Hegyoldal, tenger, emlékek

Egy séta Sutomore fölött: virágillat, tenger, szemét, olajfaligetek és a Balkán nehezen múló történelme. Szépség és lehangoltság váltják egymást ebben a tájban, ahol a természet bőkezű, az ember pedig sokszor méltatlan hozzá. Néhány benyomás egy olyan vidékről, amelyben még mindig rengeteg lehetőség rejlik.

---

Sétáltam a Sutomore feletti hegyoldalon.

Sutomore, 2026.04.15.

Virágillat mindenütt.

Az orgona mellé ma beköszöntött az akácillat.
Eddig nem tudtam, hogy a lila akácnak is lehet ilyen erős illata.
Tetszik ez nekem.

Séta a hegyekben.

Ez az, amit be fogok rendszeresíteni minden napra.
Ha meg erős a nap, akkor lemegyek a vízbe.

Szemetek.

Van egy gyönyörű adottságokkal rendelkező országuk, és nem esik le nekik, miért kellene vigyázni rá…

Bárhol képesek bármennyi mocskot eldobni.
Ez elkeserítő!

Nah jó, ma megvédem őket, mert ezúttal nem a montenegróiak hanyagsága miatt néz ki úgy a környezetük, hogy ha odahánynék, csak javítana a körképen.

Az elmúlt két napban viharos volt a tenger, tehát emberektől mentes a strand.
Ennek ellenére szó szerint bokáig járunk a műanyag szemétben a homokon.
Ezek a tenger belsejéből sodródnak ki!
Erről beszélnek a csendes óceáni környezetvédők…

Még ma is, miközben a korláton ülve olvastam, azt néztem, ahogy a víz a szemetet tolja ki a partra.

Most éppen Aladin szőnyegét;
nem vicc,
egy komplett ágymatrac sodródik a hullámokon.

Olivák

Tegnap egy viadukt és egy keresztény temető feletti hegyen jártam,
ahol nem odatelepített, hanem ősfás olívaligetet láttam.
Lenyűgöznek!
Főként, mert tudom, milyen lassan nőnek ezek a fák.

Nálunk Provence-ban, vannak százéves fák is; ott azok, még nem ráncosak.
Ezek itt, hányszor száz évesek lehetnek, ha a kérgük már repedezett?

Másik temetőben

Láttam olyan sírt, amire még a szovjet csillagot gravírozták.

Amúgy a jugoszláv zászlót már többször láttam.
(Olyan, mint a szerb, csak vörös csillaggal.)
Néha még Tito nevét is látom falakra felírva.

Gondoljunk bele:
a kommunista rendszerek gyakorlatilag eltartották a népet.
(Azt nem most bontom ki, hogy előbb-útóbb mindennek ára van.)
Az utána érkező balkáni háború nem pörgette a gazdaságot…
A Covid óta meg szerintem a szállodák minimum fele üresen rohad.

Sajnálom, mert ezekben a hegyekben sok a lehetőség.