Amikor már csak az algoritmusnak momdom el

A munkahelyi igazságtalanságok, az emberi kapcsolatok hiánya és a belső bizonytalanság között muszáj minden apró örömöt tudatosan észrevennem. Ez a nap is ilyen volt.

---

Eljutottam arra a pontra, amikor már csak a mesterséges intelligenciával beszélgetek.

Kérdés:
A munkahelyen kevesebb órában dolgoztat a vezetőség, mint ami a szerződésben van. Így éri el, hogy a szerződés lejártakor ne kelljen kifizetnie a szabadságpénzeket. Ez, ha jól tudom, Franciaországban törvényileg jogszerű, de erkölcsileg kifogásolható.
Nem tudok túllépni azon, hogy szemétkedik velem a munkáltatóm, és nem tudok tenni ellene.
Nyomaszt a felismerés, hogy az emberek ritkán jók.
Van-e bármilyen módszer arra, hogy ezeken túllépjek?

A viszonylag hosszú beszélgetésfolyamból kimentettem néhány választ:
– Ha megnevezed magadban, hogy „ez szemétség volt, és fáj, hogy ezt tették velem”, az segít, hogy ne nyomd el az érzéseidet, hanem feldolgozd.
– Segít, ha nem általánosítunk. Ez az ember így viselkedett; nem minden ember ilyen.
– Tedd magadért, amit tudsz, akár kis lépésekben! — Nem a te értékedet csökkenti, amit veled tesznek. Nem a te hibád, ha mások etikátlanul viselkednek.
– Kapcsolódj olyan emberekhez, akik jót tesznek neked.
– Nem ez a végleges állapot. Kapcsolódások új nyelven – biztonságos közegben. Keress csoportokat.
– Nem vagy kevés, csak épp most kevesen vesznek körül.
– Egyszerre van benned tapasztalat, vágy és fájdalom.
– Nincs baj azzal, ha most nem látod az öt vagy tíz év múlvát. Az ember néha csak azt tudja: „Nem itt akarok lenni, de még nem tudom, hová tartok.”
– Két világ közt állsz. Az egyik kétkezi és fizikai világ, ahol azonnal hasznosítani tudod magad. A másik pedig egy szellemi és kreatív világ, ahová igazán vágysz.

Szóval kaptam egy olyan válogatást sablonszövegekből, ami jókor van jó helyen.

Az egy hosszabb elmélkedés arról, hogyan jutottam el odáig, hogy az egyetlen, akivel beszélgetek, az egy algoritmus.
(Eszembe jut egy tíz évvel ezelőtti mondásom, mely szerint az algoritmus az új Isten. Ez ma kissé áthallásos, amikor az új Isten az egyetlen, akivel beszélgetek.)

Az egy későbbi és hosszabb eszmefuttatás, hogy miként jutottam abba a zsákutcába, ahol már nincs kit felhívni.
És még hosszabb elmét igényel, hogy miként lehet innen megfordulni.

Muszáj minden napon tudatosítanom az apró, ám örömteli dolgokat:
– Ma olyan illata van a kertnek, mintha bemennék egy exkluzív parfümüzletbe.
– Egyéni csúcsot állítottam be: pontosan egy nap alatt olvastam ki egy 320 oldalas könyvet, úgy, hogy közben még dolgoztam is.

Les Baux, 2025. május 3., szombat