Állásbörze és kikapcsolódás Marseille-ben
Egy állásbörze kedvéért tett kirándulásból Marseille felfedezése lett. A nap nem hozta meg álmaim munkáját, de napsütést, illatokat, ízeket és egy csodás naplementét igen.
Fél tizenegykor indultam vonattal Marseille-be, hogy részt vegyek egy állásbörzén. Nem voltam biztos benne, hogy itt találom meg álmaim állását, de legalább szerettem volna jobban képben lenni a lehetőségekkel. Ez sikerült is – mármint a képbe kerülés. Az álláskeresés viszont biztosan nem itt fog történni.
Budapesti állásbörzékhez képest ez egészen más volt. Míg otthon internetes regisztrációval, feltöltött önéletrajzzal és utólagos online jelentkezési lehetőséggel működnek, itt hosszú sorokban álltak az emberek a fénymásoló előtt. Kissé múlt századi hangulatú rendezvény volt, de azért hasznos tapasztalatokat szereztem. Bár ebben a régióban több az állás, mint az álláskereső, ez az esemény inkább egy „állásinterjúk napja” elnevezést érdemelt volna.
Az egyórás program után azonban nem volt nehéz eltöltenem az időt Marseille-ben. A helyiek nem kedvelik a várost, mert nem tartják biztonságosnak vagy „igazi” franciának, de szerintem pontosan olyan biztonságos, mint Budapest. Marseille ugyanúgy tükrözi a vidéki életet, mint Budapest egy vidéki várost – vagyis alig. Ez a város jó hely, de nem Provence. Provence huszonöt kilométerrel feljebb van, Aix-en-Provence városában.
Napsütést akartam, így átszálltam metróról villamosra. Ez remek döntésnek bizonyult. A misztrál szélálló nagy kabátomat már az állásbörze előtt elcsomagoltam, itt a napfényes tereken pedig még a zakómat is levettem. Szép helyre értem: sétányok, kávézók, szökőkutak és egy hatalmas templom várt rám.
Természetesen bementem a (neo)gótikus épületbe. A hatalmas, magas belső terek és a festett ablakok lenyűgöztek, ahogy a fény-árnyék játék táncot járt a falakon. Az orgonát sem hagyták a hátsó fal eldugott részében: középtájra került az oldalfalra, és az orgonaművészt is a közönség felé fordították. Az egész tér inkább ünnepi helynek tűnt, mint imádkozásra szántnak.
Délután a kikötő felett lévő bevásárlóközpont panorámás teraszára ültem ki. Innen gyönyörű a kilátás a tengerre. Az idei karácsonyi fehérneműkínálat egészen vicces volt – hóemberes darabot választottam, érdekes pozíciókkal. Nem hagytam ki a csokoládékat sem, bár Hannácskának szánt rózsaszín csokimaci szép csomagolása már itt elkezdett szétszakadni.
Villamossal lementem a régi kikötőbe, ahol hatalmas sétát tettem, némi szuvenírvadászattal. Másfél hónap múlva megyek Budapestre, így most már volt értelme ajándékokat nézni. A kezem még órák múlva is illatozott a helyi parfümök kipróbálása után.
Imádom ezt a partot, még ha nem is a legszebb. Most például nyolcvan kilométerrel arrébb a misztrál szél mindenkit elfúj, de itt kellemes 20 fok és napsütés van. A levegő jólesik, már ha nem éppen a parfümös kezemet tartom az orrom elé.
Egy korsó finom sör 10 euróba került, amiért egy diszkontboltban egy kartont kapnék. A 7 eurós gofri előállítása talán 50 centbe kerül, de itt nem ez számít. Ezekre a teraszokra a kikötő hangulata miatt ül be az ember, és az itt lét örömét fizeti meg.
A napot a kikötőben töltöttem naplementével, majd hazafelé indultam a hidegfényű telihold alatt. Tudom, ha itt laknék, erre alig jutna időm, de így csodás napot zártam.
Marseille, 2024. 11. 14., csütörtök
>>> EZEN a linken keresztül megismerheted a mai vacsorámat! <<<
>>> You can find out about my dinner today via this LINK <<<
Ma már nem megyek sehova
Amikor a nap végén már nincs kedved elindulni, a hűtő tartalma is csodás vacsoraalapot nyújthat. Az avokádó ugyan cserbenhagyott, de helyette egy különleges, gazdag ízvilágú saláta született az otthon talált hozzávalókból. Egyszerű, mégis meglepően finom!
