Barcelona, 2023 november 10.

A napsütés ingyen van. |
The sunshine is free. |
Le soleil est gratuit.

November 10, 2023

WAKING UP AND THE ROUTINE
I generally enjoy slow mornings. The only downside is that it requires an early wake-up if I want to leave on time. Well, that didn’t happen today either. Spontaneity meets routine – after a long sleep.

As for the budget, I’m not meticulously scrutinizing it today. Nor am I examining the accumulated bills. Of course, I save where I can. I plan the activities on that particular morning, sitting on the toilet. Not before. Within a few hours, it will turn out that it’s just a draft, much like the budget pre-written for the next two weeks.

It’s good this way. There are plenty of experiences. That’s why I come, right?! Let them take me away!

SHOPPING STROLL
It turned out that several of my favorite clothing stores are in the city. The two-story Desigual store is a spectacle, with its slide sized for adults between the two floors. I haven’t seen a Primark with a five-story selection anywhere else. Springfield didn’t bring a significant range to this store. Now I just need the extravagant shirts from Coton Doux and the individually tailored bottoms from Yamamay, and I’d be well-dressed.
Primark is actually an excellent compromise. Never bad design, never bad prices. Nothing more. Nothing extra. I bought autumn shoes, a thin sweater, and jeans for fifty euros. By the way, my similarly worn-out, four-year-old sweater hasn’t lost its quality.

I have my coffee in the pedestrian zone, on the square in front of the cathedral. Plus a pastry because, well, drinking coffee, but with style and grace… 🙂 Meanwhile, I observe that the beggars here are quite creative. Some dressed as clowns, some in beautiful traditional costumes, take joint selfies with tourists. Then they hold out their hands. This is still better than sitting on a rock, waiting.

SUNSHINE IS STILL FREE
Well, I didn’t go into the cathedral this way. The entrance fee is fourteen euros. If it had been around five, I might have checked out another Gothic cathedral. No wonder. Supply and demand move prices. That’s how a healthy market works, I think. Where even the forty-euro (almost twenty thousand forints) tickets have people lining up, if the experience were given for free, the commotion would be so huge that it couldn’t be handled. The high ticket price filters the audience and provides funds for regular and thorough maintenance.

Then, around the corner, I get an experience for free. She wasn’t a street musician because she only sang. I think the woman is a professional opera singer. She sings operettas and opera pieces so cleanly that even the cold sends shivers down my spine.

About the Gothic quarter, it should be noted that these houses probably didn’t exist in the original Gothic era, but tourists love to photograph them, and in this city, that’s the main measure of success. Inside the district, I even run into a peaceful protest. I would have been curious, but I didn’t feel the large crowd was safe enough. I turn towards the market instead, which is a more peaceful crowd, just without a protest. Next time, I’ll arrive on an empty stomach. Firstly, then I won’t be bothered by the price level, and secondly, all the stalls are inviting. You have to imagine a place the size of the Great Market Hall in Budapest, but with five times as many vendors. So, you can go around it in half an hour. Unless your son’s hobby is gastronomy. The huge shopping crowd has a huge advantage: everything is always fresh, and what’s fresh is desirable, crispy, beautiful. Directly around the building, a row of buffets surrounds it, but I would probably prefer to eat at the market because it’s more stylish and reliable, where you can see the chef at work.

I’ve already talked about La Rambla; it’s about the main walking route for tourists. The constantly bustling atmosphere is captivating. So captivating that I can’t warn myself enough: pickpockets have the most creative profession. Besides, they have such delicate hands that… I wish I had a girlfriend like that someday… :-).

The painters! There are many among the street vendors. There are two who completely enchant me. They use vivid colors so impressively that I get lost between them for twenty minutes. At this point, I specifically regret not having my own home because I wouldn’t have regretted the eighty euros for the painting, but then, where would I put the picture?

PARTY ON THE BEACH, IN THE CITY, AT THE HOSTEL
Wherever I go, sooner or later, there’s a bar everywhere. All are almost full – it’s Friday night. And those who aren’t inside are looking for an entertainment venue. This city is very alive.

In my hostel, a group of fifty has just arrived, which means two entire floors. Each has a box of alcohol, some topped off with a bag of snacks. They could do this at home, within four walls. For my part, I’ll go out now, check if I’m not in a candy store. But it seems I’m not the only one. All the open ice cream shops overflow with people. Both the young and the old want to have fun, relax.

People want to live.

