2023 október 23.

Új szoba és a nők.    |   
New room and women.    |   
Nouvelle salle et femmes.

Nőkből több is van, persze nem történt semmi. Senkivel. Hogyan is hívjam el randira bármelyiket is? Milyen nyelven tegyem ezt ?

Volt egy nyár, ami már elmúlt, a nyáron volt egy nő, akinek újra tudok a szemébe nézni. Már könnyedén veszek levegőt a jelenlétében. Remélem én tévedek, amikor azt látom, hogy szomorúak a szemei. Ezt, a minap láttam, amikor puszival üdvözöltük egymást.  Mondjon bárki bármit, ő egy jó szándékú és kedves lány.

És ma ittam vele egy kávét. Épp mentem le a városba és ott ült az egyik kávézó teraszán.  Nekem is jól esett végre valakivel pár mondatot váltani. Nehezen megy, mert szinte szótagolva beszélek franciául és angolul is. Több ilyen beszélgetés kellene – hozzá hasonló inteligens nőkkel. Sokkal könnyedebb az egész, így, hogy nem akarom mindenárom megcsókolni.

Van egy máik nő, aki, ha olvasna a gondolataimban, akkor vagy megverne vagy megerőszakolna.
Nem, ezúttal nem játszom el a hős szerelmest. Simán csak kedvelem.

A minap hallottam Tari Annamáriától egy jó szöveget: « Kapcsolatot mindenki szeretne, de fájdalmat senki. »  Elgondolkoztam. Biztos, hogy senki?….
Én úgy mondanám: csak egy picit légy bátrabb, mint az átlag.

Mi történt a kézírásommal? Most kivételesen van rendes asztalom, rendes monitorral, amin tudok rendes méretben számtógépezni.  Történt ugyanis, hogy tegnap – a hétvégém első napján – arra ébredtem, hogy esik az eső.  Kelletlenül másztam el az ablakig. Ekkora zivatar tuti elmossa  a mai szabadtéri programomat. Arra lettem figyelmes, hogy odakint süt a nap, viszont én vizes vagyok. Az emeleten csőtörés történt. Az álmennyezet résein folyt le a víz.
Szerencsére kőpadló van, amin csak az egyik cípőm volt. Szerencsémre egyetlen bútor sem volt sem a mennyezet rései alatt. Minden más cuccom száraz maradt. Amíg kiszárad a szoba, megkaptam a tulajdonos szobáját. Aki nem itt lakik, csak kéthetente jön két napra.

Hogy a napom ne menje teljesen kárba, délután – átmentem St. Rémy városkába. Egy gyönyörű szép városka, de még szebb az oda vezető út, keresztül a hegyeken. Igazi képeslapra való provancei táj. Csodállatos. EZúttal úgy döntöttem, nem a legolcsóbb helyen fogok szendvicset enni, hanem beülök egy tök átlag étterembe, kicsit élvezni az életet.

A ma délelőttöt ellustálkodtam. Délután lementem a városba. Be kellett volna vásárolnom, de ehelyett sétáltam egy nagyot és cipőt kerestem. Tökre ment az elegáns fekete cipőm. Vettem helyette egy élénk piros félcipőt. Az a helyzet, hogy a férfi osztályon ez az egy cipő volt a méretemben. A női osztályon meg pont az uniszex modelből nem volt harminckilences méret.
Szóval most vettem egy cipőt féláron, amire semmi szükség nem volt. Kereshetek tovább egy öltönyhöz is illő darabot.

There are several women, of course, nothing happened. With none of them. How should I ask any of them out? In what language should I do this?

There was a summer, which has already passed, and during that summer there was a woman whom I can look in the eyes again. I can now breathe easily in her presence. I hope I’m mistaken when I see sadness in her eyes. I saw it the other day when we greeted each other with a kiss. Regardless of what anyone says, she is a well-intentioned and kind girl.

And today I had a coffee with her. I was just going down to the town, and she was sitting on one of the café terraces. It was nice to exchange a few words with someone for a change. It’s a bit difficult for me because I speak French and English almost syllable by syllable. I need more conversations like this – with intelligent women like her. It’s much easier this way, not wanting to kiss each of them.

There’s another woman who, if she could read my thoughts, would either beat me up or rape me. No, this time I’m not playing the hero in love. I just genuinely like her.

The other day, I heard a good line from Tari Annamária: « Everyone wants a relationship, but no one wants pain. » It got me thinking. Are you sure, no one?… I would say: just be a little braver than the average.

