Egy Különleges Nizzai Kaland: Egy Utazó Naplója

Ez a város valóban különleges és varázslatos hely. A naplemente és a tenger örök szépsége képes elvarázsolni bárkit. Úgy érzem, mintha a szerelem lenne körülöttem, és boldog vagyok itt. Minden pillanatot élvezek, és ez a város mindig új meglepetéseket tartogat számomra. Még ha valamikor megunnám is, biztos vagyok benne, hogy mindig visszatérek ide, hogy újra megtapasztalhassam ezt a csodát.

Nizza, 2024. június 11. kedd.
Hétfő éjjel találtam ki, hogy Nizza lesz az e heti célpont, ugyanis sikerült találnom tíz eurós buszjegyet a Marseille – Nizza közti két és fél órás útra. Szállást most sem foglaltam, majd alszom megint a fák között. A rollert a szerencsére bízom, Saint Martin de Crau állomáson fogom hagyni két napra, esélyes, hogy ellopják, de minden más megoldással biztos a három óra gyaloglás, így legalább, ha nem lopják el, akkor rollerezhetek hazafelé is.
Persze hogy ezen reggelen is ellustálkodom az időt; a rollerrel éppen elérem a nyolc órás vonatot; Saint Charles pályaudvaron negyven perces várakozás; déli egy órakor már a Nizzai reptéren kortyolom a kávémat. Közben kitalálom végre a nap programját: Séta és napozás. Még a múzeumi belépők sem férnek bele a költségkeretbe. Vonatjeggyel együtt ötven euró az oda – vissza út költsége, szállásra nem költök, a Lidl szupermarketben húsz eurót fizetek a két napra való gyümölcsért, szalámi válogatásért, bagetért, ezen kívül innivalót kell majd vennem mindig út közben, (nem akarom azt is cipelni, inkább megveszem picit drágábban), szórakozásra, édességre pedig majd kedvem szerint költök.
A belvárosi szupermarketig villamossal megyek. Már korábban is megfigyeltem, hogy a villamossal vigyázni kell, mert az automatából csak a tizes gyűjtőjegy érhető el, de az applikációban van egy euró hetvenért százötven perces vonaljegy; huszonöt perc alatt bevitt a villamos a városba. Lidl után a város fő sétáló utcáján leülök egy picit pihenni.
Fel kell hívnom anyámat. Ma van a szülinapja. A hangja fura, mondhatnám, hogy valami nincs rendben nála, de ez tényleg így van: operáció után van: most már a térdébe is kapott egy fém darabot; mindezt altatás nélkül csinálták nála. Talán, azért fura a hangja, mert alig bír beszélni a fájdalomtól? Járni is alig tud.
Úgy tűnik, az egyes villamos vonala az a város fő bevásárló – sétáló utcája is. A kedvenc fehérnemű márkám az olasz Yamamay ami nincs meg más városokban (Nem hiába, ez egy egykori olasz várost, ide azért, be nézek.
Úgy tűnik, ez a strandolás kezd olyan lenni nálam, mint a szerelem. Minden nap megölelni a vágyott nőt nem újdonság, mégsem kérdés, hogy boldog vagy – e.
A kavicsos tengerpartnak az a nagy előnye, hogy nem iszapos a víz, tehát tiszta és élénkek a kékek, a víznek nincs mellékíze – bűze; Soha.
Egy úszás és egy kör könyvolvasás után, megint célba veszem a várost. Amúgy, úgy tűnik, a naptej ugyanolyan babona kelléké válik, akár az esernyő. Ha velem van, nincs rá szükség. Az utolsó nap égés után vettem – az eső utáni köpönyeget.
A délután sétát az óvárosban kezdem, ahol épp takarítják a piacot, egyúttal felkészülnek a bárok az esti műszakra. A souvenir árusok szerintem éjjel – nappal üzemelnek. Megcsodálom az igazságügyi palotát, a februári karnevál útvonalát, majd a bevásárló utcán felfelé haladva elmegyek a vasútállomásig. Attól még tíz perc sétára van az ortodox templom, de már csak fél órát van nyitva, ezért nem indulok el. Inkább turistáskodom a Victor Hugo bulevárdon, majd az angol sétányon. Az a helyzet, hogy most mondhat­nám azt is, hogy nincs semmi érdekes a sztoriban, aztán eszembe jut, hogy mekkora mázlista vagyok, amikor egy gyönyörű mediterrán városban már nem találok új információt. Egyszerűen csodálatos. Nem tudok olyan házra nézni, ami ne érne meg egy képes­lapot. Csak a tipikus: rendezett utcák, hosszúra nyílt ablakok, pálmafák, szórványos napsütés, gazdag színek romantikusan szűk utcák.
Este hétkor már megint a strandon vagyok, ezúttal az angol sétányon a kaszinó alatt. Úgy tűnik, ez nem csak szerintem romantikus randi helyszín. Párok és cso­portok jelennek meg, néhány uzsonna falattal és üveg borral. Valóban idilli a kép: a város mögött lassan megy le a nap, a tenger ezernyi kékben úszik, az apró kavicsok kellemesen langyosak. Jómagam egy bagettet és helybéli kolbászkákat maj­szolok. Majd úszkálok még egyet a kellemes tengerben. Errefelé ilyenkor, fél tíz után kezd el sötétedni. Csak ezután indulok el bárokat felfedezni.
A terv, hogy táncolok egyet, majd kimégyek a város keleti határába, valamelyik partra, aludni egy nagyot. Míg végig sétálok az angol sétányon, folytatom a gyönyörködést. Mindig lenyűgöz a tenger ereje. Milyen jó volt úszni a sekélyebb part keltette nagy habokban. (mert hogy a lapos vízben erősebbek a hullámok).
Ezt bármeddig tudnám élvezni – azután is, ha megunom. Valójában, nem is volt annyira hideg, mint azt a felhevült napsütötte testtel elsőre érzékeltem. (Szórványosan felhős idő, tehát kellemes meleg van, de naptej nem kell.)
Visszatérve, meglepődve látom, hogy a piac még mindig nyüzsög. Korábbi alkalommal rengeteg élel­miszerárust láttam, ma délután festőket, most pe­dig – a térnek már csak kissebb részét – ötvösök és souvenirárusok foglalják el. Amúgy a piac tér nagyobb része -akárcsak az óváros parti fele – egy hatalmas egybefüggő bár terasszá változott. Engem most kifejezetten, az érdekel amelyeknek a székei közvetlen a strandra vannak fordítva. A tánctér még üres, addig leülök és egy sör mellett írok egy úti beszámolót a városról. Habár a zene itt nem rossz, sokáig maradni nincs kedvem, kezdek fáradni.
Hajnali egykor indulok el a kölcsönbringával a legkeletibb strand felé. Talán tizenkét kilométer az út, nekem, közel másfél órámba telik, mert gyönyörködöm a város éjszakai látképében, a luxushajókban, az elcsendesülő házakban.
Plage de Paloma a kiszemelt alvóhely. Ez egy annyira köves strand, hogy nincs két fa, amihez kiköthetném a függőágyam. Hát ez legyen a legnagyobb baj! Alszom a köveken. Az már jobban zavar, hogy vízszintet sem találok és a hálózsákom anyaga csúszós – lefelé a köveken. Pár órát ezért, csak kibírok, ötkor kelek, a kezdődő pirkadatban indulok napkeltét keresni.