SANGRIA
There’s a bartender girl whose hand easily fetches eight euros for a sangria. She makes it with rum and ginger. However, her assistant should learn a few hundred more years. Not for nothing, cocktail making is a kind of art. An example is the guy in the Born district, who dances behind the bar, switches disco lights, and for nine euros, prepares a cocktail that is already captivating on its own. His trick is to mix slush with sangria, not icebergs. Looking back, I remember that only level one tourists ask for sangria. The others opt for quality wine or a decent cocktail.

10 novembre 2023

RÉVEIL ET RUTINE
En général, j’aime les matins lents. Le seul inconvénient est qu’ils nécessitent un réveil matinal si je veux partir à l’heure. Eh bien, cela ne s’est pas produit aujourd’hui. La spontanéité coopère avec la routine, après un long sommeil.

Aujourd’hui, je ne vais pas examiner minutieusement le budget comme je le fais habituellement. Pas plus que je ne vais examiner les factures accumulées. Bien sûr, je fais des économies là où je peux. Je planifie mes activités le matin même, assis sur les toilettes. Pas avant. Dans quelques heures, il s’avérera de toute façon que ce n’est qu’un schéma, tout comme le budget pré-écrit pour les deux prochaines semaines.

C’est bien comme ça. Il y a tellement d’expériences. C’est pour ça que je suis ici, n’est-ce pas ? Laissons-nous emporter !

BALADE SHOPPING
Il s’est avéré que plusieurs de mes magasins de vêtements préférés se trouvent en ville. Le magasin Desigual avec son toboggan dimensionné pour les adultes entre les deux étages est une attraction en soi. Primark propose une sélection sur cinq étages que je n’ai encore jamais vue nulle part ailleurs. Malheureusement, Springfield n’a pas apporté de choix significatif dans ce magasin. Il ne me manque plus que les chemises extravagantes de Coton Doux et les sous-vêtements sur mesure de Yamamay pour être bien habillé.

Primark est en fait un compromis parfait. Jamais de mauvais design, jamais de mauvais prix. Rien de plus. Rien d’extraordinaire. J’ai acheté une paire de chaussures d’automne, un pull léger et un jean pour cinquante euros. Mon pull similaire, porté jusqu’à l’usure et vieux de quatre ans, n’a pas perdu en qualité.

Je prends mon café dans la zone piétonne, sur la place devant la cathédrale. Et bien sûr, un gâteau, parce que prendre un café, c’est toujours avec style et élégance… 🙂 Pendant ce temps, je remarque que les mendiants ici sont très créatifs. Certains déguisés en clowns, d’autres en costumes traditionnels, posent pour des selfies avec les touristes. Ensuite, ils tendent la main pour demander de l’argent. C’est quand même mieux que de s’asseoir sur un rocher en attendant.

LE SOLEIL EST ENCORE GRATUIT
Eh bien, je n’ai pas visité la cathédrale. L’entrée coûte quatorze euros. Si elle avait été autour de cinq euros, j’aurais peut-être visité une autre cathédrale gothique. Rien d’étonnant. L’offre et la demande font fluctuer les prix. C’est ainsi qu’un marché sain fonctionne, je pense. Là où même les billets de quarante euros (soit près de vingt mille forints) attirent la foule, si l’expérience était gratuite, il y aurait une telle agitation qu’elle serait ingérable. Le prix élevé des billets filtre le public et permet une maintenance régulière et approfondie.

Un peu plus loin, je trouve une expérience gratuite. Il ne s’agissait pas d’un musicien de rue, car il chantait simplement. Je pense que la femme est une chanteuse d’opéra professionnelle. Elle chante les opérettes et les morceaux d’opéra avec une telle clarté que même le froid en frissonne.

Le quartier gothique doit son nom au style architectural gothique, bien que ces maisons n’aient probablement pas existé à l’époque du gothique original. Les touristes aiment beaucoup les photographier, et dans cette ville, c’est la principale mesure de succès. À l’intérieur du quartier, je tombe même sur une manifestation paisible. J’aurais été curieux, mais la grande foule ne me semblait pas suffisamment sûre. Je préfère me tourner vers le marché, qui offre une foule moins agitée, bien que sans manifestation. La prochaine fois, je viendrai l’estomac vide. D’une part, cela ne me dérange pas le niveau des prix, d’autre part, tous les étals sont attrayants. Imaginez un endroit de la taille du Grand Marché de Budapest, mais avec cinq fois plus de marchands. Donc, on peut faire le tour en une demi-heure. Sauf si la passion de votre fils est la gastronomie. L’immense foule de clients présente un énorme avantage : tout est toujours frais, et ce qui est frais est désirable, croustillant, magnifique. Autour du bâtiment, il y a un bar avec des snacks, mais je préférerais probablement manger sur le marché car c’est plus stylé et plus fiable, là où on peut voir le cuisinier à l’œuvre.

