Napozás a holddal
Montpellier-be indultam volna, végül egy tengerparti éjszakán kötöttem ki, ahol a fejem fölött a Tejút, alattam pedig egy strandlepedő volt. Néha ennyi is elég ahhoz, hogy elcsendesedjenek a gondolataim, és a fáradtság végre olyan legyen, amit egyetlen éjszaka alatt ki lehet pihenni.
Saintes-Maries-de-la-Mer, 2026. augusztus 7.
Kellemes fáradtság. Ezt ki lehet pihenni egy éjjel alatt. A munkáról és a múlt hétről majd később mesélek.
Úgy volt, hogy lemegyek Montpellier-be, de ellustálkodtam a csütörtök reggelt. Előző este ugyanis bementem Arles-ba, csak úgy, céltalanul bringázni és sétálgatni egy kicsit.
Szóval Saintes-Maries-de-la-Mer strandja lett az úti cél, de nem siettem el az indulást: délután még sétáltam egyet Arles-ban.
Vacsorává egy bagett és némi csirkerillette lépett elő.
Az esti program pedig nem más, mint taureaux piscine: játékos bikás móka egy medence körül. Inkább családi program, de a felnőtteknek is vicces. Én szeretem: nem drága, mégis kellemes szórakozás a hűvösebb éjszakai levegőben.
A falu szélén, a legutolsó strandon egyszerűen kiterítettem a strandlepedőmet, akárcsak délután, napozás közben. A különbség csak annyi, hogy most nem levettem, hanem magamra vettem a ruhámat.
Napozni a holddal valami egészen varázslatos élmény.
Attól a büdös nagy semmitől, amit a fejem felett nézegetek, kiürül a fejem.
Csak a Tejút folyik rajtam keresztül.
A hajnali színjátékot szemmel lájkolom, nem telefonnal.
A nap első mosolyát azonban már nem várom meg.
Az van, hogy láttam már elég napfelkeltét, és pontosan tudom, hogy a mai is csodálatos lesz.
Semmi értelme valamit a fásultságig ismételgetni.
Viszont azért jó ennyi élményt gyűjteni minden más helyett, mert elég csak rájuk gondolni, és egy újabb pillanatig boldog vagyok. Most is így történik: behunyom a szemem, és látom, ahogy a camargue-i flamingók fél lábon állva tisztelegnek a felkelő nap előtt.
A „semmire sem költök” elhatározásomat nem tartom be, de így is jól állok: igyekszem a lehető legtöbb pénzt félretenni télire.
Délután megengedtem magamnak egy fagylaltkelyhet és egy sört,
közben pedig leírtam a tegnapi könyvélményemet: egy ogrekisasszony kávézót nyit egy nimfománnak hitt csajjal. Az eredmény egyszerre cuki és vicces.
A délutáni busz visszahoz a városba, de a lelkem ott lebeg
valahol a nap és a hold fénye között.
…




Vous aimerez aussi
Jimmy Nelson
2024. août 28.
Még hogy az olvasásnak nincs hatása
2026. avril 25.



