Pénteken tengeren
Egy laza nap a tengerrel, magam szórakoztatására.
Nem kell bizonyítani semmit: elég a sós víz, a sirályok, meg egy öreg Nikon.
Kis jegyzet Saintes-Maries-de-la-Mer partjáról — fürdés, fotózás, esti tánc.
Saintes-Maries-de-la-Mer, 2025.09.26. péntek
A kabát, a zokni a parton marad. A fürdőnadrágot már otthon felrántottam a nadrágom alá.
Nincs egy jó nő sem a környéken, szóval nem kell az úszástudományommal vagánykodnom; a
saját magam szórakoztatására
pedig épp elég, ha csak megfürdöm a tengervízben.
Már nem melegebb a víz, mint a Balaton júniusban.
Ebben a vízben csak hűsölni lehet, amire most nincs igény; a levegő sem több huszonöt Celsius-foknál.
Amúgy rossz nők sincsenek a parton, habár az a néhány sirály lehet, hogy nőnemű.
Számomra ennyi ember pont megfelelő.
Kétféleképpen lehet derékig merülni a vízben.
Az egyik, ahogy az imént besétáltam, amíg a fürdőgatyám nem bukott a vízszint alá, mielőtt belehelyeztem az arcom a néhány apró hal közé.
A másik, mint ahogy most: leülök a bokáig érő, áttetszőn és lágyan hullámzó tengerbe, miközben gyümölcsöt eszem ebédre.
Szórakoztatom önmagam
— ahogy tettem délelőtt is.
Elhoztam Saintes-Maries-be a nyugalmazott Nikon fényképezőgépemet, és ebéd előtt megmutattam neki a Szent Sára-templomot meg a környező utcákat. Később, miután sziesztáztam egy keveset a homokban, a Nikonnal közösen végigsétáltunk a parton, majd a belső tó mellett; közben pedig megálltunk a helyi cigányok autentikus házai mellett.
Saintes-Maries a hagyományaikat tisztelő cigányság egyik fontos városa.
Este ötkor indul vissza a busz. Később még átmegyek bringával Saint-Rémy-be;
táncolni hajnalig —
önmagam szórakoztatására.
Friday at the Sea
A loose, salt-sprayed day for my own amusement.
No need to prove anything: just the water, the gulls, and an old Nikon.
A quick note from the beach at Saintes-Maries-de-la-Mer — bathing, photos, and dancing into the night.
Saintes-Maries-de-la-Mer, Fri, 2025-09-26
The coat and socks stay on the shore. I’d already pulled my swim trunks on under my pants at home.
There isn’t a single pretty girl around, so I don’t need to show off my swimming skills; it’s enough for my own entertainment just to bathe in the sea.
The water isn’t any warmer than Lake Balaton in June. In this water you can only cool off — which I don’t need right now — and the air is no more than twenty-five degrees Celsius.
Anyway, there aren’t any “bad” girls on the beach either, although those few gulls might be female.
This amount of people is just right for me.
There are two ways to get waist-deep. One is how I just walked in, keeping my trunks above the waterline before dipping my face among a few tiny fish. The other is what I’m doing now: I sit down in the ankle-deep, clear, gently rippling sea while I eat fruit for lunch.
I’m entertaining myself — like I did in the morning.
I brought my retired Nikon to Saintes-Maries and, before lunch, showed it Saint Sarah’s church and the surrounding streets. Later, after a short nap in the sand, the Nikon and I walked the whole beach and along the inner lagoon; we stopped by the authentic houses of the local Roma community. Saintes-Maries is an important town for Roma who honor their traditions.
The bus back leaves at five in the evening. Later I’ll ride over to Saint-Rémy by bike;
to dance until dawn — for my own amusement.
Vendredi à la mer
Une journée légère, salée, rien que pour me faire plaisir.
Pas besoin d’épater qui que ce soit : l’eau, les mouettes et un vieux Nikon suffisent.
Petite note depuis la plage de Saintes-Maries-de-la-Mer — baignade, photos et danse jusqu’au matin.
Saintes-Maries-de-la-Mer, ven. 26/09/2025
Le manteau et les chaussettes restent sur la plage. J’avais déjà enfilé le maillot sous mon pantalon à la maison.
Il n’y a pas une « belle nana » dans les parages, donc pas besoin de frimer avec ma nage ; pour m’amuser, il me suffit de me baigner dans la mer.
L’eau n’est pas plus chaude que le lac Balaton en juin. Dans cette eau, on ne peut que se rafraîchir — et je n’en ai pas envie pour l’instant ; l’air ne dépasse pas vingt-cinq degrés Celsius.
De toute façon, il n’y a pas de « mauvaises » nanas non plus sur la plage, même si ces quelques mouettes sont peut-être des femelles.
Pour moi, ce nombre de personnes est parfait.
On peut s’immerger jusqu’à la taille de deux façons. La première, comme je viens de le faire : entrer jusqu’à garder le maillot au-dessus de la ligne d’eau, avant de plonger le visage parmi quelques petits poissons. La seconde, comme maintenant : je m’assieds dans la mer claire, ondulant doucement jusqu’aux chevilles, tout en mangeant des fruits pour le déjeuner.
Je me divertis moi-même — comme ce matin.
J’ai emmené à Saintes-Maries mon Nikon à la retraite et, avant le déjeuner, je lui ai montré l’église de sainte Sara et les rues alentour. Plus tard, après une petite sieste dans le sable, avec le Nikon nous avons parcouru la plage puis le plan d’eau intérieur ; on s’est arrêtés devant les maisons authentiques de la communauté rom locale. Saintes-Maries est une ville importante pour des Roms attachés à leurs traditions.
Le bus de retour part à dix-sept heures. Ensuite je passerai à Saint-Rémy à vélo ;
pour danser jusqu’à l’aube — pour mon propre plaisir.
Élet-halál fékpróba
