Egy könyv, amely meglepő formában, mégis gyönyörűen beszél a szerelemről. Egy örömlány és egy férfi története, amelyben a szenvedély, a remény és a tévedések keverednek. Dino Buzzati regénye nem csak a testiségről, hanem a lélek vágyódásáról is szól.

---

Egy szajha, egy építész – és a szerelem

Már nem emlékszem, melyik riportban hallottam, de azt mondták, ez egy nagyon szépen megírt könyv a szerelemről (a riport alany top hármas kedvence volt).
Csak azt nem mondta senki, hogy ez a könyv egy szajháról és a klienséről szól majd.
Amúgy igaza volt a riport alanynak.

Tele van a könyv gyönyörű megfogalmazásokkal, jól megformált karakterekkel, kidolgozott történettel.
Valóban szerepelnek benne örömlányok, és nincsenek kikerülve a szeretkezések sem,
de nincs benne több erotika, mint egy mai főműsoridőben sugárzott filmben.

Ez a regény egy férfi vágyakozásairól, reményeiről szól.
A férfi egy jómódú építész, lehet vagy ötven éves.
Megismerkedik egy körülbelül tizennyolc éves lánnyal –
igen, aki egy örömlány – így ismerkednek meg.
A lányról megtudja, hogy szegény családból jön, profi szinten balettozik, fotómodell karrierről álmodik, és ravaszságért nem kell a szomszédba mennie.

Nem én leszek az, aki elítéli bármelyik szereplőt is!

Már a könyv elejétől az a dühös kérdés motoszkált bennem:
„Ez a férfi mégis mit remél?!”

Adott egy lány, akinek nem a magánélete, hanem a fizetett munkája a „szerelem”,
és adott egy pasas, aki a „hétköznapi módszerekkel” nem talált szerelmet.

Azt teljesen megértem, hogy beleszeretett a lányba –
az író olyan szépen fogalmaz, hogy jómagam, csak az olvasás alapján is bele tudnék szeretni ebbe a nőbe.
Csak hát… mire számított?

Aztán belegondoltam, hogy ez a könyv az 1960-as években íródott (egyébként Milánóban),
abban a korban, amikor még nem létezett az önismeret fogalma.
Mert ha lett volna önismerete a férfinak, akkor rájött volna, hogy ő itt csak egy ügyfél.
Vásárolhat magának VIP státuszt azáltal, hogy havi „tartásdíjat” és lakást fizet a lánynak,
de a lánynak ez akkor is csak a munkája, nem pedig a magánélete.

Miért érdemes elolvasni ezt a könyvet?
Mert a szerelem ilyen!
Értem, maga a történet és a kontextus… „egyedi”,
de az, ahogy a férfi beszél a lányról – az színtiszta szenvedély.

Mi a bonyodalom?
Az, amikor a férfi féltékeny lesz –
és ahogy ezt az író ábrázolja, nekem végig az volt a gondolatom:
igen, a féltékenység ilyen.

Szóval, ha egyetlen könyvet kellene ajánlanom, ami bemutatja egy szerelmi történetben rejlő dinamikákat,
akkor ez lesz az!

Hogy miért volt állandóan féltékeny a főszereplő?
Azt hiszem, maga a kontextus adja magát.
Van egy nő, aki abból él, hogy szerelmet „árul” –
nyilván az az érdeke, hogy ezt a szerelmet minél több ügyfélnek adja el.
Amúgy a munkájában az egyik legjobb.

(Téveszme: egy örömlánynak nem a szexben kell a legjobbnak lennie, hanem érzékiségben.
Ezeknek a férfiaknak az életéből elsősorban az érintés és a közelség hiányzik – és ezt a lány tudja.)

Szóval, ez a lány annyira jó a szakmájában, hogy a főhősünk még a lakását is kifizeti.
A főhősünk éppen csak azt nem fogja fel, hogy a munka és a magánélet nem ugyanaz.

Vajon sikerül ennek a férfinak ezt a szerelmet átvinni a magánéletébe?

Ez egy gyönyörű könyv a szerelemről.

Hurghada, 2025. december 22.

 Idézetek a könyvből - Egy szerelem története jó néhány széljegyzettel 

---

A Whore, an Architect – and Love

A surprising yet tender novel about love, wrapped in an unusual context. Dino Buzzati’s story of a man and a sex worker offers more than meets the eye. A tale of passion, illusion, and the yearning for intimacy.

English body text:
Book Experience
Dino Buzzati – A Love Affair

I can’t recall which interview it was, but someone mentioned this book as one of the most beautifully written stories about love (it was in their top three).
What they didn’t say is that this book is about a whore and her client.
That said, the interviewee was right.

The book is full of beautiful phrasing, well-formed characters, and a carefully crafted plot.
Yes, there are sex workers in the story, and lovemaking is not avoided,
but there’s no more erotic content than in a modern prime-time movie.

This novel is about a man’s longings and hopes.
The man is a wealthy architect, probably around fifty.
He meets a girl who’s about eighteen –
yes, she’s a sex worker – and that’s how they meet.
He learns that she comes from a poor family, is a skilled ballet dancer, dreams of becoming a photo model, and she’s clever as hell.

I won’t be the one to judge either of them!

From the very start, one furious question kept nagging me:
“What exactly does this guy hope for?!”
Here’s a girl whose job is love – not her private life –
and here’s a man who couldn’t find love through “ordinary means.”

