A Béke Napja és Egy Nyugodt Csütörtök Aix-ben

Egy nap, ami tele volt nagy bejelentésekkel, katonai felvonulással, művészeti élményekkel és apró örömökkel. Aix-en-Provence városa most is nyugalmat és inspirációt adott, miközben egy régi terv újraéledt: egyszer itt élni.

---

Aix-en-Provence, 2025. május 8., csütörtök

Azt mondja a kommentátor, hogy írjuk fel a mai dátumot, mert sok bejelentés miatt fontos ez a nap.
Például, mert új pápát választottak. Az elmúlt két napban élőben követtem a konklávé eseményeit.
„A Béke legyen veletek!” – ezzel a mondattal engem megvett az amerikai és perui nemzetiségű új pápa.

Franciaországban ma van a Győzelem Napja, egy nemzeti ünnep.
Vajon a magyar kultúrában van ilyen, hogy „győzelem napja”? Itt kettő is van.
Felmerül a kérdés: a harmadik világ válságnak vajon melyik nap lesz majd az emléknapja?

Aix-en-Provence városában katonai felvonulással ünnepelték a második világháború utolsó napját.
Nem erőfitogtatás történt a főutcán, hanem felvonulás.
Elöl a vezetők, utánuk az aktív katonák, majd az egyre fiatalabb kadétok; leghátul, a nyolcévesek mögött a veteránok haladtak.
Számomra szimbolikus jelenet, amikor a legfiatalabb útját a legidősebb vigyázza.

Ma a Vasarely Múzeumban is jártam.
Vasarelyre mi, magyarok joggal vagyunk büszkék, csak azt ne felejtsük el, hogy harmincéves korától Franciaországban élt, és kilencvenéves koráig itt is maradt.
Szóval a francia alapítvány (is) joggal mondja, hogy ez az örökség az ő szellemi hagyatékuk is.
Az „op art” nem az én művészeti stílusom, de elismerem, hogy ezek az alkotások nagyszerűek és lenyűgözőek.

Ha már Aix városa: a szobámban egy Cézanne-másolat lóg. (Ha jól tudom, Cézanne egy ideig itt is alkotott.)

Mit érzek ma?
Nyugalmat. Imádom Aix városát. Szeretnék itt élni.
Mindig öröm, ha csak pár órát is sétálhatok az utcáin.

Mire lennék ma büszke?
Hát nem a nap költségvetésére… Inkább magamra!
Higgadt, nyugodt napom volt. Ilyen legyen minden nap.

Mit kívánnék másnak, ha vele ugyanez történne?
Azt, hogy tanuljon az esetből!
Fel lehet úgy kelni, hogy csak az aznapi feladatra koncentrálunk, mégis beosztjuk az időt:
Kávé, mosakodás, indulás, reggeli a piacon.

Nem kell félni a lányoktól!
Ma például egy török lánnyal jót beszélgettem – lehet, csak öt percig, de gond nélkül megértettük egymást.

Apró örömforrások a mai napra?
– A török lány cicije! Igen, ez perverz és nagyon pasis mondat, minimum szemtelenség, de nem akarok hazudni: nehezemre esett a lány szemébe nézni.
– Vasarely szőnyegei – kizártnak tartom, hogy saját maga szőtte őket, de az a fontos, hogy lenyűgöztek!

Miért vagyok hálás?
Ez nálam mindig nehéz kérdés.
Ma például Provence létezéséért vagyok hálás.

Mit kívánnék másnak?
Csak csinálja azt, amit én!
Legyen laza, higgadt, és rögtönözzön sokat!

Tervek?
Holnap megnézem az Arles-i grafikai fesztivál még hiányzó részeit.
Utána önéletrajzot írok, majd feltöltöm az összes releváns honlapra.

Mire van szükségem?
Elengedésre!
Ez a mai világ lehetővé teszi, hogy csak saját magammal törődjek. Használjam ki!

Komfortzóna elhagyása?
Nem, erre most nem állok készen.
Össze kell szednem magam.
Egyelőre elég, ha nem felejtem: az élet a komfortzónán kívül kezdődik.