Elveszve a munkahelyen

A korábbi kérdésre, mely szerint miért dolgozom itt, íme egy felelet: munka – magánélet egyensúly, az itt tényleg rendben van. Ennyi. Semmi más.
Lassan kezdjük megszokni egymást a konhán. Továbbra sem kedvelem némely ember személyiségét, de szépen – lassan megtanulunk együtt – működni.
Számomra az egy teljesen valid dolog, amikor azt mondom valakiről, hogy nem kedvelem, de nem bántom és nem érzem magam rosszul a jelenlétében. Nem kedvelni kell egymást, hanem érteni és elfogadni. Együtt élünk ezen az elcseszett bolygón, akkor is, ha ez nem tetszik. Tanuljunk meg együtt – működni!
Tiffany velem is nagyon kedves, annyira hogy elolvadok és mégis kiráz a hideg. Ám, ha Brice cukrásszal beszélget meg változik a hangszíne is. Tiffany nem tudja, hogy Brice mindig hisztis, ha Tif nem dolgozik. Ma már nem kérdés, hogy egy párt alkotnak. Azt még nem tudom, hogy egymás előtt sikerült -e felismerniük, hogy szerelmesek egymásba. Hivatalosan nincs kimondva, de a köztük lévő összhangot látva számomra nem is kérdés, hogy ők összetartoznak.
Annak ellenére, hogy kevés közös témán van az olyan férfiakkal, akik még önmagukkal szemben sem őszinték (így nem csoda, ha mindenki előtt színészkednek), mégis úgy gondolom Tiffany jó döntést hoz, amikor ezt a srácot ölelgeti. Persze ezúton is üzenem, ha mégis meggondolná magát, velem is jól járna.
2024. június 24. hétfő.