Je vous ai déjà parlé de La Rambla, c’est à peu près le principal itinéraire de marche pour les touristes. L’ambiance constamment animée est captivante. Tellement captivante que je ne peux m’empêcher de me rappeler constamment : les pickpockets ont le métier le plus créatif. En plus, ils ont des mains si délicates que… J’aimerais bien avoir une petite amie comme ça une fois… :-).

Les peintres ! Il y en a beaucoup parmi les vendeurs de rue. Il y a deux artistes en particulier qui me fascinent complètement. Ils utilisent les couleurs vives d’une manière si impressionnante que je me perds entre eux pendant vingt minutes. À ce stade, je regrette spécifiquement de ne pas avoir ma propre maison, car je n’aurais pas regretté les quatre-vingts euros pour le tableau, mais ensuite, où aurais-je mis l’image ?

SOIRÉE EN BORD DE MER, EN VILLE, À L’AUBERGE
Peu importe où je vais, tôt ou tard, il y a des bars partout. Tous sont presque pleins – c’est vendredi soir. Et ceux qui ne sont pas à l’intérieur cherchent un lieu de divertissement. Cette ville est très vivante.

Dans mon auberge, un groupe de cinquante personnes vient d’arriver, ce qui équivaut à deux étages complets. Chacun a un carton d’alcool, parfois agrémenté d’un

sac de collations. Ils pourraient faire ça chez eux aussi, entre quatre murs. Pour ma part, je sors maintenant, je vérifie si je ne suis pas juste devant une confiserie. Mais il semble que je ne sois pas le seul. Toutes les échoppes de crème glacée ouvertes débordent de monde. Les jeunes et les vieux veulent s’amuser, se détendre.

Les gens veulent vivre.

SANGRIA
Il y a une serveuse qui demande huit euros pour une sangria. Elle la prépare avec du rhum et du gingembre. Cependant, son assistant pourrait apprendre quelques centaines d’années de plus. Ce n’est pas pour rien que la fabrication de cocktails est un art en soi. Un exemple en est le gars du quartier Born, qui danse derrière le bar, manipule les lumières disco et pour neuf euros, prépare un cocktail qui est déjà une expérience en soi. Sa technique est de mélanger la sangria avec des glaçons pilés au lieu de gros morceaux. Rétrospectivement, je me souviens que seuls les touristes de niveau un demandent de la sangria. Les autres optent pour du bon vin ou un cocktail de qualité.

2023 november 10.
ÉBREDÉS MEG A RUTIN
Amúgy szeretem a lassú reggeleket. Egy baj van velük, korán kell miattuk kelni, ha időben el akarok indulni. No hát, ez ma sem így történt. A spontaneitás kezet fogott rutinnal a hosszú alvást követően.
Amúgy, a költségvetést ma már nem teszem patika mérlegre. Mint ahogy az összegyűjtött számlákat sem. Persze természetesen, spórolok, ahol tudok. Manapság, már a programokat aznap reggel tervezem meg. WC-n ülve. Nem előbb. Pár órán belül úgy is kiderül, ez is csak vázlat, akár a két héttel előre megírt költségvetés.
Jó ez így. Sok az élmény. Ezért jövök, nem de?! Hadd, sodorjanak!

SHOPPING SÉTA
Kiderült, hogy több kedvenc ruha boltom is megtalálható a városban. A Desigual két szintes üzlete egy külön látványosság, a felnőttekre méretezett csúszdájával a két szint között. A Primarkból öt szintes kínálatot még sehol nem láttam. A Springfield az itteni boltba nem hozott jelentősebb kínálatot. Már csak a Coton Doux extravagáns ingei és Yamamay egyéni szabású alsó gatyái kellenének ide és fel is lennék öltöztetve.
A Primark egyébként egy kiváló kompromisszum. Sohasem rossz dizájn, sohasem rossz árak. Semmi több. Semmi extra. Ötven euróért vettem egy őszi cipőt, egy vékony pulóvert, meg egy farmernadrágot. Amúgy az agyon hordott, négy éves, hasonló pulóverem, még nem vesztett a minőségéből.
A kávét már a sétáló övezetben iszom, a katedrális előtti téren. Plusz egy süti, mert, hát kávézni, csak stílusosan és szépen. 🙂 Közben azt figyelem, hogy itt a koldusok egész kreatívak. Némelyik bohócnak öltözve, némelyik szép népviseletben csináltat közös szelfiket a turistákkal. Utána meg tartják a markukat. Ez így mégiscsak jobb, mint egy kövön ülve, várva.

