Grafikai fesztivál – első etap
Arles-ban idén is egy hónapra birtokba veszi a várost a rajz: templomokban, múzeumokban, kiállítóterekben és váratlan sarkokban bukkan fel a grafika. A Festival du Dessin első körében volt minden: társadalmi kérdés, gyerekrajzba csomagolt jövőféltés, aprólékos városi falak és halszemoptikával meggörbített párizsi terek. Nem mindent értettem, de amit igen, az néha nevetett, néha figyelt, néha pedig visszanézett rám.
Faszfejek, halszemoptika és gyerekrajzok: első etap az arles-i Grafikai Fesztiválon
A helyszín immár harmadszor Arles, a Festival du Dessin egy hónapos eseményfolyama.
Église Sainte-Anne
La collection Karmitz
Állítólag Marin Karmitz híres fickó: Romániából érkezett Franciaországba, üldözött zsidóként, később pedig megalapította az egyik legnagyobb francia filmes céget. Ezzel hirdetik ezt a helyszínt, de számomra nem feltétlenül az ő képei voltak az igazán érdekesek, hanem a partner művészek munkái.
Azt írják, társadalmi kérdésekkel foglalkoznak. Láttam képet menstruációról, néhány monokróm grafikát mellbimbókról. Valóban, ezek is fontos kérdések. Emellett volt egy kép, ahol szó szerint egy faszfejet rajzoltak: a figura feje helyén egy pénisz volt. Egyszerre volt vicces és elgondolkodtató.
Espace Van Gogh
A gyerekek rajzai
Amikor ilyeneket látok, felsóhajtok: talán mégis van remény.
Több rajzon is a telefon gonoszként jelenik meg. Az egyiknél például az anya feje helyén van telefon, egy másik rajzon pedig a készülék tetején a kamera van kiemelve, orbitális, véres szemként, hatalmas szarvakkal.
Ezek a gyerekek valamit nagyon pontosan látnak. Lehet, hogy mi már megszoktuk, ők viszont még felismerik a szörnyet, amikor az épp töltőre van dugva.
Jean Tinguely
Úgy látszik, minden fesztivál, a tavaszi és a nyári is, ugyanazon sablon szerint alakul. Legalábbis bennem most ez a benyomás erősödött meg.
Az alsó szinten minden alkalommal olyan művészek vannak, akiket nem értek. Olyanok, akiket még én is elvontnak tartok. Az oldalsó termek általában a gyerekeké, az emeleten pedig mindig természetábrázolás van: ha nem is valósághűen, de legalább közérthetően.
Chiara Gaggiotti
Idén Olaszország kiemelt vendég.
Chiara Gaggiotti fél falat betöltő monokróm rajza nagyon tetszett. Egy régi római társasház falát örökítette meg, kicsit olyan stílusban, mintha műszaki rajzot készítene, csak közben rárakná a fal repedéseit, a lelógó vezetékeket, a ventilátort az ablakban.
Azon gondolkodtam, mennyi ideig ülhetett ott a téren, mire elkészült vele. Az egész rajz vonalakból állt: nagyon finom, aprólékos vonalakból, egymásra rétegezve. Szenzációs munka.
Az is tetszett, amikor ugyanarról a folyóparti témáról több képet készített. Jó volt látni, ahogy minden nap mást látott bele ugyanabba a tájba.
Erik Desmazières
Erik Desmazières párizsi külső és belső terekről készít nagyon precíz, szürke árnyalatos rajzokat. Az eredmény olyan, mintha halszemoptikával rajzolna.
Jó, ahogy meggörbíti a valóságot. Nem torzítja el teljesen, csak annyira, hogy az ember hirtelen észrevegye: a tér, amit addig természetesnek hitt, valójában bármikor el tud mozdulni a talpa alatt.
Arles, 2026. május 7.
