május 27. Egy hossa, de nem fárasztó nap után. Akkor ma fedezzük fel Fontvieille városát. Aminek az a nevezetessége, hogy egy termékeny író az egyik regény írása közben ihletet kapott egy szélmalom tövében. Alphonse Daudet az (állítólag) méltán elfeledett párizsi regényíró. Állítólag francia viszonylatban nem emelkedik ki anépes mezőny közül. Szóval ez egy kis város. Ugyebár, itt olyan kategória’ hogy falu, az itt nincs. 3500 lelkes Provencál település. A település szerkezet a szokásos: A templom körül van az óváros, s vele együtt a fő tér. Egy barátom azt mondta, ha egyet láttál, akkor mindet láttad. Ez igaz is. Szerintem az össze óváros gyönyörű! Szerintem az összes megéregy pohár roséra való időt. közben kinyitod az újságot és magadba szívod a hangulatot.Mi van Fonterieille körül? Provance! Illetve egy Alpilles nevezetű nemzeti park. Kb. úgy lehet elképzelni, mint Magyarországon a Bakonyt a Balaton felvidékkel. Jellemzően mészköves táj (van és egy kőbánya a falu határában) amit gyakorta meg fűszerez a Bauxit vöröses színe. A vízszintes és az egyenes annyira jellemző, mint egy vérbeli kőművesre.:-) Szintkülönbségek a környékre annyirajellemző kb. mint a Bakonyra. Viszont nagy meredek lejtők ritkán vannak. A folyamatos enyhe emelkedés – süllyedés a jellemző. A városkán belül sincs semmi vízszintben. Eredetileg egy völgyben épült a fali régi fő utca az egy völgy alja ahol van olyan ház, amit részben a mészkőbe vájtak.. Pl a mi alsó szintünk hátulját is. Van pl olyan garázs sor, ami felett természetes mészkő fal van.. Majd még mesélek. Mára ennyi hajnali egy van.