What happened to my handwriting? For a change, I have a proper desk now, with a proper monitor, where I can type on a normal-sized computer. You see, yesterday – the first day of my weekend – I woke up to rain. I reluctantly crawled to the window. This kind of storm will surely wash out my outdoor plans for today. I noticed that the sun was shining outside, but I was wet. There was a pipe burst on the upper floor. The water was flowing through the cracks in the false ceiling. Luckily, there’s a stone floor, and only one of my sneakers got wet. Fortunately, there wasn’t a single piece of furniture under the cracks in the ceiling. All my other stuff remained dry. While the room dries out, I got the owner’s room. She doesn’t live here, she only comes for two days every two weeks.

To prevent my day from being a complete waste, in the afternoon, I went to the town of St. Rémy. It’s a beautiful little town, but even more beautiful is the road leading there, through the mountains. A real postcard-worthy Provencal landscape. It’s wonderful. This time, I decided not to eat a sandwich at the cheapest place, but to sit down in a completely average restaurant and enjoy life a bit.

I indulged myself this morning. In the afternoon, I went down to the town. I should have gone shopping, but instead, I took a long walk and looked for shoes. My elegant black shoes are totally ruined. I bought a bright red half-shoe instead. The situation is, in the men’s section, this was the only shoe in my size. And in the women’s section, of course, the unisex model didn’t come in a size 39. So now I bought a pair of shoes at half price that I didn’t need at all. I’ll have to look for a matching suit next.

Il y a d’autres femmes, bien sûr, mais il ne s’est rien passé. Il n’y a eu personne. Comment puis-je demander à l’une d’entre elles de sortir avec moi ? Quel langage dois-je utiliser ?

Il y a eu un été qui est passé, cet été-là, il y avait une femme. Dont je peux à nouveau regarder les yeux aujourd’hui. Je peux respirer facilement en sa présence. J’espère me tromper quand je vois que ses yeux sont tristes. Je l’ai vu l’autre jour lorsque nous nous sommes embrassés et salués. C’est une fille bien intentionnée et gentille.

J’ai pris un café avec elle aujourd’hui. Je descendais en voiture vers la ville et elle était assise à la terrasse d’un café. C’était agréable d’avoir enfin quelqu’un à qui parler. C’est difficile parce que je parle français et anglais presque par syllabes. J’ai besoin de plus de conversations de ce genre, avec des femmes intelligentes comme elle. C’est tellement plus facile de ne pas vouloir l’embrasser à chaque instant.

Il y a une (autre) femme qui, si elle lisait dans mes pensées, me battrait ou me violerait.
Non, je ne joue pas au héros amoureux cette fois-ci. Je l’aime bien, c’est tout.

L’autre jour, j’ai entendu une bonne phrase d’Annamaria Tari : « Tout le monde veut une relation, mais personne ne veut souffrir ». Cela m’a fait réfléchir. Es-tu sûre que personne ne veut souffrir ? ….
Je dirais qu’il faut être un peu plus courageux que la moyenne.

Qu’est-il arrivé à mon écriture ? Pour une fois, j’ai un bureau digne de ce nom avec un écran digne de ce nom sur lequel je peux taper à la bonne taille. Hier – le premier jour de mon week-end – je me suis réveillée au son de la pluie. J’ai rampé jusqu’à la fenêtre. Une averse de cette ampleur est sûre de ruiner mes activités de plein air pour la journée. J’ai remarqué qu’il faisait beau dehors, mais que j’étais trempé. Il y a une rupture de canalisation à l’étage. L’eau s’écoulait par les fissures du plafond.
Heureusement, j’ai un sol en pierre, sur lequel il n’y avait qu’une seule de mes rubriques. Heureusement pour moi, il n’y avait pas de meubles sous les fentes du plafond. Toutes mes autres affaires sont restées au sec. Pendant que la chambre séchait, j’ai récupéré la chambre du propriétaire. Il ne vit pas ici, il ne vient que toutes les deux semaines pour deux jours.

Pour ne pas perdre complètement ma journée, l’après-midi, je suis allé dans la ville de Saint-Rémy. C’est une belle ville, mais la route à travers les montagnes est encore plus belle. Un vrai paysage provençal de carte postale. C’est un paysage provençal de carte postale. Cette fois, j’ai décidé de ne pas manger un sandwich dans l’endroit le moins cher, mais d’aller dans un restaurant normal et de profiter un peu de la vie.

J’ai passé la matinée à faire le mur. L’après-midi, je suis allée au centre-ville. J’aurais dû faire du shopping, mais j’ai préféré faire une longue promenade et chercher des chaussures. J’avais perdu mes élégantes chaussures noires. J’ai acheté une demi-chaussure rouge vif à la place. Le problème, c’est que c’était la seule chaussure à ma taille dans le rayon hommes. Et dans le rayon femmes, le modèle unisexe n’avait pas de pointure 39.
J’ai donc acheté à moitié prix une chaussure dont je n’avais pas besoin. Je peux continuer à chercher une pièce pour aller avec un costume.