A maradék néhány nap súlya egy hátizsákban
Már csak pár nap, pár tárgy és néhány utolsó ellenőrzés választ el attól, hogy végleg becsukjam magam mögött a hotel kapuját. Pakolok, rendszerezem a kertet, leállítom a tartályokat, közben fejben már máshol járok. Egy táska a háton, egy a kormányon – nagyjából ennyire sűrűsödik most össze az egész életem.
Folytatom a pakolást: kerti bútorok, szeméttároló-rendrakás, teniszpálya, teraszok utolsó ellenőrzése. Elkezdtem leállítani az ezer literes melegvizes tartályokat.
A tulaj férje jelzi, hogy a kültéri lámpákat ők kapcsolták fel tegnap este, azt a látszatot akarják kelteni télen, hogy nem üres a hotel. Vajon leesett nekik, hogy a kertkaput nem lehet zárni? Mindegy, ez már nem az én gondom, már ez sem az én gondom. Nem akarok rosszul dolgozni az utolsó hetemen sem, de már nem érdekem dolgozni.
Este bringára pattanok. Egy táska a háton, egy a kormányon. Már csak az marad a szobámban, ami feltétlen szükséges a következő pár napban.
Hétfő, 2025.11.03.
The Last Few Days in a Backpack
Just a few days, a few items and a couple of final checks separate me from closing the hotel gate behind me for good. I’m packing, tidying the garden, shutting down tanks, while my head is already somewhere else. One bag on my back, one on the handlebars – that’s pretty much what my life has been distilled into right now.
I carry on packing: garden furniture, tidying up the rubbish bins, last checks of the tennis court and terraces. I’ve started shutting down the thousand-litre hot-water tanks.
The owner’s husband lets me know that they switched on the outdoor lights last night; in winter they want to make it look as if the hotel isn’t empty. I wonder if it has occurred to them that the garden gate can’t be locked. Anyway, that’s no longer my problem – this isn’t my problem anymore either. I don’t want to do a bad job, not even in my last week, but I no longer have any real interest in working.
In the evening I hop on my bike. One bag on my back, one on the handlebars. In my room I only keep what I absolutely need for the next few days.
Monday, 03/11/2025
Les derniers jours tenus dans un sac à dos
Il ne reste plus que quelques jours, quelques objets et quelques dernières vérifications avant que je referme définitivement le portail de l’hôtel derrière moi. Je range, j’organise le jardin, j’arrête les cuves, pendant que ma tête, elle, est déjà ailleurs. Un sac sur le dos, un autre accroché au guidon – c’est à peu près à cela que ma vie se résume en ce moment.
Je continue le rangement : meubles de jardin, organisation du local poubelles, dernier contrôle des courts de tennis et des terrasses. J’ai commencé à arrêter les cuves d’eau chaude de mille litres.
Le mari de la propriétaire m’indique que c’est eux qui ont allumé les lampes extérieures hier soir ; ils veulent donner l’illusion, en hiver, que l’hôtel n’est pas vide. Je me demande s’ils se rendent compte que le portail du jardin ne peut pas être fermé à clé. Peu importe, ce n’est plus mon problème, plus vraiment. Je ne veux pas bâcler le travail, même pendant ma dernière semaine, mais je n’ai déjà plus grand intérêt à travailler.
Le soir, je monte sur mon vélo. Un sac sur le dos, un sur le guidon. Il ne reste dans ma chambre que ce qui est absolument nécessaire pour les quelques jours à venir.
Lundi 03.11.2025.
