Családos és egyéb sztorik
Egy nap, ami az emberi kapcsolatok és az élet apró örömeinek ünnepléséről szólt. Családi ebéd, inspiráló unokatesók, és egy váratlan humorest emlékeztettek arra, hogy mennyire fontosak a valódi találkozások. Estére pedig Réka gondoskodása koronázta meg a napot, aki ismét bebizonyította, hogy a figyelmesség a legédesebb ajándék.
09:00
Azért az a hajnali négyes hazaérkezés nem hagyott sok időt a pihenésre. Nem is csoda, ha a kilenc előtti vekkereket lepofozom.
10:00
„Nem baj, ha hiányzik tíz forint apró, tudom, hogy évek óta ide jár, majd behozza legközelebb.” És valóban, Emese néni büféjében mindig nagyszerű reggeli terem.
11:00
A peronon, egy automatából szerzem be Lackfi János zsebkönyvét. Ezek a képeslap méretű könyvek két éve még ezer-ötszáz forintba kerültek, most egy ezressel drágábbak. Persze a hat eurós könyv még így is kedvező – egy nyugat-európai fizetés mellett…
11:20
Amikor a metró és a hozzá kapcsolódó vasútállomáson türelmetlenkedő vonat között öt percet sétálok, akkor látszik, hogy valamit nem jól szerveztek meg.
12:00
Korábbra várt a család, de hát végül is, azt beszéltük meg, hogy ebédre érkezem. A mamika pörkölttel vár. Isteni,
ilyet amúgy is ritkán eszem.
A mai nappal kapcsolatban az jut eszembe, hogy könnyű úgy kedvelni valakit, ha évente egyszer találkozunk. A mami, akinek az élet történetéből gyakran bukkannak elő változatosan tragikus történetek, ezek mindegyikében a gonosz boszorkát játssza. Gondviselője ma is a sírás határán táncolva panaszkodik, hogy mennyire nehéz vele. Csak néhány példa: egy háztartásban két külön konyha – manapság is; nem az a gond, hogy kocsival le kell vinni boltba, hanem, hogy akárki (például, aki szabadnapos) nem viheti le, neki az a gondviselő kell, akinek a heti bevásárlás miatt el kell szökni a munkahelyéről.
Mondok szösszenetet a régmúltból: kiteszi a lányát a sötét, erdőszéli éjszakába a ház elé – csak azért, mert épp nem talált szofisztikáltabb eszközöket egy gyermeki csínytevés megbosszulására.
Az az alap, hogy van olyan gyermeke, akivel nem áll szóba, vagy hogy nem fogadja az unokája hívását, vagy van, akinek a nevére sem kíváncsi. Mindezekkel ellentétben én évente egy alkalommal azt tapasztalom, hogy itt van egy
jó humorú öregasszony,
aki nyugdíjas kora óta unatkozik otthon.
Olyan jó lenne naivnak maradni!
Találkozom egy újabb jó fej unokatesómmal, akit már csak azért is öröm hallgatni, mert egy valamiben biztosan hasonlítunk: alkalmas társaság esetén olyan energiával és szenvedéllyel tud belekezdeni egy-egy beszélgetésbe, mely azonnal pihenőre küldi az időérzéket. Nem mellesleg, hihetetlen
inspiráló dolgai vannak.
Ilyen emberekkel szeretném körülvenni magam!
18:00
Egy hirtelen gondolattól vezérelve beírom a keresőbe, hogy last minute színházjegyek. Az eredmény:
Fülöp Viktor humorestje,
mely egy óra múlva kezdődik; jelenleg még a vonaton ülök.
19:00
Isten bocsássa meg nekem, de az előzenekar nekem nem szimpatikus. Egy srác, aki azzal akar híres lenni, hogy alacsony növésű, alig egy méter magas. A stílusa nem tetszett – ennyi az egész.
Viszont Fülöp Viktor kedvenc témája a tanár hivatása, folyton olyan sztorikat mesél, melyek egy gimnázium tanári pihenőjében játszódnak. Még ha nem is egy Oscar-díjas előadás, azért ez egy felettébb kellemes műsor. Megéri azt az öt eurós belépőt. Állítólag normál esetben harminc euró alatt nem lehet jegyet venni.
A helyszín azonban csalódás: bár egy szépen megrajzolt rendezvényház, étteremmel, mégsem tudnak kávét készíteni (ezt még megértem este nyolckor), de még egy egyszerű kólát vagy fekete teát sem tudnak adni. Ez így egy felkészületlen és hanyag felszolgálás. A szünetben kimegyek az utca túloldalán lévő büfébe.
Egyébként egy szépen rendbe tett, hipszter környéken vagyunk. Szeretem a Mikszáth teret, mert a belváros ellenére ez egy békés tér, ami ma is pont
úgy néz ki, mint kétszáz éve,
és mégis jól használható.
21:00
Annyira jól érzem magam ebben a városrészben, hogy inkább gyalog megyek át a belváros másik végébe.
21:30
Ekkor jut eszembe, hogy bár délben pörköltet kaptam, Editnél meg húslevest, azonban, ezek már rég voltak, éhes vagyok; a töröknél benevezek egy salátára.
22:00
Elcsábított a kürtőskalács illata. A szuvenír boltban sütötte ezt a magyar jellegzetességet egy lány, aki nem beszélt magyarul. Amúgy az egész belvárosra jellemző, hogy
magyar szót keveset hallani.
Nekem mára már természetes közeg a többnyelvűség, de ez itt egy picit furcsa.
23:00
Réka, az én aktuális
tündérem,
megint főzött nekem. Ha még sokszor lesz ilyen jó hozzám, akkor én el fogok hízni.
Imádom, amikor gondoskodik rólam.
2024 december 20., péntek.
