Egy Nyári Este Gondolatai

Egy nap a megszokott napi rutinban, ám mégis tartogatott néhány érdekes eseményt és gondolatot. Egy kellemesen langyos nyári estén sétáltam a várba, ahol találkoztam néhány vaddisznóval, akikkel való találkozásaimról és élményeimről fogok mesélni nektek. Emellett megosztom veletek azt is, hogyan érzem magam hatékonyság szempontjából a munkámban, és hogyan élem meg a hétvége pihenését, amely az életem fontos részét képezi. Ezen kívül szó lesz a szobám nedves szagáról és a viszonyítás fontosságáról az életben. Tehát, engedjétek meg, hogy bevezesselek benneteket a mindennapjaimba és gondolataimba, amelyekkel napról napra találkozom.

2024. június 30., vasárnap
Gondoltam, sétálok egyet a kellemesen hideg levegőn, ehelyett sétálok egyet a langyos nyári melegben, mindezt nem sokkal éjfél előtt.
Milyen volt a mai nap? Nem volt rossz, igazából az esti műszakra be sem kellett volna mennem dolgozni, annyira kevés feladat volt. Mindenkinek segítettem egy picit, viszont nem éreztem magam hasznosnak, és úgy tűnik, hogy nálam fontos fogalom a hasznosság. Habár lehet, hogy más meg azt mondaná, hogy a világon nem csak a hasznosság az egyetlen fogalom, amit értékelni kell.
Miközben sétálok, egy vaddisznó visított a fák között a tök sötétben.
A hotelből indultam fel a várba, a vár aljáig mentem el, a vár aljától visszafordulok, mert csak az volt a lényeg, hogy legyen egy kis friss levegő. Csakhogy ez a friss levegő nem hideg, hanem meleg. Nyár van még akkor is, ha ez egy esős nyár. A vaddisznókat megszoktuk az elmúlt egy év során, még egyszer se bántottak, pedig néha két méterre mennek el mellettem, és én nem tudom felmérni, hogy a vaddisznó mennyire veszélyes. Na jó, tudom, hogy ha támad, akkor nekem annyi. De ezek nem támadnak. Már többször találkoztam velük az úton, és ők igazából azzal voltak elfoglalva, hogy a kicsinyeiket terelgessék, nem pedig azzal, hogy én mit csinálok, de nekem mindig az az álláspontom az emberekkel – de még inkább a vadállatokkal szemben -, hogy nem én vagyok a zsákmányállat, tehát akkor fog rám támadni, ha bennem veszélyt lát. Ám mivel nem csinálok mást, ha látom őket, mint megállok, amennyire lehet távol, és bekapcsolom a lámpát, maximum csengetek, és megvárom, míg elmennek. Igyekszem jelezni a magatartásommal, hogy én nem ellensége vagyok a vaddisznónak. Soha egy sem nézett rám, mindegyik át akart kelni az úton, én meg hagytam, hadd keljenek át. Nem tudom, mi van akkor, ha ő támadni akar, nem tudom, hogy neki mennyire áll szándékában támadni, akkor, ha én nem bántom.
A mindennapokban van egy mondás: élni és élni hagyni; eszerint élek. Kissé kifacsart, de az előbbi példa is csak ezt tükrözi. A vaddisznókat is akarom élni hagyni, és én is élni fogok.
Hol is tartottam a malackák előtt? Azt hiszem, a mai napomnál, ott, hogy nem érzem magam hatékonynak; vagyis hát, igyekszem hatékony lenni. Nincs negatív érzésem, mert megtettem mindent, és holnap is megteszek mindent. Talán nem az én problémám, ha feleslegesen vagyok. A magam részéről megtettem, amit tudtam; takarítottam, pakoltam, segítettem mindenkinek. Ennyi, a többi nem az én gondom.
Ami a mai napban negatívum, az az, hogy este fél tízkor, amikor benyitottam a szobámba, dohos, nedves szaga van. Ugyebár nekem egy olyan szobám van, ami a hegybe beleépült, úgy viselkedik, mint egy barlang; mindig nedves – most is. Pedig csak annyi változás történt, hogy volt kettő darab törölköző, ami vizes volt, és kiteregettem a szobába.
Minden csak viszonyítás, minden csak viszonyítás kérdése. Ha egy kockás papírra írom le, hogy az a gond, hogy van két darab nedves törölközőm, akkor igazából talán ezen nevetni kell, és nem panaszkodni.
A mai napot megint csak úgy tudnám összefoglalni, hogy nem rossz, de lehetne jobb. Csendes és szorgalmas munka, hatalmas alvások, kellemes nyári séta.
Úgy tűnik, van egy erős hétvégém, majd a következő öt napban ennek az erős hétvégénnek az élményeiből táplálkozom. Nálam a hétvége jelenleg csütörtök-péntekre esik, ez azt jelenti, hogy szombaton én olyan fáradt vagyok, mint akit kicsavartak, a szombat éjszakai buli helyett én alszom, mint akit fejbe vertek. Vasárnap is pihenek, nem vagyok már annyira fiatal, nem megy az, hogy végig bulizok öt napot, majd kettőt alszom; nálam ez már fordítva működik; van egy hétvégém, majd öt napig alszom. A hét első munkanapján használhatatlanul fáradt vagyok, vasárnap már használható vagyok, hétfőn menni akarok, és kedden szerdán van egy viszonylag könnyebb napom, akkor délután bemegyek a városba. A probléma annyi, hogy a buli és az események többsége péntek-szombat-vasárnap van, tehát annyit akarok módosítani, hogy csak annyit lecsavarni a hétvége intenzitásából, hogy jusson egy kevés energia szombatra is; aztán majd vasárnap és hétfőn az egész napot átaludom úgy, ahogy van, és kedden szerdán délután pedig lemegyek a városba.