Hálás pillanatok a mindennapokban

Tegnap este még a telihold gyönyörködtetett, ma pedig a napsütés késztet éneklésre. Egy kis tudatosság és összeszedettség kell ahhoz, hogy a terveimet megvalósítsam, és ne merüljek el a pótcselekvésekben. A nap végén pedig hálás vagyok – a kényelmes pillanatokért, az elvégzett feladatokért és az egyszerű örömökért.

---

Tegnap például örömet okozott a telihold – egészen közelinek tűnt, többször is megcsodáltam, miközben a frissen mosott ruhákért mentem.

Hiába tartják unalmasnak, engem a napfény még mindig éneklésre késztet. Jó volt nézni, ahogy a Rhone folyó fényezik benne. Már rezignáltan veszem tudomásul, hogy errefelé a napsütést mindig vad szelek kísérik – emiatt nem is rollerrel jöttem haza a nyelviskolából, így a piacozás is elmaradt.

Örömet okozott az is, hogy egy délután alatt befejeztem a mosást, a kollégáim átvették a postán feladott bőröndömet, és én sértetlenül megtaláltam.

Ma, kedden be akarom fejezni az elmúlt egy hónap nyaralásáról szóló blogbejegyzés piszkozatát – rengeteg anyag gyűlt össze! Holnap már csak a francia nyelvleckékre akarok fókuszálni. Talán ma még lemegyek a kis piacra, csak hogy kimozduljak.

Egy kis tudatosságra és összeszedettségre van szükségem, hogy ne merüljek el a pótcselekvésekben, és ne vesztegessem az időmet.

Ma nem akarnék kimozdulni a komfortzónámból… Nos, az elmúlt egy hónapban alig tartózkodtam benne. Néha elég annyi is, hogy ebben a cudar, nulla fokos időben elmegyek a piacig! Egyébként is észrevettem, hogy itt, közel a tengerhez, a fűtés megléte és használata nem alapvető dolog – szóval a nulla fok már egészen veszélyes hidegnek számít.

Egyrészt unalmas, másrészt biztonságot adó jó érzés sokadszorra is leírni: hálás vagyok a kényelmes napért. Ki tudom pihenni magam, megcsinálom, amit elterveztem, és nincsenek nyomasztó gondok, amelyek másnapra is áthúzódnának. Hálás vagyok az életemért.

Les-Baux-de-Provence, 2025. január 14.