam a saját takaróm, és befeküdtem közéjük.
Mindenkinek megvolt a maga kis alvós szettje.
A közelség nálunk nem csábítás volt, hanem praktikum.

Tizenhét évesen azt már tudtam, hogy nem a gólya hozza, de azt, hogy konkrétan hogyan „készül a gyerek”, azt senki nem mondta el. Senki.

Láttam meztelen nőt újságban. Az internet létezett, de olyan lassú volt, hogy mire betöltött volna bármit, addigra én már filozófia-szakkört alapítottam volna magamban.

És így lett az, hogy rólam azt hihették: „ágyba viszem a lányokat”.
Én meg közben csak azt hittem, a következő lépés: beszélgetés.

Aztán egyszer valaki végre felkapcsolta a villanyt.
Pont azzal kezdte, hogy lekapcsolta.

Két évvel később veszítettem el a szüzességemet. 

Úgy történt, hogy az akkori barátnőm feltette a jó kérdést:
„Konkrétan, hány nővel voltál eddig?”

Nem is játszotta tovább a szendét: lekapcsolta a lámpákat.
Elárulta, a következő lépés az, amikor megérintem a cicijét…

Hurghada, 2025. december 19.

---

---

Comment je n’ai pas perdu ma virginité

Il fut un temps où « je t’emmène au lit » n’était pas une promesse pour moi, mais une question de logistique. La romance fonctionnait, les baisers aussi, sauf que la suite n’était jamais fournie avec le mode d’emploi. Voici l’histoire de la façon dont je suis devenu une légende supposément sûre d’elle… tout en me trompant complètement sur l’étape suivante.