I fully understand why he fell in love with her –
the author’s writing is so beautiful that I myself could fall in love with this woman just from reading.
But still… what did he expect?

Then I realized – this book was written in the 1960s (in Milan, by the way),
a time when the concept of self-awareness didn’t even exist.
Because if this man had any self-awareness, he would’ve seen he was just a client.
Sure, he could buy VIP treatment by paying her a monthly allowance and a flat,
but to the girl, it would still be her job – not her private life.

Why is this book worth reading?
Because love is like this!
Yes, the story and context are… “unique,”
but the way the man speaks about the girl – that’s pure passion.

What’s the conflict?
It’s when the man becomes jealous –
and the way the author illustrates it made me think the whole time:
yes, jealousy is like that.

So if I had to recommend a single book that shows the inner dynamics of a love story,
this would be it.

Why was the main character constantly jealous?
I think the context explains itself.
There’s a woman who lives off selling love –
naturally, her goal is to offer this love to as many clients as possible.
And she’s one of the best at her job.

(Misconception: a sex worker doesn’t have to be best at sex – but at sensuality.
What these men lack most is touch and closeness – and the girl knows this.)

So this girl is so good at her job that the man even pays for her apartment.
Our protagonist just can’t grasp that work and private life are not the same.
Will he succeed in turning this love into something real?

This is a beautiful book about love.

Hurghada, December 22, 2025

---

Une prostituée, un architecte – et l’amour

Un roman étonnant mais profondément tendre sur l’amour, dans un cadre inattendu. Dino Buzzati explore les désirs et les illusions d’un homme tombé amoureux d’une femme qu’il ne pourra jamais vraiment posséder. Une histoire où la sensualité côtoie la solitude.

Texte principal en français :
Expérience de lecture
Dino Buzzati – Histoire d’un amour

Je ne me souviens plus dans quelle interview j’ai entendu cela, mais quelqu’un disait que ce livre était l’un des plus beaux jamais écrits sur l’amour (il figurait dans son top 3).
Ce que personne n’a précisé, c’est que le livre parle d’une prostituée et de son client.
Cela dit, l’interviewé avait raison.

Le roman est rempli de phrases magnifiques, de personnages bien construits, et d’un récit soigneusement élaboré.
Oui, on y trouve des travailleuses du sexe, et les scènes d’amour ne sont pas évitées,
mais il n’y a pas plus d’érotisme que dans un film en prime time d’aujourd’hui.

C’est une histoire sur les désirs et les espoirs d’un homme.
Un architecte aisé, d’environ cinquante ans,
fait la connaissance d’une jeune fille d’environ dix-huit ans –
oui, c’est une prostituée – c’est ainsi qu’ils se rencontrent.
Il apprend qu’elle vient d’une famille pauvre, pratique la danse classique à un niveau professionnel, rêve de devenir mannequin, et ne manque pas de malice.

Je ne serai pas celle qui juge l’un ou l’autre !

Dès le début du livre, une question en colère me hantait :
« Mais qu’est-ce qu’il espère, ce type ?! »
Il y a cette fille, pour qui l’amour est un travail, pas une affaire de sentiments,
et cet homme, qui n’a pas trouvé l’amour « par les moyens habituels ».

Je comprends parfaitement qu’il soit tombé amoureux d’elle –
l’auteur écrit avec tant de beauté que moi-même, en tant que lectrice, j’aurais pu tomber amoureuse d’elle.
Mais enfin… à quoi s’attendait-il ?

Puis j’ai réfléchi : ce roman a été écrit dans les années 1960 (à Milan, d’ailleurs),
à une époque où le concept de connaissance de soi n’existait pas encore.
Car s’il avait eu un peu d’introspection, cet homme aurait compris qu’il n’est qu’un client.
Il peut bien acheter un statut VIP en payant un loyer et une pension mensuelle à la fille,
mais pour elle, cela reste un travail – pas une relation privée.

Pourquoi faut-il lire ce livre ?
Parce que l’amour, c’est ça !
Oui, le contexte est… particulier,
mais la manière dont l’homme parle de la jeune femme, c’est de la passion pure.

Quel est le conflit ?
Le moment où l’homme devient jaloux –
et la façon dont l’auteur le décrit m’a fait penser tout au long de la lecture :
oui, la jalousie, c’est exactement ça.

Donc, si je ne devais recommander qu’un seul livre qui montre la dynamique d’une histoire d’amour,
ce serait celui-ci.

Pourquoi le protagoniste est-il constamment jaloux ?
Je pense que le contexte parle de lui-même.
Il y a une femme qui vit en vendant de l’amour –
évidemment, son intérêt est de le vendre au plus grand nombre.
Et elle est l’une des meilleures dans son domaine.

(Idée fausse : une prostituée n’a pas besoin d’être la meilleure au lit, mais dans l’art de la sensualité.
Ces hommes manquent d’abord de contact et de proximité – et elle le sait.)

Cette fille est si douée que notre héros lui paie même un appartement.
Ce qu’il ne comprend pas, c’est que le travail et la vie privée ne sont pas la même chose.
Va-t-il réussir à transformer cet amour en vraie relation ?

C’est un livre magnifique sur l’amour.

Hurghada, 22 décembre 2025.

---