A NAPSÜTÉS MÉG INGYEN VAN
Nos, így nem mentem be a katedrálisba. Tizennégy euró a belépő. Ha mondjuk öt lett volna, akkor megnézek egy újabb gótikus katedrálist. Nincs min csodálkozni. Kereslet és kínálat mozgatja az árakat. Ilyen egy egészséges piac. Szerintem. Ott, ahol még a negyven eurós (azaz közel húszezer forintos) jegyekért is sorban állnak, ott ha ingyen adnák az élményt, akkora lenne a tumultus, hogy azt már nem lehetne kezelni. A magas jegyár megszűri a közönséget és jut pénz rendszeres és alapos karbantartásra is.
Majd egy sarokkal odébb kapok élményt ingyen. Nem utcazenész volt, mert csak énekelt. Szerintem profi operaénekes a nő. Annyira tisztán énekli az operetteket, opera darabokat, hogy még a hideg és kirázott.
A gótikus negyedről tudni kell, hogy az eredeti gótika korában ezek a házak valószínűleg még nem is léteztek, de a turisták nagyon szeretik fényképezni őket és ebben a városban ez a fő mérték. A városnegyed belsejében egy békés tüntetésbe is belefutok. Kíváncsi lennék, de a nagy tömeget nem érzem eléggé biztonságosnak. Ki is fordulok inkább a piac felé, ami egy békésebb tömegnyomor, csak tüntetés nélkül. Legközelebb üres hassal fogok érkezni. Egyrészt, akkor majd nem zavarnak az árak színvonala, másrészt, az összes pult hívogató. Egy Fővám csarnok méretű helyet kell elképzelni, csak ötször annyi árussal. Szóval fél óra alatt is körbe lehet járni az egészet. Kivéve, ha az ember fiának hobbija a gasztronómia. A hatalmas vásárló tömegnek van egy roppant nagy előnye: Mindig minden friss és ami friss, az kívánatos, ropogós, gyönyörű. Közvetlenül az épületet egy büfé sor veszi körbe, de én biztos inkább bent a piacon ennék, mert stílusosabb és megbízhatóbb az a hely, ahol látni a szakácsot munka közben.
A La Ramblasról már meséltem ez kb. a fő séta útvonala a turistáknak. Magával ragad a folyton nyüzsgő hangulata. Annyira magával ragad, hogy nem bírom magamat elégszer figyelmeztetni: a legkreatívabb szakma a zsebeseké. Emellett olyan finom kezük van, hogy… Bárcsak, egyszer ilyen barátnőm lenne… :-).
A festők! Sokan vannak az utcai árusok között. Van kettő, akik teljesen elvarázsolnak. Olyan jól használják az élénk színeket, hogy én húsz percre elveszek közöttük. Ezen a ponton kifejezetten sajnálom, hogy nincs saját otthonom, mert azt a nyolcvan eurót nem bánnám, csak utána hova teszem a képet?

PARTY A PARTON, VÁROSBAN, HOSTELBEN
Bármerre megyek előbb-utóbb mindenhol bár van. Mindegyik szinte tele van – így péntek este. Aki pedig nem bent van, az épp szórakozóhelyet keres. Ez a város nagyon él.
A hotelembe meg épp most érkezik egy ötven fős csoport; ez két teljes emeletet jelent. Mindenkinél akad egy karton alkohol, némelyik mutatóba megfejelte egy zacskó nassolni valóval. Ezt otthon is csinálhatnák a négy fal között. Én most inkább kimegyek, megnézem nem vagyok e éppen egy desszert üzletben. Ám úgy tűnik nem én vagyok az egyetlen édes szájú. Ugyanis az összes nyitva levő fagyizóból kifolyik a tömeg. Sebaj, akkor majd nappal. Itt a fiatalok és az idősek is szórakozni, kikapcsolni akarnak.
Az emberek élni akarnak.

SANGRIA
Van egy pultos csaj, kinek a kezéből simán megér nyolc eurót egy sangria. Rummal, gyömbérrel csinálja. Azonban a segédje inkább tanuljon még pár száz évet. Nem hiába, a koktél készítés is egyfajta művészet. Erre példa a Born negyedben levő fickó, aki táncol a pultban, diszkófényeket kapcsolgat és kilenc euróért olyan koktélt kever ami már önmagában is marasztaló. Az ő trükkje, hogy jég kását kever a sangriához, nem pedig hegyeket. Így utólag visszagondolva a korábbi (bele értve a tizennégy évvel ezelőtti) alkalmakra, csak a level egyes szintű turisták kérnek sangriát. A többiek minőségi bort vagy rendes koktélt.

Katt >>>> Barcelona photo album <<< Click

Katt >>> dance of flamenco <<< Click

Katt >>> Parc Güell <<< Click

Katt >>> Sagrada Família <<< Click