Fáradt jegyzetek egy fáradt napról.

Nem semmi ez a nap, de legalább sikerült kicsit kiszakadnom a mindennapokból. Kár, hogy a fogfájás mostanság rontja az örömömet. Mindenesetre jó volt Arles városában sétálgatni. Az mesterséges intelligenciának hála most mégis gyorsabban elkészülnek a jegyzeteim. Minden rosszban van valami jó is! Hajnalban még ébren vagyok, de remélem, hamarosan elalszom. A konyháról jut eszembe, a főnököm beszéde mindig felvidít, bár néha nehezen követhető. Mindenesetre jó volt visszanézni a vasárnap esti jegyzeteket, legalább van, ami mosolyt csal az arcomra.

2024. május 06.

Érdekes nap… délelőtt a konyhán segítettem, délutánra szabadnapot kaptam. Miért? Mert nekem tudnak, de nem is akartak nekem feladatot adni. Attól tartok, ezek a délutáni szabadidők a szabadság napjaimtól vonódnak. Eme szabadidő örömére, délután lementem Arles városba pár dolgot vásárolni.

Most hajnali fél három van és én még ébren…

A fogfájásom elérte azt a pontot, amikor már gyógyszert vettem be. Talán, nem patikát kellene keresnem, hanem fogorvost.

Újabban rászoktam a mesterséges intelligencia használatára. Habár, sokkal jobban inspirál, ha magam – tollal – írom a jegyzeteimet, de ha fáradt vagyok, akkor gyorsabb, ha tollba mondom a mesterséges intelligenciának, majd egy másik segítségével megszerkesztem. A végeredmény, némileg személytelenebb, de így hatékonyabb, több időm marad pihenésre.

A konyháról jut eszembe, nem értem, mit mond a konyha főnököm. Minél izgatottabb, annál gyorsabban beszél. Ennek az embernek az a szerencséje, hogy a nászéjszakán nem beszélni kell, hanem cselekedni.

Visszanéztem a vasárnap esti jegyzeteimet. Durva, hogy négy pohár sör után már vidám vagyok. Régen, ehhez legalább négy korsó kellett. Akkor, ott, vasárnap a forma egy nézése közben jól esett hátra dőlni, lábamat feltenni az asztalra és meginni pár üveggel. Nem gáz, ha nem rendszeres.