Egy latin est és gondolatok a város forgatagában
Munka után beugrottam a városba, ahol egy török étteremben gyros tálat ettem, majd jazz koncertet hallgattam a városháza téren. A nap fénypontja azonban a söröző latin estje volt. Közben pedig különböző gondolatok cikáztak a fejemben a városi élet dinamikájáról, a gyerekek önfeledt játékáról és a zene hatásáról.
Tanulság: Néha a legváratlanabb pillanatokban jövünk rá, hogy a környezetünk mennyi lehetőséget kínál arra, hogy jobban érezzük magunkat a bőrünkben, legyen az egy jó koncert, egy spontán tánc vagy csak egy mosoly a tömegben.
Munka után bementem a városba. Ettem a töröknél egy gyros tálat, a városháza téren jazz koncert volt, majd utána, egy nő az épület falán táncolt. A nap valódi célja pedig a latin est a sörözőben. Mindezalatt pedig támadt néhány gondolatom.
A török nem siet a vacsorámmal, viszont nem is méri drágán a tálat. A téren, a műsor közben cikáznak a gyerekek közöttünk. Úgy mennek el mellettem, kis híján rájuk lépek. Itt általában sem szokás csendre és nyugalomra inteni a gyerekeket, és nem is hagyják őket otthon. Önfeledten rohangálnak és játszanak a felnőttek körül. Miért is kéne korlátozni a gyerekeket? Mégis kinek tudnak ártani? Talán a rosszkedvű emberek letargiájának?
Jó ez a jazz koncert. Az énekesnőnek jó hangja van, és szépen énekel – abban az esetben, ha nem játsza túl magát, és nem akar operához méltó áriákat beleerőltetni a dalokba. A Hammond orgonának még mindig egészen különleges hangja van. Örülök, hogy Presser Gábor játéka után sokféle más stílusban is hallhattam. A fickó a Gibson gitárral egészen menő, ez manapság ritka látvány.
A Destinys Child zenéjére úgy vonatozik a közönség, mint én Fenyő Miklósra. A latin zene nagyon bejön nekem. Csak hát, nincs vér a pucámban, amit azzal magyarázok, hogy nem tanultam latin táncokat. Azonban mindenképpen motiváló, hogy úgy tűnik, a parketten lévő hölgykoszorút ez kevésbé érdekli.
Cipőről meg lehet mondani, ki jött táncolni. A csizma kevésbé alkalmas erre a célra. Az én mokaszin bőrcipőm egy közepesen jó választás. Az egy lépés a táncparkett felé pontosan eggyel több, mint amit korábban tettem.
A sokadik kávé után rájössz, hogy a tegnapi mínusz két óra alvást tudod pótolni, de ma is alhatsz két-három órát, ha tizenegy órakor hazamész.
Találtam egy koedukált mosdót. Itt nincs külön női és férfi WC, csak egy sima toalett. Képzelj el egy női mosdót, ahol a folyosó végén piszoárok vannak. Az elöl lévő WC-fülkék elég szélesek a mozgáskorlátozottaknak, de kényelmesek a nők számára is, hogy párosával menjenek, és bepúderezzék az orrukat. Nem tragédia. A folyosó közepén is van egy kézmosó és hatalmas tükrök – a pasiknak is.
Táncolok! Egy nővel! Rá kell jönnöm, hogy sok helyen találok nőt, akivel lehet flörtölni. Már az is haladás, hogy végre észreveszem, és nem temetem el magam.

Búcsú régi hátizsáktól
Ezeket is érdemes megnézni
Egy Mosogatós Napló
2024. július 3.
A hétköznapok csendje
2025. január 19.

